Tanja Stupar – Trifunović Filozofija prostora – A tér filozófiája

Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –

Filozofija prostora

Brda doline pomični kaučevi na malim točkićima

sve to dostupno je odavde iz ovog položaja

i efektno upakovano u vidokrug

pri tom ima i praktičnu namjenu

zelena boja prirode nenametljiva i vidljiva kroz prozor

odmara i smiruje a točkići na kaučevima

da možeš lakše da ih razmještaš po stanu i brišeš prašinu

tog neželjenog podstanara našeg divnog stana

ona je neugodna i podsjeća na ćudljivost prirode

i na mogućnost da nešto nastaje gotovo ni iz čega

Djeca misle da je Bog na nebu

i dobro mu je tamo

Djeca misle da smo mi na zemlji

i dobro nam je tu

djeca imaju jednostavnu filozofiju prostora

koja umiruje

oblaci su pomična barijera između dva svijeta

sunce nam daje toplinu i život kao majčina dojka okruglo je i toplo

zato suncu crtaju oči i osmijeh

sunce tek poslije počne jako da peče

kad odrasteš i tvoja glava mu se previše približi

sunce izgubi osmijeh i postaje velika užarena kugla

Bog padne s neba kad razmakneš zastore od oblaka

i još dugo poslije ne znaš gdje bi s njim

po feng-šuiju je prevelik za stan može da ispresijeca energiju

u prostoru

mislili smo da ga nastanimo na livadi ispred zgrade ali tu je planiran parking

već ni djecu ne puštaju blizu novog gradilišta

međutim u nježni beton mačka koja je nekim čudom prošla mimo ograde

je utisnula svoje šape

ili je to bio on

Nedopustivo je kažemo mu

da se tako šetkaš obezdomljen okolo

i da nikad ne znamo kad ćeš se i kako pojaviti

dok se zemlja sluđeno vrti sama oko sebe u tom nesagledivom prostranstvu

naravno da nas to plaši

najbolje bi bilo

da popnemo svijet opet na kornjačina leđa

da nam pomogneš

da stanemo na sve četiri noge

da se osjećamo sigurno

dok nas nježno nosiš nastanjen u kičmi kornjače

A tér filozófiája

A hegyek a völgyek a kis kerekeken guruló heverő
a láthatárba látványosan beágyazottan
innen ebből az állásból
könnyen elérhető és minden célszerű
a természet ablakból látható visszafogott zöld színe
pihentet és nyugtat a heverő kerekei
a könnyű mozdíthatóságot biztosítják így hozzáférhetően törölheted a port
gyönyörű lakásunk nemkívánatos albérlőjét
kellemetlen és a természet szeszélyes voltára
meg a semmiből való keletkezés lehetőségére emlékeztet

A gyerekek szerint Isten az égben van

és ott jól érzi magát

A gyerekek szerint mi a földön vagyunk

és itt jól érezzük magunkat

a gyerekek térről alkotott fogalma egyszerű

és megnyugtató

a felhők mozgékony válaszfalak a két világ között

a nap meleget ad és életet mint az emlő kerek és meleg

ezért rajzaikon a nap mosolyog

a nap csak később kezd perzselni

mikor felnősz és fejed túlságosan megközelíti

már nem mosolyog hatalmas izzó koronggá válik

ha szétlebbented a felhőfüggönyt Isten lepottyan az égből

és sokáig nem tudsz vele mit kezdeni

a feng shui tanai szerint túl nagy egy lakáshoz felszabdalhatja az erőforrásokat

a térben

úgy gondoltuk a mezőn helyezzük el az épületek előtt de itt parkolót terveztek

a gyerekeket sem engedik az új építkezés közelébe

de a kerítés mellett a csodával határos módon besurranó macska a friss betonban

hagyta mancsai nyomait

vagy talán ő volt

Megengedhetetlen mondjuk neki

hogy hajléktalanul ténferegsz

és sosem tudjuk mikor és hogyan fogsz megjelenni

míg a föld tébolyodottan forog saját tengelye körül az átláthatatlan térben

ez ijesztő számunkra

legjobb lenne

ha a világot ismét a teknős hátára helyeznénk

ha segítenél

hogy mind a négy lábunkra állhassunk

hogy biztonságban érezzük magunkat

míg féltőn hordozol bennünket a teknős gerincébe ágyazva

Fordította: Fehér Illés



Tanja Stupar – Trifunović Život se odvija na rubovima – Az élet a széleken zajlik

Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –

Život se odvija na rubovima

Život se odvija na rubovima grada

među musavom djecom koja za prolaznicima viču tata

i taru usta o majčinu poderanu suknju

Život se odvija na rubovima suknje

jer ruke djece rastu a objekat žudnje jednako titra pred njihovim očima

i razdraženim živcima

Život se odvija na rubovima živaca

u posrtanjima u nevidljivim lomovima gdje kosti srastu pravilno

a srce nepravilno i jedan izdajnički prst uporno pokazuje obmanu u ogledalu

Život se odvija na rubovima tvog prsta

koji slučajno susreće moj na rubovima knjige

koja prelazi iz jedne u drugu ruku

ovi rubovi nikad neće srasti u njima pulsira

život žestinom infekcije na otvorenoj rani

Život se odvija upravo tu

na rubovima otvorene rane

Az élet a széleken zajlik

Az élet a város szélén zajlik

a nyálas gyerekek között akik az arrajárók után kiáltanak apám

és szájukat anyjuk kötényébe törlik

Az élet a szoknya peremén zajlik

mert nőnek a gyerekkezek a vágyott tárgy pedig továbbra is szemük

és zaklatott idegeik előtt lebeg

Az élet az idegek peremén zajlik

a botlásokban a láthatatlan törésekben ahol a csontok szabályosan nőnek

de a szív zakatol és egy áruló ujj a tükörben a csalásra mutat szakadatlanul

Az élet ujjaid peremén zajlik

melyek a könyv szélén az enyéimmel véletlenül találkoznak

melyek egyik kézről a másikra vándorolnak

ezek a szélek sosem nőnek össze bennük

gennyedt sebként elevenen lüktet az élet

Az élet éppen itt zajlik

a nyitott sebek peremén

Fordította: Fehér Illés



Tanja Stupar – Trifunović Utakmica – Mérkőzés

Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –

Utakmica

Djeca trče po kiši u gumenim čizmama lokve toliko puta opjevane pršte pod njihovim nogama

kao naše godine

ja starim majko ja starim sine

obala je neplivaču urečeno mjesto kazne odakle gleda koliko daleko ne može otići

a sve me mami

Ja sam umoran majko neke zemlje su predaleke moje oči nisu dječije

i imam tamne krugove i imam crvene žilice unutra u oku imam te znakove

godine kao drvo godove kružne putanje kada sam spavao kada nisam spavao kada sam plakao

kada sam pio kada sam čekao da dođeš i rasporediš stvari po kući po svom

i spremiš ručak po svom i ispričaš mi kako treba da živim po tvom

onako kako ni ti nisi mogla

ali znaš da treba

da mi bude bolje

Otputovao sam u daleku zemlju daleko od tebe kenguri koji vise na tvom zidu

u predsoblju su mi sada bliže nego ti i sunce sija jače gore mi oči dok mu trčim u susret

da odigram s njim utakmicu

sa svojim brzim nogama sa suncem za vratom

ja sam dobar fudbaler možeš da se diviš mojim vještinama majko dok sanjaš da sam mlad 

i čuješ kako udaram loptom o spoljni zid kuće kao da hoću da ga razmrskam udarcima

