Keresés ebben a blogban

2015. január 12., hétfő

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 5 – Senka smrti 5

Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 5.

     Lázadás

     - hát mutasd meg, hogy nem igaz,
     azértsem igaz, sose volt,
     hogy az élet megdöglik, és
     nem igaz, hogy halott a holt,
     nem igaz, nem, nem, sose volt,
     hogy csupasz seb vagy, vakított
     szem, lefogott kéz, szótlan
     szolga, ki sután tűri sótlan
     sorsát;
                mutasd meg: nem igaz,
     hogy kutyakorbácsra születtél,
     s hogy beléd marjon a veszett tél,
     s a felhő higanyt záporozzon
     fejedre, s hogy sose maradjon
     estére annyi csöpp erőd,
     hogy lerúgd a rongy facipőt;
     hát mutasd meg, hogy nem igaz,
     hogy elintézhet egy süket
     legyintés; hogy nem számítasz
     annyit, mint a tetű, az eb.
     a félrelökött csizmatalp;
     mutasd meg, hogy a kínt, a jajt
     torkon tudod ragadni, és,
     ha egyebet nem, hát merész,
     szabad halált vívhatsz e rab
     életre, melyben mindened
     elorozták, s szíven harap,
     mint a macska a madarat,
     a kivetkőzött indulat;
     döntsd le vérgőzös istenek
     sziszegő-szuronyú szobrait,
     mutasd, mutasd meg, hogy amíg
     ereidben vér vánszorog,
     idegeiden fájdalom,
     nem hagyod, azértsem hagyod
     az ezerfejű gyalázatot
     sértetlen trónolni a romhalmazon,
     melyet épített;
     mutasd, mutasd meg, hogy tied
     az erő, bátorság, az ész,
     hogy a jövő magad vagy, és
     a jövő nem hal meg soha,
     mutasd meg hát, hogy te vagy a
     gyilkos szolgák kemény ura
     s bírája: ítélj - intenek
     a vérben pácolt tetemek,
     a falhoz vágott csecsemők,
     a meddővé tett, drága nők
     és a kiherélt férfiak
     s hány vértől végtelen pillanat -
     - mennyi halott, mennyi halott
     szellemhangja üvölt, susog - - -
     acél bátorítást (s vigaszt,
     ha kell), ez ad, hogy megmutasd -
     hát mutasd meg, hogy nem igaz,
     azértsem igaz, sose volt,
     hogy az élet megdöglik, és
     nem igaz, hogy halott a holt –


Senka smrti 5.

     Pobuna

     – pa pokaži da nije istina,
     pa nije istina, nikad nije ni bila
     da život crkne i
     nije istina da je mrtvac mrtav,
     nije istina, ne, ne, nikad nije ni bila
     da si gola rana, oslepljeno
     oko, svezana ruka, mutav
     služitelj ko nezgrapno trpi gorku
     sudbu;
                pokaži: nije istina
     da si rođen za bič psa,
     da te besna zima kida,
     da ti živu na glavu oblak
     sruči, da te kad sustiže sumrak
     nemaš ni toliko snage
     da bi zbacio klompe habane;
     pa pokaži da nije istina
     da te može otpisati prčevit
     zamah jedne ruke; da ne vrediš
     ni toliko koliko uš, pas,
     odbačen đon čizme;
     pokaži da muku, nedaću
     možeš za gušu uhvatiti, i,
     ako ništa drugo pa hrabru,
     slobodnu smrt dobiješ za tu
     robovsku kob u kojem su
     ti sve oduzeli i srce ti kida
     kao mačak pticu,
     neobuzdana pomama;
     sruši bodežima kićene spomenike
     krvom opijenih bogova,
     pokaži, pokaži da
     dok ti u žilama krv kola,
     u živcima tegoba,
     ne dozvoljavaš, ne dozvoljavaš iz prkosa
     da osiljena sramota
     može na izgrađenoj gomili razvale
     neozleđeno stolovati;
     pokaži, pokaži da
     je um, snaga, hrabrost tvoja,
     da je budućnost tvoja sudbina,
     da budućnosti uvek ima,
     pa pokaži da
     čvrsto vladaš nad krvoločnim slugama,
     sudija si im: sudi – opominju
     u krv kvašene lešine,
     o zid udarene bebe,
     osakaćene, jalove žene
     uškopljeni muškarci
     i u krvi valjani beskonačni trenuci –
     – koliko, koliko avetskih glasova
     mrtvaca urla, šušti - - -
     čelično ohrabrenje (i utehu,
     ako treba) to daje da pokažeš –
     pa pokaži da nije istina
     pa nije istina, nikad nije ni bila
     da život crkne i
     nije istina da je mrtvac mrtav –

                             Prevod: Fehér Illés

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 6 – Senka smrti 6

Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 6.

