Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Yeats William Butler. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Yeats William Butler. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 21., kedd

William Butler Yeats Byzantium – Byzantium – Vizantija

William Butler Yeats
Dublin, June 13, 1865 – Roquebrune-Cap-Martin, Jan. 28, 1939

Byzantium

The unpurged images of day recede;
The Emperor's drunken soldiery are abed;
Night resonance recedes, night walkers' song
After great cathedral gong;
A starlit or a moonlit dome disdains
All that man is,
All mere complexities,
The fury and the mire of human veins.

Before me floats an image, man or shade,
Shade more than man, more image than a shade;
For Hades' bobbin bound in mummy-cloth
May unwind the winding path;
A mouth that has no moisture and no breath
Breathless mouths may summon;
I hail the superhuman;
I call it death-in-life and life-in-death.

Miracle, bird or golden handiwork,
More miraclc than bird or handiwork,
Planted on the star-lit golden bough,
Can like the cocks of Hades crow,
Or, by the moon embittered, scorn aloud
In glory of changeless metal
Common bird or petal
And all complexities of mire or blood.

At midnight on the Emperor's pavement flit
Flames that no faggot feeds, nor steel has lit,
Nor storm disturbs, flames begotten of flame,
Where blood-begotten spirits come
And all complexities of fury leave,
Dying into a dance,
An agony of trance,
An agony of flame that cannot singe a sleeve.

Astraddle on the dolphin's mire and blood,
Spirit after Spirit! The smithies break the flood.
The golden smithies of the Emperor!
Marbles of the dancing floor
Break bitter furies of complexity,
Those images that yet
Fresh images beget,
That dolphin-torn, that gong-tormented sea.
Byzantium

Hátrál a nap tisztátlan képe mind;
ágyban a császár ittas népe mind.
Hátrálnak éji zaj, korhely dalok,
hogy a nagy harang elkongatott.
Egy csillagfényes, holdsütötte dóm
lenéz mindent, ami
bonyolult-emberi,
vér mocsarát, dühét utálkozón.

Elém egy rém lebeg, ember, vagy árny,
ember inkább s nem árny, rém, mintsem árny;
Hades múmia-pólyájú orsaja
csavart útját legöngyölheti ma.
Csak lehellettelen halotti száj
hívhat ily társat itt.
Hívom a földöntulit:
Jöjj, halálban-élet s életben-halál!

Csoda, madár, vagy vert-arany remek,
inkább csoda, mint szárnyas, vagy remek.
Csillagfényes arany boltív csucsán
Hades kakasait példázza tán,
vagy gúnyol hangosan, mint kit a hold bánt
mert érc-dicsőség megmarad,
mulandó szirmot, madarat,
mocsárnak, vérnek minden bonyodalmát.

Láng lebben a császár kőpadlatán,
nem rőzsegyujtó s vascsiholta láng:
vihar se fogja: láng lángot terem,
hová vér-nemzett lelkek soka jön
túl minden zagyva emberi dühön,
belehalván a táncba,
haldokló, buja tránszba,
mely megperzselni egy csipkét is képtelen.

Delfin vér-mocskos hátán nyargalász
szellem szellem után! Az árt töri a rács,
a császár vert-arany szép rácsai!
A táncos folyosó márványai
megtörik a bonyolultság dühét,
e rémeket, melyek
újakat nemzenek,
s a tenger delfin-tépte, tajtékzó vizét.

                             Fordította: Jékely Zoltán

Byzantium

The unpurged images of day recede;
The Emperor's drunken soldiery are abed;
Night resonance recedes, night walkers' song
After great cathedral gong;
A starlit or a moonlit dome disdains
All that man is,
All mere complexities,
The fury and the mire of human veins.

Before me floats an image, man or shade,
Shade more than man, more image than a shade;
For Hades' bobbin bound in mummy-cloth
May unwind the winding path;
A mouth that has no moisture and no breath
Breathless mouths may summon;
I hail the superhuman;
I call it death-in-life and life-in-death.

Miracle, bird or golden handiwork,
More miraclc than bird or handiwork,
Planted on the star-lit golden bough,
Can like the cocks of Hades crow,
Or, by the moon embittered, scorn aloud
In glory of changeless metal
Common bird or petal
And all complexities of mire or blood.

