Keresés ebben a blogban

2015. július 20., hétfő

William Butler Yeats Byzantium – Byzantium – Vizantija

William Butler Yeats
Dublin, June 13, 1865 – Roquebrune-Cap-Martin, Jan. 28, 1939

Byzantium

The unpurged images of day recede;
The Emperor's drunken soldiery are abed;
Night resonance recedes, night walkers' song
After great cathedral gong;
A starlit or a moonlit dome disdains
All that man is,
All mere complexities,
The fury and the mire of human veins.

Before me floats an image, man or shade,
Shade more than man, more image than a shade;
For Hades' bobbin bound in mummy-cloth
May unwind the winding path;
A mouth that has no moisture and no breath
Breathless mouths may summon;
I hail the superhuman;
I call it death-in-life and life-in-death.

Miracle, bird or golden handiwork,
More miraclc than bird or handiwork,
Planted on the star-lit golden bough,
Can like the cocks of Hades crow,
Or, by the moon embittered, scorn aloud
In glory of changeless metal
Common bird or petal
And all complexities of mire or blood.

At midnight on the Emperor's pavement flit
Flames that no faggot feeds, nor steel has lit,
Nor storm disturbs, flames begotten of flame,
Where blood-begotten spirits come
And all complexities of fury leave,
Dying into a dance,
An agony of trance,
An agony of flame that cannot singe a sleeve.

Astraddle on the dolphin's mire and blood,
Spirit after Spirit! The smithies break the flood.
The golden smithies of the Emperor!
Marbles of the dancing floor
Break bitter furies of complexity,
Those images that yet
Fresh images beget,
That dolphin-torn, that gong-tormented sea.
Byzantium

Hátrál a nap tisztátlan képe mind;
ágyban a császár ittas népe mind.
Hátrálnak éji zaj, korhely dalok,
hogy a nagy harang elkongatott.
Egy csillagfényes, holdsütötte dóm
lenéz mindent, ami
bonyolult-emberi,
vér mocsarát, dühét utálkozón.

Elém egy rém lebeg, ember, vagy árny,
ember inkább s nem árny, rém, mintsem árny;
Hades múmia-pólyájú orsaja
csavart útját legöngyölheti ma.
Csak lehellettelen halotti száj
hívhat ily társat itt.
Hívom a földöntulit:
Jöjj, halálban-élet s életben-halál!

Csoda, madár, vagy vert-arany remek,
inkább csoda, mint szárnyas, vagy remek.
Csillagfényes arany boltív csucsán
Hades kakasait példázza tán,
vagy gúnyol hangosan, mint kit a hold bánt
mert érc-dicsőség megmarad,
mulandó szirmot, madarat,
mocsárnak, vérnek minden bonyodalmát.

Láng lebben a császár kőpadlatán,
nem rőzsegyujtó s vascsiholta láng:
vihar se fogja: láng lángot terem,
hová vér-nemzett lelkek soka jön
túl minden zagyva emberi dühön,
belehalván a táncba,
haldokló, buja tránszba,
mely megperzselni egy csipkét is képtelen.

Delfin vér-mocskos hátán nyargalász
szellem szellem után! Az árt töri a rács,
a császár vert-arany szép rácsai!
A táncos folyosó márványai
megtörik a bonyolultság dühét,
e rémeket, melyek
újakat nemzenek,
s a tenger delfin-tépte, tajtékzó vizét.

                             Fordította: Jékely Zoltán

Byzantium

The unpurged images of day recede;
The Emperor's drunken soldiery are abed;
Night resonance recedes, night walkers' song
After great cathedral gong;
A starlit or a moonlit dome disdains
All that man is,
All mere complexities,
The fury and the mire of human veins.

Before me floats an image, man or shade,
Shade more than man, more image than a shade;
For Hades' bobbin bound in mummy-cloth
May unwind the winding path;
A mouth that has no moisture and no breath
Breathless mouths may summon;
I hail the superhuman;
I call it death-in-life and life-in-death.

Miracle, bird or golden handiwork,
More miraclc than bird or handiwork,
Planted on the star-lit golden bough,
Can like the cocks of Hades crow,
Or, by the moon embittered, scorn aloud
In glory of changeless metal
Common bird or petal
And all complexities of mire or blood.

At midnight on the Emperor's pavement flit
Flames that no faggot feeds, nor steel has lit,
Nor storm disturbs, flames begotten of flame,
Where blood-begotten spirits come
And all complexities of fury leave,
Dying into a dance,
An agony of trance,
An agony of flame that cannot singe a sleeve.

Astraddle on the dolphin's mire and blood,
Spirit after Spirit! The smithies break the flood.
The golden smithies of the Emperor!
Marbles of the dancing floor
Break bitter furies of complexity,
Those images that yet
Fresh images beget,
That dolphin-torn, that gong-tormented sea.

Vizantija

Uzmiču žiteljski mutne slike dana;
Polegali Carevi pijani vojnici;
Uzmiču noćni zvuci: pesma noćnika
Posle klepala velike katedrale.
Kupola od zvezda il meseca sjajna, prezire
Sve što je čovek:
Zapetljanstva tašta,
Besove i glib u prirodi čoveka.

Preda mnom lebdi slika, čovek ili senka;
Pre senka no čovek, pre slika no senka;
Jer kalem u Paklu kaišem mumije stegnut
Može odmotati stazu izvijuganu;
Usta bez glave i bez daha
Mogu razbuditi usta što ne dišu;
Pozdravljam natčovečno;
Zovem to smrt-u-životu i život-u-smrti.

Čudo, ptica ili samo rukotvor zlatan,
Pre čudo no rukotvor il ptica,
Na zlatnoj grani svetloj od zvezde
Može ko petli u Paklu da kriči,
Il ljuta zbog meseca, glasno da ruži,
U slavi od metala svog postojanoga,
Običnu pticu il cvetnu laticu,
I sva zapetljanstva od blata i krvi.

O ponoći, po Carskom pločaniku promiču
Vatre, ni gorivom hranjene, ni čelikom paljene,
Ni vihorom gašene, vatre od vatra rođene,
Gde od krvi rođeni dusi dolaze
I sva zapetljanstva od besova odlaze,
U plesu, premiranje,
U ekstazi, umiranje,
Umiranje vatre što ništa opaliti ne može.

Na leđima delfina od blata i krvi,
Duši, duši! Tu plimu kovnice prekidaju,
Kovnice zlata Careve!
Mramor po podu za igranje
Smiruje besove zapetljanstva,
Slike one što već
Rađaju slike nove,
Delfinima kidano, klepalom trzano more.

Prevod: Isidora Sekulić






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése