Bánki Éva Olvasás közben – Tokom čitanja

 

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

 

 

Olvasás közben (Merlin varázsló paraboláiból)   A Szerelem nem kétkedhet a Szerelemben, Szerelem ellen a Szerelem védelmezhet, a Szerelem – ha rápillant valakire – önmagát pillantja meg.   A Halál nem kétkedhet a Halálban, Halál ellen a Halál védelmezhet, a Halál – ha rápillant valakire – önmagát pillantja meg.   A lovag végigvonult az állítások során. Óvatos volt: egyik kezében tőr, a másikban bábu: a Fehér Királynő a sakktábláról.

Tokom čitanja (Iz parabola čarobnjaka Merlina)   Ljubav ne može sumnjati u Ljubav, Ljubav ne može štititi protiv Ljubavi, Ljubav – ako na nekoga pogleda – sam sebe ugleda.   Smrt ne može sumnjati u Smrt, Smrt ne može štititi protiv Smrti, Smrt – ako na nekoga pogleda – sam sebe ugleda.   Riter je prošao kroz niz tvrdnji. Oprezan je bio: u jednoj ruci bodež, u drugoj figura: Bela Kraljica sa šahovske ploče.   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: http://www.jamk.hu/ujforras/050803.htm

 



Bánki Éva Negyedik mágus – Četvrti mag

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Negyedik mágus „Ne engedj több tavaszt, Babilon, a házak roskadoznak a ragyogástól, az ég festett madarai és képek közé rajzolt csillagok – mit tehetnének – meghallgatják a jóslatainkat.” Így szólt a mágusok közt a legnagyobb, hisz megijedt az emberi szótól, amely teherbe ejti az asszonyokat, és táncolni kényszerít minden képet a mennybolton. Hallgattak rá unokahúgai. A szépek, az imáktól és aranytól ékesek. Babilon por lett. Visszaadták a halálnak a képzeletet.

Četvrti mag „Ne dozvoli više proleća, Vavilone, od blistanja se ruše kuće, oslikane ptice neba i među slika ucrtane zvezde – šta bi drugo mogli – naša proricanja poslušaju.” Tako se oglasio vrač među vračevima, pa od ljudske reči se uplašio, koja od žene trudnice pravi, i na nebu svaku sliku na ples primora. Poslušali su ga sestrične. Lepojke, molitvom i zlatom kićene. Vavilon u prah je pretvoren. Smrti je vraćena moć predodžbe. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban



Bánki Éva Wittgenstein-ház – Kuća Vitgenštajnovih

 

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

 

 

Wittgenstein-ház

 

Lift, tizedik emelet, egymásra dobált csomagok.
Mikor visszajössz a nyaralásból, a nyitott ajtók között
rendetlenséget kell csinálnod, hogy egészen ne légy
egyedül. Hans, Hermine, Rudi, Paul, Margaret:
ők a testvéreim. Valamikor itt lakott velem a húgom is,
de elköltözött.

 

„Gazdagság és ízlés a zenei élet
gyújtópontjává tette a Wittgenstein-házat”,
erre még jól emlékszem. Szeretkezésen, tűnődésen
kívül személyem személytelen, a filozófiához
semmi közöm sincs természetesen. „Hadd legyek olyan,
amilyennek szeretnék látszani”, nyilatkozta Madonna
a Mindhalálig szőke című filmben. És ha rám kerül a sor,
én is schlagfertig leszek, zokogni és ordítani
a szülőszobában, átváltozásom közben is személyesen.

 

Láttalak a trónörökösök városában
1914 elején. Még ártatlan megfigyelő voltam.
Szél és tavasz lobogott mindegyik utcában,
húgommal a felismerés jelei nélkül fordultunk utánad.

 

Az átváltozások kórházaiban összecserélődnek
anyák és gyerekek. De minden véletlen
biológiailag szükséges, ezért az a fontosabb,
amit már megérthetek, mert megtörtént velem.
Az első huszonhat év, amit hosszú betegségben
Töltöttem: neurózis, fáradtság, hamisan összeszőtt
Tények, hogy elhiggyem, hogy élek, eléggé élek
Ahhoz, hogy éjszakánként elaludjak a többiekkel.

 

A háború előtt még játszottam.
De ma már a fehér és fekete billentyűk sorát,
az emberi világban összetört hangokat
ujjaimmal nem érem át.
Ülök előttük és közöttük.
És ez új összefüggéseket teremt.

 

Forrás: http://bankieva.hu/egyeb/versek/

 

 

Kuća Vitgenštajnovih

 

Lift, deseti sprat, nabacani paketi.

Kad se sa letovanja vraćaš, između otvorenih vrata

moraš napraviti nered da ne bi bio potpuno

sam. Hans, Hermina, Rudi, Margareta: braća i sestre su mi.

Nekad je i moja mlađa sestra sa mnom stanovala,

ali se odselila.

 

„Zbog bogatstva i istančanog ukusa

kuća Vitgenštajnovih postao je centar muzičkog zbivanja“,

na to se još dobro sećam. Osim vođenja ljubavi, razmišljanja

moja ličnost je bezlična, naravno nemam nikakve

veze sa filozofijom. „Neka budem takva,

kakvu bi volela da me drugi vide“, izjavila je Madona

u filmu Zauvek blonda. I ako ću ja biti na redu,

i ja ću biti šlagfertig, u kupaoni jecati i

vrištati, lično i tokom vlastitog preobražaja.

 

Početkom 1914. u gradu prestolonaslednika

sam te videla. Još sam nedužna promatračica bila.

U svakoj ulici vetar i proleće je vijorio, sa svojom mlađom sestrom

bez znakova prepoznavanja smo se okretali za tobom.

 

U bolnici preobražaja majke i deca

se zamenjuju. Ali svaka slučajnost je

biološki potrebna, zbog toga je važnije,

šta mogu još doživeti, jer sa mnom se dogodilo.

Prvih dvadesetpet godina, koje sam u dugom bolovanju

Provela: neuroza, umor, lažno sastavljene

Činjenice, da poverujem da živim, dovoljno sam živa za to

Da tokom noći zajedno s drugima zaspim.

 

Pre rata još sam svirala.

Ali danas niz belih i crnih tipki,

u ljudskom svetu slomljene glasove

prstima više ne mogu dohvatiti.

Ispred i među njima sedim.

I to nove odnose stvara.

 

Prevod: Fehér Illés

 

 

Wittgenstein-ház   Lift, tizedik emelet, egymásra dobált csomagok. Mikor visszajössz a nyaralásból, a nyitott ajtók között rendetlenséget kell csinálnod, hogy egészen ne légy egyedül. Hans, Hermine, Rudi, Paul, Margaret: ők a testvéreim. Valamikor itt lakott velem a húgom is, de elköltözött.   „Gazdagság és ízlés a zenei élet gyújtópontjává tette a Wittgenstein-házat”, erre még jól emlékszem. Szeretkezésen, tűnődésen kívül személyem személytelen, a filozófiához semmi közöm sincs természetesen. „Hadd legyek olyan, amilyennek szeretnék látszani”, nyilatkozta Madonna a Mindhalálig szőke című filmben. És ha rám kerül a sor, én is schlagfertig leszek, zokogni és ordítani a szülőszobában, átváltozásom közben is személyesen.   Láttalak a trónörökösök városában 1914 elején. Még ártatlan megfigyelő voltam. Szél és tavasz lobogott mindegyik utcában, húgommal a felismerés jelei nélkül fordultunk utánad.   Az átváltozások kórházaiban összecserélődnek anyák és gyerekek. De minden véletlen biológiailag szükséges, ezért az a fontosabb, amit már megérthetek, mert megtörtént velem. Az első huszonhat év, amit hosszú betegségben Töltöttem: neurózis, fáradtság, hamisan összeszőtt Tények, hogy elhiggyem, hogy élek, eléggé élek Ahhoz, hogy éjszakánként elaludjak a többiekkel.   A háború előtt még játszottam. De ma már a fehér és fekete billentyűk sorát, az emberi világban összetört hangokat ujjaimmal nem érem át. Ülök előttük és közöttük. És ez új összefüggéseket teremt.