At midnight on the Emperor's pavement flit
Flames that no faggot feeds, nor steel has lit,
Nor storm disturbs, flames begotten of flame,
Where blood-begotten spirits come
And all complexities of fury leave,
Dying into a dance,
An agony of trance,
An agony of flame that cannot singe a sleeve.

Astraddle on the dolphin's mire and blood,
Spirit after Spirit! The smithies break the flood.
The golden smithies of the Emperor!
Marbles of the dancing floor
Break bitter furies of complexity,
Those images that yet
Fresh images beget,
That dolphin-torn, that gong-tormented sea.

Vizantija

Uzmiču žiteljski mutne slike dana;
Polegali Carevi pijani vojnici;
Uzmiču noćni zvuci: pesma noćnika
Posle klepala velike katedrale.
Kupola od zvezda il meseca sjajna, prezire
Sve što je čovek:
Zapetljanstva tašta,
Besove i glib u prirodi čoveka.

Preda mnom lebdi slika, čovek ili senka;
Pre senka no čovek, pre slika no senka;
Jer kalem u Paklu kaišem mumije stegnut
Može odmotati stazu izvijuganu;
Usta bez glave i bez daha
Mogu razbuditi usta što ne dišu;
Pozdravljam natčovečno;
Zovem to smrt-u-životu i život-u-smrti.

Čudo, ptica ili samo rukotvor zlatan,
Pre čudo no rukotvor il ptica,
Na zlatnoj grani svetloj od zvezde
Može ko petli u Paklu da kriči,
Il ljuta zbog meseca, glasno da ruži,
U slavi od metala svog postojanoga,
Običnu pticu il cvetnu laticu,
I sva zapetljanstva od blata i krvi.

O ponoći, po Carskom pločaniku promiču
Vatre, ni gorivom hranjene, ni čelikom paljene,
Ni vihorom gašene, vatre od vatra rođene,
Gde od krvi rođeni dusi dolaze
I sva zapetljanstva od besova odlaze,
U plesu, premiranje,
U ekstazi, umiranje,
Umiranje vatre što ništa opaliti ne može.

Na leđima delfina od blata i krvi,
Duši, duši! Tu plimu kovnice prekidaju,
Kovnice zlata Careve!
Mramor po podu za igranje
Smiruje besove zapetljanstva,
Slike one što već
Rađaju slike nove,
Delfinima kidano, klepalom trzano more.

Prevod: Isidora Sekulić






2015. július 12., vasárnap

William Butler Yeats Leda and the Swan – Léda és a hattyú – Leda i labud

William Butler Yeats
Dublin, June 13, 1865 – Roquebrune-Cap-Martin, Jan. 28, 1939

Leda and the Swan

A sudden blow: the great wings beating still
Above the staggering girl, her thighs caressed
By the dark webs, her nape caught in his bill,
He holds her helpless breast upon his breast. 

How can those terrified vague fingers push
The feathered glory from her loosening thighs?
And how can body, laid in that white rush,
But feel the strange heart beating where it lies?

A shudder in the loins engenders there
The broken wall, the burning roof and tower
And Agamemnon dead.
Being so caught up,
So mastered by the brute blood of the air,
Did she put on his knowledge with his power
Before the indifferent beak could let her drop?

Léda és a hattyú

Egy gyors ütés! A roppant szárnycsapás,
a rémült lány combját cirógató
hártyás fekete láb – nyakába vás
a csőr: nyílt mellén tollak, mint a hó.

E tollas test malasztját kis keze
mint űzze oldódó combjaitól?
E fehér forgatagban érez-e
mást, mint hogy a roppant szív hol dobol?

Egy lágyékborzongás okozta vert
falak omlását, tornyokét, tetőkét,
s Agamemnon halálát.
Győztesen
ha már az ég nyers vére szállta meg,
erőt s tudást kapott-e, mielőtt még
a csőr elejtette közömbösen?

                             Fordította: Görgey Gábor


Leda and the Swan

A sudden blow: the great wings beating still
Above the staggering girl, her thighs caressed
By the dark webs, her nape caught in his bill,
He holds her helpless breast upon his breast. 