i banem u tvoju sobu unutra

ne brini za mene ja sam u onoj toploj zemlji

ne vjeruj telefonima i plaču  ne vjeruj ljudima uopšte

to je bila samo još jedna utakmica

brat i ja smo tvoji vječni dječaci

pogledaj smijemo se uokvireni iza napuklog stakla na natkazni

vani pršte lokve pod nogama djece

kapljice su svud glasovi su svud

sve se slijeva niz okno u tvoj san

sve je u redu majko

tu sam

Mérkőzés

Gumicsizmákban szaladgálnak a gyerekek az esőben talpuk alatt szétfröccsennek a sokszor emlegetett pocsolyák

mint éveink

öregszem anyám öregszem fiam

a part az úszni nem tudó számára a vezeklés helye ahonnan nem mozdulhat

de minden csábít

Elfáradtam anyám egyes országok túl távol vannak szemeim már nem a gyereké

sötét karikásak tele vörös erekkel a szememben vannak a jelek

az évek nyomai mint fában az évgyűrűk körkörösek mikor aludtam mikor voltam ébren mikor sírtam

mikor ittam mikor vártam jöttöd hogy ízlésed szerint rendezd be a házat

készítsd az ebédet és elmeséld hogyan kell élnem törvényeid szerint

úgy ahogyan te sem tudnál

de tudod hogyan kell

hogy nekem jobb legyen

Távoli országba utaztam messze tőled a kenguruk melyek előszobád falán függnek

most közelebb vannak hozzám mint te és perzsel a nap szemeim égnek míg a találkára sietek

hogy megmérkőzzek vele

gyors lábaimmal a tűző napon

jó focista vagyok anyám csodálhatod cseleimet míg ifjúságomról álmodozol

és hallod a ház külső falán hogyan csattog a labda mintha szét akarnám rúgni

berontok szobádba

ne félts én abban a meleg országban vagyok

ne higgy a telefonoknak és könnyeknek ne higgy az embereknek

ez még csak egy mérkőzés volt

fivérem és én örökös tanítványaid vagyunk

nézd mosolygunk az éjjeli szekrényről a törött üveg mögött bekeretezve

kinn csobbannak a pocsolyák a gyerekek lábai alatt

mindenütt cseppek mindenütt zsivaj

az ereszről minden álmodba csorog

minden rendben van anyám

itt vagyok

Fordította: Fehér Illés



Tanja Stupar – Trifunović Nedjeljom – Vasárnaponként

Tanja Stupar – Trifunović, Zadar 20. 08. 1977 –

Nedjeljom

Nedjeljom na stolu ribarnice koprca se debeli šaran dok otac poseže za novčanikom

majka vadi veliki ceker iz torbe

a dijete tužnim i znatiželjnim očima gleda prvu smrt ubistvo šarana otetog iz bazena

Nedjeljom ja sam najusamljeniji čovjek jer sve ovo gledam iz prikrajka i nisam otac koji će djetetu čistiti šarana od koščica i nisam majka koja će ubrusom brisati njegove meke usne i nisam dijete koje će zaspati sito i pomalo prestravljeno jutrošnjim prizorom

Nedjeljom nakon što prođem pijacom i moje oči bivaju raznesene na sve strane grada u punim cekerima

ja odlazim slijep i prazan u obližnju kafanu da pijem

Vasárnaponként

Vasárnaponként jókora ponty vergődik a halárus asztalán míg az apa bukszája után nyúl

az anya táskájából szatyrot húz elő

a gyerek meg szomorúan fürkészve lesi a medencéből kihalászott ponty halálát

Vasárnaponként vagyok a legmagányosabb mindezt félrehúzódva figyelem és nem vagyok apa aki gyerekének pucolja meg a pontyot és nem vagyok anya aki gyerekének puha száját az abroszba törli és nem vagyok gyerek aki a reggeli látványtól eltelve kissé megszeppenten alszik el

Vasárnaponként miután a piacon áthaladva szemem a minden irányba haladó tele szatyrokat követi

vakon siváran egy itókára befordulok az első kocsmába

                         Fordította: Fehér Illés