Kuća Vitgenštajnovih   Lift, deseti sprat, nabacani paketi. Kad se sa letovanja vraćaš, između otvorenih vrata moraš napraviti nered da ne bi bio potpuno sam. Hans, Hermina, Rudi, Margareta: braća i sestre su mi. Nekad je i moja mlađa sestra sa mnom stanovala, ali se odselila.   „Zbog bogatstva i istančanog ukusa kuća Vitgenštajnovih postao je centar muzičkog zbivanja“, na to se još dobro sećam. Osim vođenja ljubavi, razmišljanja moja ličnost je bezlična, naravno nemam nikakve veze sa filozofijom. „Neka budem takva, kakvu bi volela da me drugi vide“, izjavila je Madona u filmu Zauvek blonda. I ako ću ja biti na redu, i ja ću biti šlagfertig, u kupaoni jecati i vrištati, lično i tokom vlastitog preobražaja.   Početkom 1914. u gradu prestolonaslednika sam te videla. Još sam nedužna promatračica bila. U svakoj ulici vetar i proleće je vijorio, sa svojom mlađom sestrom bez znakova prepoznavanja smo se okretali za tobom.   U bolnici preobražaja majke i deca se zamenjuju. Ali svaka slučajnost je biološki potrebna, zbog toga je važnije, šta mogu još doživeti, jer sa mnom se dogodilo. Prvih dvadesetpet godina, koje sam u dugom bolovanju Provela: neuroza, umor, lažno sastavljene Činjenice, da poverujem da živim, dovoljno sam živa za to Da tokom noći zajedno s drugima zaspim.   Pre rata još sam svirala. Ali danas niz belih i crnih tipki, u ljudskom svetu slomljene glasove prstima više ne mogu dohvatiti. Ispred i među njima sedim. I to nove odnose stvara.   Prevod: Fehér Illés

 

 

 



Bánki Éva Szabadon – Slobodno

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Szabadon Egy gésa öltözik, majd levelet diktál, vár még, a haját igazítja, körme hegyével gyümölcsöskertet rajzol egy üvegtálra. Üvegből vannak a körmei, és üvegből van a kert is. Reggel tüllel borítja, kék lakkal borítja este, így él, üzeneteket kap. Ha nem vigyáz, madarak törnek rá. A szeretői csak annyit árthatnak, mint az eső az üvegkertben. Hisz ő a hóról álmodik.

Slobodno Jedna gejša se oblači, pa pismo diktira, još čeka, popravlja kosu, na jednu činiju vrhom noktiju voćnjak crta. Nokti su joj od stakla, a i vrt je od stakla. Ujutro tilom pokriva, uveče plavim lakom, tako živi, poruke dobiva. Ako ne pazi, ptice ju napadaju. Njeni ljubavnici samo toliko mogu joj štetiti, koliko kiša staklenoj bašti. Pa ona o snegu sanja. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-versei 

