Gustavo Adolfo Bécquer (Gustavo Adolfo Domínguez Bastida)
Sevilla, 17 de febrero de 1836 – Madrid, 22 de diciembre de 1870
Aurelio Tolosa y Alsina
Volverán las oscuras golondrinas (Rima LIII)
Volverán las oscuras golondrinas
en tu balcón sus nidos a colgar,
y otra vez con el ala a sus cristales
jugando llamarán.
Pero aquellas que el vuelo refrenaban
tu hermosura y mi dicha a contemplar,
aquellas que aprendieron nuestros nombres...
¡esas... no volverán!.
Volverán las tupidas madreselvas
de tu jardín las tapias a escalar,
y otra vez a la tarde aún más hermosas
sus flores se abrirán.
Pero aquellas, cuajadas de rocío
cuyas gotas mirábamos temblar
y caer como lágrimas del día...
¡esas... no volverán!
Volverán del amor en tus oídos
las palabras ardientes a sonar;
tu corazón de su profundo sueño
tal vez despertará.
Pero mudo y absorto y de rodillas
como se adora a Dios ante su altar,
como yo te he querido...; desengáñate,
¡así... no te querrán!
Visszatérnek az éjfekete fecskék (Rímek LIII)
Visszatérnek az éjfekete fecskék,
fészket rakni mind erkélyedre száll,
és szárnyukkal ablakodon kopogva
játszik a fecskepár.
De ők, kiket szépséged megigézett,
és úgy vélték, hogy tovaszállni kár,
azok, akik nevünket megtanulták...
nem térnek vissza már!
Visszatérnek a jerikói rózsa
indái, kertfalad rügyfödte vár,
virágok nyílnak, oly gyönyörűszépek,
kelyhükben fénysugár.
De ők, akiken harmat csöppje rezgett,
s mi csodáltuk, bévül remegve bár,
hiszen szirmukról a nap könnye csordult...
nem térnek vissza már!
Visszatérnek az égő, szerelmes szók,
hallod őket, visszhangjuk visszajár,
mély álmát szíved elhagyja, mint fészkét
a költözőmadár.
De némán, megbűvölten, térdre rogyva,
mint aki Isten igenjére vár,
ahogyan én szerettelek... jegyezd meg,
nem szeret senki már!
Fordította: Simor András
Vratiće se tamne laste...
Vratiće se tamne laste na tvoj balkon,
da sviju gnezdo u prolećni dan,
i opet će krikom po prozoru živo
dozivati nas;
ali one koje posmatrahu tvoju
lepotu i sreće moje čar,
one što nam znahu ime... te se neće
vratiti nikad!
Vratiće se opet puzavice guste
po zidu tvog vrta da rašire hlad,
i predveče cvet im još lepše će one
rascvetati plav;
al one što behu okićene rosom,
s kojih gledasmo kako svaka kap
treperi i pada kao suza dana,
te neće nikad!
Vratiće se ljubav... u sluhu ti opet
zvučeće se plačnih reči glas,
i srce će tvoje probuditi možda
iz duboka sna;
al ja nem, zanesen i na kolenima,
kao da za Bogom obuze me strast,
voljah te i niko voleti neće
tako kao ja!
Prevod: Vladeta Košutić
The dark swallows will return (Rimas no. 53)
The dark swallows will return
To your balcony to hang their nests
And again with their wings at your window
They will call as they play.
But those who stayed their flight
While contemplating your beauty and my happiness;
Those who learned our names,
Those…., will not return
The dense honeysuckle will again
Climb up the walls of your garden
And again in the evening, even more beautiful,
Its flowers will open
But those pools of dew
Whose drops we would watch as they trembled
And fall as the tears of the day…
Those…., Will not return!
To your ears will return loves
Passionate words to resound;
Your heart, from a deep sleep
Perhaps will awake.
But dumb and absorbed and on your knees
As one adores God before his altar
As I have loved you…, Don’t fool yourself
Thus!....They will not love you.
Translated by Terry Rooney
