Radomir Andrić Ljubanje
3. mart 1944. –
|
Smrt konja usred bela
dana
Tamo napolju
crn ispod crne rude
crkava konj
sedimo na dnu jeseni
u radničkom restoranu
posipamo hleb solju
govorimo
tako je moralo
da bude
zar se ništa bolje nije moglo
da dogodi u ovom danu
crkava konj
na svetlom kosturu
podrhtava koža
uznemiren gost
iza susednog stola
vrhom noža
ispisuje u vazduhu
dođavola
U ratu se događaju
kobnije stvari
jači kolju slabije
na kraju
i jedne i druge
slave lešinari
slavna smrt
strašna smrt
zapevaše njeni gosti u horu
jedemo svoj hleb i so
sanjarimo
da bolujemo
od morske bolesti
a gde je more
mi nikad nismo
bili na moru
|
A ló halála fényes nappal
Ott
kinn
feketén
a fekete kocsirúd alatt
döglődik
a ló
munkásétteremben
ülünk
az ősz
mélyén
sózzuk
a kenyeret
beszélgetünk
így
rendeltetett
hát
ezen a napon semmi jobb
nem
történhetett volna
döglődik
a ló
remeg
a bőr
a
fényes csontvázon
a
szomszéd asztal mögött
zaklatott
vendég
késheggyel
írja a
levegőbe
az ördögbe is
A
háborúban megrendítőbb
események
történnek
erősebb
öli a gyengébbet
a
végén
egyiket
is másikat is
a
dögevők ünneplik
dicső halál
ijesztő halál
vendégei
kórusban éneklik
kenyeret
sót fogyasztunk
álmodozunk
hogy
tengeri betegségben
szenvedünk
de hol a tenger
a tengeren
mi sosem voltunk
Fordította:
Fehér Illés
|
Izvor:
http://antonijevi.blogspot.com/2011/11/radomir-andric-roko.html