How can those terrified vague fingers push
The feathered glory from her loosening thighs?
And how can body, laid in that white rush,
But feel the strange heart beating where it lies?

A shudder in the loins engenders there
The broken wall, the burning roof and tower
And Agamemnon dead.
Being so caught up,
So mastered by the brute blood of the air,
Did she put on his knowledge with his power
Before the indifferent beak could let her drop?

Leda i labud

Iznenadan nalet: još biju velika krila puna žudi
Nad devojkom što posrće, bedra joj miluju
Tamne opnice kandži, zatiljak zarobljen u kljunu,
Na svoja prsa on pritiska njene bespomoćne grudi.

Kako mogu da odgurnu ti uplašeni, neodlučni prsti 
Pernatu slavu s opuštenih bedara? I telom
Zar može da ne oseti pod navalom belom
Udare neobičnog srca kako su u ležištu čvrsti.

Onda u bokovima nastane trzaj koji
Izrodi probijen zid, plamen gusti na krovu
i na kuli; Agamemnona mrtvog.
Savladana kad je bila
Zverskom krvlju vazduha, da li je mogla da spoji
Njegovo znanje sa njegovom snagom pre no što je pusti
Ravnodušni kljun, da klone i padne niz krila?

Prevod: Miodrag Pavlović





2015. július 3., péntek

William Butler Yeats Sailing To Byzantium – Hajózás Byzantiumba – Jedrenje u Vizantiju

William Butler Yeats
Dublin, June 13, 1865 – Roquebrune-Cap-Martin, Jan. 28, 1939

Sailing To Byzantium

That is no country for old men. The young
In one another's arms, birds in the trees
---Those dying generations---at their song,
The salmon-falls, the mackerel-crowded seas,
Fish, flesh, or fowl commend all summer long
Whatever is begotten, born, and dies.
Caught in that sensual music all neglect
Monuments of unaging intellect.

An aged man is but a paltry thing,
A tattered coat upon a stick, unless
Soul clap its hands and sing, and louder sing
For every tatter in its mortal dress,
Nor is there singing school but studying
Monuments of its own magnificence;
And therefore I have sailed the seas and come
To the holy city of Byzantium.

O sages standing in God's holy fire
As in the gold mosaic of a wall,
Come from the holy fire, perne in a gyre,
And be the singing-masters of my soul.
Consume my heart away; sick with desire
And fastened to a dying animal
It knows not what it is; and gather me
Into the artifice of eternity.

Once out of nature I shall never take
My bodily form from any natural thing,
But such a form as Grecian goldsmiths make
Of hammered gold and gold enamelling
To keep a drowsy Emperor awake;
Or set upon a golden bough to sing
To lords and ladies of Byzantium
Of what is past, or passing, or to come.

Hajózás Byzantiumba

Vénnek nem jó e táj. Az ifjak itt
egymás nyakán, a fán a madarak
– halandó népség – zengik dalaik,
lazacos zúgók, ángolnás tavak,
hal, vad nyárvégtiben dicsérgetik,
mi csak tenyész, él-hal a nap alatt,
buja zsongásba hullva megvetik
az időtlen szellem remekeit.

Egy éhes ember szánandó dolog,
boton rongyos kabát csupán, hacsak
nem esd a lélek, énekel s zokog
halottasingben is rongyainak,
– nem dal-iskola ez, hanem konok
buvárlata önnön csodáinak,
ezért hajóztam tengereken át,
látni Byzantium szent városát.

Kik Isten szent tüzében állotok,
bölcsek, a fal arany mozaikár,
a szent tűzből peregve szálljatok,
lelkem énekmestert ugyan kiván!
Szívjátok fel szívem; vágyban sajog,
s halandó testhez kötve mostohán,
nem ért ahhoz; vigyétek hát ti be
a halhatatlanság remekibe!

Lelkem többé, levetvén testemet,
semmi természeti formát nem ölt;
de milyet görög aranymívesek
keze zománc-aranyból remekelt,
ébren tartván álmos császár-szemet,
vagy dall, ha egy aranyboltívre ült,
Bizánc urainak s úrnőinek
arról, mi volt, mi van, s mi még lehet.