Eső

Összevont szemöldökű felhők sorakoznak csatarendben
hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd
megfullad a zaj
megfullad a lapuló tábor
a hajlott hátú barakkok a földet nézik komoran mint aki nem érti
          hogy került ide mit keres itt mikor lesz vége -
- csordulj haragos eső
csordulj végig letarolt koponyánkon
csordulj haragos eső
csordulj végig pofonokkal szántott arcunkon
csordulj haragos eső
csorogj le ványadt vállunkon
bordáktól csíkos mellkasunkon
gyámoltalan gerincünkön
csordulj haragos eső
áztasd nyöszörgő hasunkat
áztasd rajtunk a fagyos simogatású inget
sűrű éhségtől növesztett fájdalmainkat szétmaszatolt emlékeinket
áztasd a ragadós álmokat az enyv-ízű alázatot -
hunyt szemű ég alatt megfullad a csönd megfullad a zsivaj
megfullad a lapuló tábor -
- csordulj, haragos eső!
villanj, villám!
ess! üss! dörögj! vágj! zúzz! szabadíts!


Senka smrti 6.

Kiša

U borbenom poretku nakostrešeni oblaci se postrojavaju
pod nebom sklopljenih očiju guši se tišina
guši se žamor
guši se privijen logor
savijeni baraci tmurno gledaju zemlju kao neko ko ne shvaća
          kako je tu stigao šta tu traži kad će doći kraj –
– potekni ljuto kišo
potekni preko otkinutih lobanja
potekni ljuto kišo
potekni preko njihovih šamarima preoranih lica
potekni ljuto kišo
potekni preko njihovih kržljavih ramena
rebrima išarahih grudnih koševa
bespomoćnih kičmenih stubova
potekni ljuto kišo
moči njihove cvileće stomake
moči na njima mrazom ispeglane košulje
njihove od gladovanja narasle bolove raspršene uspomene
moči lepljive snove poniznost okusom tutkala –
pod nebom sklopljenih očiju guši se tišina guši se žamor
guši se privijen logor –
– potekni ljuto kišo
sevni grome!
padni! udri! grmi! seci! zdrobi! oslobodi!

                             Prevod: Fehér Illés

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 7 – Senka smrti 7

Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 7.

     Altatódal Rudolf Hoessnek

     Aludj, aludj, szép sasfiókom,
     aludd csak az igazak álmát.
     Baglyok vigyázzanak szemedre,
     lelked csípjék szuronyos bolhák.
        Csíjja, tente, csicsíjja.

     Álmodj horogkeresztes álmot,
     halálhörgés vájjon füledbe,
     arcodra kifolyt szem csurogjon,
     aludj, vitézem, csíjja, tente.
        Csíjja, tente, csicsíjja.

     Aludj, kis hős, kis Hoess, te kedves,
     bűvöljön bátrak büszke álma.
     Mások halála: lám, a pálma;
     az alvilág tenéked áll ma.
        Csíjja, tente, csicsíjja.

     Aludj, liliomok lovagja,
     szüzek, árvák, özvegyek őre.
     Aludd csak az igazak álmát,
     s ne ébredj föl soha belőle.
        Csíjja, tente, csicsíjja.


Senka smrti 7.

     Uspavanka Rudolfu Hesu

    Spavaj, spavaj lepi moj orliću
    snivaj samo san pravednih.
    Nek ti sove čuvaju oko,
    dušu bodežima naoružene buhe ujedaju.
          Spi, spi bebo, buji-paji.

     Snivaj san s kukastim krstom,
     nek ti uši samrtan hropot para,
     lice nek isceđeno oko prekrije,
     snivaj junače moj, spi, spi.
          Spi, spi bebo, buji-paji.

     Snivaj mali heroju, mali Hesu, ti umiljati,
     nek te ohol san hrabrih čara.
     Smrt drugih: evo, palma;
     podzemlje danas tebi se obraća.
          Spi, spi bebo, buji-paji.

     Snivaj vitezu ljiljana,
     čuvaru nevinih, sirotih, udovih.
     Snivaj samo san pravednih,
     i nikad se nemoj buditi.
          Spi, spi bebo, buji-paji.

                             Prevod: Fehér Illés

Szilágyi Domokos Halál árnyéka 8 – Senka smrti 8

Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Halál árnyéka 8.

