Veszelka Attila Szolnok
1955. –
Ikrek
hava
Hogyan is hozhatnálak vissza
magam is elveszőben,
a szerzetesek zsolozsmáit,
hangommal ölelkező hangodat
miként kereshetném elő
elmúlt életek bábeli zűrzavarából.
Tán ez a vers, talán ez a vers
kezedbe kapaszkodik még,
ezek a szánalmasan suta,
feleslegesnek tűnő mondatok
átkarolnak, s visszacibálnak.
Talán, ha hinni kezdenék a túlvilágban,
bármi megtörténhetne,
de hitetlen vagyok,
megveszekedett pogány,
és ez az én hitetlenségem százszorta erősebb
minden templomtoronyra kárhoztatott
keresztnél, és ez az én hitetlenségem
az én keresztem.
Mit is tehetnék többet elmenőben,
mozdulataiddal mozdulok,
szemeiddel nézem a Dél Keresztjét,
mi többet tehetnék még, hogy visszatalálj,
ha nem is hozzám, csak vissza,
vissza...
Május van, Ikrek hava.
A fákról ömlik az akácillat a kékszínű est
fogyó holdsarlója alatt.
Nem tudlak elengedni,
s képtelen vagyok arra is,
hogy magamnak megbocsássak.
Befogott ordasként kerengek,
s tudom, ez a vers, ez a szánandó motyogás,
ez sem változtat semmin.
|
Mesec Blizanaca
I sam u nestajanju
kako bi te mogao nazad dovesti,
molitve
redovnika,
mojim glasom
zagrljen tvoj glas
u babelskom
haosu prošlih života
kako bi
mogao potražiti.
Možda ova
pesma, možda ova pesma
uhvatiće se
za tvoju ruku,
ove bedno
nezgrapne,
valjda i
suvišne rečenice
još će te
zagrliti, povratiti.
Možda, kad
bi u drugi svet počeo verovati,
sve bi se
moglo dogoditi,
ali sam
nevernik,
ukleti
paganin,
i to moje
neverstvo sto puta je jače
od svakog na
toranj crkve nabijenog
krsta, i to
moje neverstvo
je moj krst.
U prolazu
šta bi još više mogao uraditi,
tvojim
pokretima se krećem,
tvojim očima
gledam Krst Juga,
šta bi više
mogao uraditi da nađeš put povratka,
ako ne i
meni, samo nazad,
nazad...
Maj je.
Mesec Blizanaca.
Ispod
polumeseca u plavičasto veče
miris
bagrema se širi.
Otpustiti te
ne mogu,
a nisam sposoban ni
sebi da oprostim.
Poput
uhvaćenog kurjaka kružim
i znam da ta pesma, to bedno trabunjanje,
ni to neće
ništa promeniti.
Prevod: Fehér Illés
|