                             Fordította: Jékely Zoltán


Sailing To Byzantium

That is no country for old men. The young
In one another's arms, birds in the trees
---Those dying generations---at their song,
The salmon-falls, the mackerel-crowded seas,
Fish, flesh, or fowl commend all summer long
Whatever is begotten, born, and dies.
Caught in that sensual music all neglect
Monuments of unaging intellect.

An aged man is but a paltry thing,
A tattered coat upon a stick, unless
Soul clap its hands and sing, and louder sing
For every tatter in its mortal dress,
Nor is there singing school but studying
Monuments of its own magnificence;
And therefore I have sailed the seas and come
To the holy city of Byzantium.

O sages standing in God's holy fire
As in the gold mosaic of a wall,
Come from the holy fire, perne in a gyre,
And be the singing-masters of my soul.
Consume my heart away; sick with desire
And fastened to a dying animal
It knows not what it is; and gather me
Into the artifice of eternity.

Once out of nature I shall never take
My bodily form from any natural thing,
But such a form as Grecian goldsmiths make
Of hammered gold and gold enamelling
To keep a drowsy Emperor awake;
Or set upon a golden bough to sing
To lords and ladies of Byzantium
Of what is past, or passing, or to come.

Jedrenje u Vizantiju

Nije ovo zemlja za starce. Mladi
Jedno drugom u zagrljaju, na drveću ptice –
Taj rod na umoru – sa svojim pesmama,
Lososov slap, skušom bogata mora –
Riba, čovek, ptica, celog leta slave
Sve što je stvoreno, rođeno i što mre.
Pa zaneti čulnom svirkom previde
Spomenike uma koji ne stari.

Ostareo čovek je tričava stvar,
Ritav kaput na štapu, sem ako
Duša ne zapljeska i ne zapoje, sve glasnije
Za svaku ritu smrtne haljine,
Al nema ni škole pevanja, postoji samo
Izučavanje spomenika sopstvene veličine.
Stoga preplovih mora da dođem
Do svetoga grada Vizantije.

O mudraci u božjem svetom plamu
Ko u zlatnom mozaiku na zidu.
Dođite iz svetog plama, izvite se u spirali,
Budite učitelji pesme mojoj duši.
Razorite mi srce; željom bolno,
I za zver na umoru vezano,
Ono ne zna šta je; vodite me
Nekuda u lukavstvo večnosti.

Kad jednom van prirode budem, ja neću
Uzeti telesni oblik nijedne prirodne stvari,
Već onakav oblik kakav zlatari grčki
Od kovanog zlata i zlatnog emalja prave
Da njima dremljivog cara održe budnim;
Ili ću sesti na zlatnu granu da pevam
Gospodi i damama Vizantije,
O onom što je bilo, što biva il što će doći.

Prevod: Milica Mihajlović



2015. június 14., vasárnap

William Butler Yeats A deep-sworn vow – Mert megmásoltad szavaid – Zaveta nisi se držala

William Butler Yeats
Dublin, June 13, 1865 – Roquebrune-Cap-Martin, Jan. 28, 1939


A Deep-Sworn Vow

Others because you did not keep
That deep-sworn vow have been friends of mine;
Yet always when I look death in the face,
When I clamber to the heights of sleep,
Or when I grow excited with wine,
Suddenly I meet your face.

Mert megmásoltad szavaid

Mert megmásoltad szavaid,
most másokkal barátkozom;
de ha a halál arcát figyelem,
ha járom az álom csúcsait,
vagy a bor meghozza mámorom:
arcod ötlik fel hirtelen.

Fordította: Tellér Gyula

A Deep-Sworn Vow

Others because you did not keep
That deep-sworn vow have been friends of mine;
Yet always when I look death in the face,
When I clamber to the heights of sleep,
Or when I grow excited with wine,
Suddenly I meet your face.

Zaveta nisi se držala

Jer dubokog zaveta nisi se držala
Sad s drugima se družim;
Ipak kad lice smrti promatram,
Kad sam na visinama sna
Ili uzbuđeno uz vino ludim,
Iznenada tvoje lice ugledam.

Prevod: Fehér Illés