Bánki Éva Esőváros – Grad kiše

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Esőváros Örökös esők közt, kimerülten tapad a város a völgy köldökéhez. A függönyön túl helyet cserélnek a hegyek, reszketnek egymástól, a növények körbefonják őket. Láttam-e tegnap ugyanezt? vagy mint az anyanyelv, megváltoznak a szakadó esőben az erdők is? Ösvények taposnak egymáson, az esők alatt az ő hangjukat hallom. Felébredek, hegyek és szavak közt zuhog a városra a víz. * A gyümölcsöskertekben szőlő és csont. Dél. Kifehéredik a nap a ragyogásban. Teleette magát a föld, cipőmhöz gurul egy szőlőszem. Valami más, nem a nap hasítja a földet. Elfordulnék, mint tegnap, tegnapelőtt, akkor is, mindig. Új, makacs fény méreget. * Erős szép nő. Két hónalja fekete fűcsomó, combjában erek ágaznak szerteszét, lobogó szalagok. Beszédes, finom inak, az eső szálai bőrére, haja gyűrűire tapadnak, iramlik a nap, egymagában, zuhogó felhők közt. * Híradások egy másik világból: nyitják az ablakokat, csukódnak az ajtók, a zárt szobában megrebben a levegő. De talán nem is rebbent meg, mi lélegeztünk. Kint * sok-sok gyepdarab és apró, szomorú virágok méregcseppjei. Lecsúszott a nap a hegyeken. Ahogy máskor. * Miért menekültök? A porcelán soha nem fél, érintetlen, mozdulatlan, csupa csont, nincs szíve, bőre egy lakatlan részlet a vörös élők tömegében. Űrfehér. Mint a hold, a várost figyeli. * A doktor fáradt. A táblán is maszatos a neve, keze élettelen, most kibuggyan tenyere és csuklója, mint két gyűrött zsebkendő. Meleg van újra. Tele minden üveg gyógyító, vörös szerelemmel. Csak vár, a mérgezett eső beszél helyette. * Megtelik történetekkel az idő, lebegnek gyökereikkel a fák, én is készülök, várlak és félek, a gyomok elnyomják a suttogást. * A gyógyító folyóknál – északról keletre tartanak, a vizük fehér, mint a fiatal köveké – villogó kőhidak kísérik a hullámokat. Szép, ellenőrzött és magabiztos halált szeretnék, hogy óvatos lábak tapodjanak, figyelő szemek kövessenek, mint jóindulatú idegen, engedjenek át maguk között.

Grad kiše Između večnih kiša grad se iscrpljeno lepi za pupčanik doline. Iza zastora, brda menjaju svoja mesta, jedni od drugih drhtaju, biljke ih obavijaju. Dal sam to isto videla juče? ili kao maternji jezik i šume se menjaju u kiši koja pljušti? Staze jedni druge gaze, njihove glasove čujem ispod kišnog pokrivača. Budim se, voda na grad između brda i reči pljušti. * U voćnjacima su čokoti i kosti. Podne. Sunce u blistanju bledi. Zasitila se zemlja, do moje cipele jedna bobica grožđa se kotrlja. Ne sunce, nešto drugo para zemlju. Okrenula bi se, kao juče, prekjuče, i tada, uvek. Nova, zadrta svetlost me merka. * Silna, lepa žena. Crne gomile trave su njena dva pazuha, u butini razgranate žile, lepršave trake. Pričljiva, tanana tetiva, niti kiše na njenu kožu, lokne se lepe, prolazi vreme, sam, između olovnoteških oblaka. * Vesti iz drugog sveta: otvaraju prozore, vrata se zatvaraju, u zatvorenoj sobi vazduh zatreperi. Možda nije ni zatreperio, mi smo disali. Vani * mnoštvo komadića ledine i sitne, tužne otrovne kapi cveća. Sunce se skliznuo sa brda. Kao svaki put. * Zašto bežite? Porculan nikad se ne boji, netaknut, nepomičan, sama kost, nema srca, kožu, u masi crveno živih jedan detalj u pustoši. Vasionski beo. Kao mesec, promatra grad. * Umoran je lekar. I na ploči mu je zamazano ime, ruka beživotna, sad bljuzne šaka i zglob, poput izgužvanih maramica. Ponovo je toplo. Svak boca je puna lekovitom, cvenom ljubavlju. Tek čeka, mesto nje zatrovana kiša govori. * Napuni se vreme događajima, drveća korenima lebde, i ja se spremam, čekam te i bojim se, šapat korov potisne. * Kod lekovitih reka – sa severa prema istoku kreću, voda im je bela, kao u mladih belutaka – valove sevajuće kamene mostove prate. Lepu, kontroliranu i samouverenu smrt bi volela, da me predostrožne tabane gaze, pažljive oči prate, da me između sebe kao dobronamernog stranca propuste. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-versei