Fekete István Szeretem a ködöt – Volim maglu

Fekete István

Gölle 1900. január 25. – Budapest 1970. június 23.

Szeretem a ködöt Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár. A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van.

Volim maglu Volim maglu, koja me pokriva i u njoj mogu biti sam. Volim maglu jer je tišina u njoj, kao u nekoj stranoj državi, čiji stanovnik je samoća, a kralj pak san. Volim maglu jer iza nje je izobilje što šušti, topla peć, za zagrljaj raširene ruke i bajke, koje se valjda ostvaruju. Volim maglu, jer pokriva prošlost, budućnost a i sadašnjost je u njoj tako tamna da možda nije ni stvarna. Malo je takvih koji vole maglu i tako malo nas je koji se u njoj susrećemo, ali mi koji se susrećemo, ne samo maglu, nego i jedan drugog volimo. Majka magle je dolina, otac gora, kaburdžija vetar a narikača sjaj sunca. Stranu maglu ne poznajem. Tamo možda i u brdima raste, ali kod nas uglavnom u kotlinama se rađa – kat-kad i leti –, i tek onda posećuje oca, kad odraste. Ali tad je već uveliko novembar. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://vojvodinaportal.com/hu/node/5615



Fekete István Nádas – Trščar

Fekete István

Gölle 1900. január 25. – Budapest 1970. június 23.

Nádas Aludtál-e már nádtető alatt, láttad-e ott, hogy kel fel a nap? Hallgattad-e a szélben hogy suhog a nád, ha megérinti a virradat? Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit. Se nádirigót, se kócsagot, se a vadrécék kéktükrű szárnyát, se vizekben rengő csillagot? Raktál-e tüzet tavalyi nádból? Füstje simogatta arcodat, ha felkel a hold, és a lidércfény táncol a tündöklő ég alatt? Láttál-e ezer szárcsafiókát, úszó fészket a nagy vizeken? S hallgattad-e ködös hajnalokon, a vándormadár hogy mit üzen? És nádi széna volt-e párnád, millió béka a muzsikád, imbolygó bagoly régi barátod, nyársonsült keszeg a vacsorád? Fürödtél-e már csendben és fényben, este, ha lobban a néma tűz, s a nádason átrepül az álom, és rádsóhajt lágyan a puha fűz? Álmod ha őrzi millió nádszál, és tartja feletted az eget, neked adja a csillagos békét, és megsímogatja szívedet.

Trščar Ispod krova od trske, jesi li već spavao, tamo izlazak sunca dal si video? U povetarcu kako šumi trska ako ju svanuće takne, dal si slušao? Zar nisi video? Ništa nisi video. Ni grmušu, ni čaplju, ni krilo plavog sjaja divlje patke, niti zvezdu na vodi titrajuću. Dal si vatru od lanjske trske pravio? Milovao li tvoje lice njena dumagija u mesečini kad ispod sjajnog neba varljiva svetlost titra? Dal si video na velikim vodama na hiljade ploveća gnezda, mladunce lisaka? I dal si slušao šta poručuje ptica selica tokom maglovitih jutara? I dal si jastuk od sena trske imao, muziku mnoštva žaba slušao, teturajuću sovu kao prijatelja oslovio, na žaru pečenu kesegu večerao? Dal si se kupao u tišini i svetlu, uveče, kad nema vatra plane i preko trščara san preleti te mekana vrba blago uzdahne? San ti ako bezbroj stabljika trske čuva i nad tobom nebo drži, zvezdan smiraj ti daruje i srce ti tetoši. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.vadaszat.net/kalendar/2006julius/novella/001_fekete.htm