HAJDAN eke nyomán hajoltunk a föld kitárt ölére,
pult mögött sürögtünk, esztergapadnál hámoztunk acélt,
főkönyv égignyúló számoszlopait mászta meg szemünk,
gyermeket nemzettünk, sztrájkoltunk béremelésért, gyülekezési jogért,
repülőgépről csodáltuk a bogárházú városokat,
szavaltunk, énekeltünk, sírtunk, verset írtunk,
gyaluval deszkát szelídítettünk, míg kezünk elvadult,
vertük az üllőt lihegő kalapáccsal, lovat csutakoltunk,
töltényt is gyártottunk, ha kellett, s nem tudtuk, hogy önmagunk ellen,
sorbaállottunk kenyérért, nem tudtuk, hogy az éhségnél is van borzalmasabb,
óvóhelyen tipródtunk, nem tudtuk, hogy a halálnál is van borzalmasabb,
halat árultunk gyűrött pénzért, élőfát öltünk, hogy mást melegítsen,
ruhát szőttünk lyukas könyökű kabátban,
képet festettünk éhomra, szombaton fröccsöt ittunk,
olykor elmentünk moziba, keresztelőre, temetésre –

még volt nevünk, hangunk, egünk, dalunk, kedvesünk, reményünk
nyugodt halálra -
de szétloccsant a világ, mint koponya a puskatus alatt - -
itt megtanultuk: Jedem das seine! -
csíkos a ruhánk, csíkos a lelkünk -
itt megtanultuk: Liebe zum Vaterlande! -
szeresd a szögesdrótot, megvéd a betörőktől –

és megtanultuk: Sauberkeiti -
tartsd tisztán a szemétdombot, mert asztalod -
és megtanultuk: Pünktlichkeit -
gyakoroljuk a pontos halált -
és megtanultuk: Gehorsamkeit! -
halj meg engedelmesen, hogy mennybe juss -
és megtanultuk: Wahrhaftigkeit! -
valld be őszintén, hogy tetszik neked itt -
és megtanultuk: Fleiss! -
szívjuk szorgalmasan a ciánhidrogént -
és megtanultuk: Opfersinn! -
szegény, éhező vérebeknek adj a combodból egy kicsi húst -
és megtanultuk: Arbeit macht frei! -
- gyerünk, gyerünk, emeld, cipeld, izzadj, lihegj,
gyerünk, mozogni, ez még élet, egyetlen, súlyos, ronda kegy,
gyerünk - los! - görnyedj, nyögj, jajgass, üvölts, ha
mersz vagy üss, ha tudsz,
mert itt a fő a Tisztaság, Pontosság
s az, hogy Ne Hazudj,
s Áldozatkészség, Szorgalom,
Sok Szép Honpolgári Erény,
Engedelmesség, ó, csodás, és a szívekben lángoló
Honszeretet -
amíg lerogysz, tarkódról lesiklik a fény -
Es gibt nur einen Weg der Freiheit!!
és megszabadít egy golyó.


Senka smrti 8.

NEKAD pragom pluga smo na otvoreno krilo zemlje sagnuli,
iza tezge vrzmali, čelik strugom ljuštili,
očima do nebesa protezane nizove brojki knjigovođa ispitivali,
deca rađali, zbog povišice i prava na sastajanje štrajkali,
gradove bubastih kuća sa aviona očarano promatrali,
recitovali, pevali, plakali, pesme pisali,
hoblom daske pitomili dok su nam se ruke podivljale,
nakovanj zadihanim čekićima udarali, konje prali,
i zakone stvarali, ako je trebalo, i nismo znali da protiv sebe,
zbog hleba u red stajali, nismo znali da i od gladi ima nešto strašnije,
u skloništima se stiskali, nismo znali da i od smrti ima nešto strašnije,
za zgužvanu novčanicu ribu prodavali, živo drvo sekli da drugog grije,
odelo pleli u kaput s rupon na laktu,
natašte slikali, subotom špricer pili,
koji put u bioskop, na krštenje, sahranu išli –

još smo imali ime, glas, nebo, pesmu, dragu, nadu
za miran smrt –
ali svet se raspao kao lobanja pod kundakom - -
tu smo naučili: Jedem das seine! –
odelo nam je prugast, duša nam je prugasta –
tu smo naučili: Liebe zum Vaterlande! –
voli bodljikavu žicu, štiti te od provalnika –

i naučili smo: Sauberkeiti –
očisti smetilište jer ti je stol –
i naučili smo: Pünktlichkeit –
vežbamo tačnu smrt –
i naučili smo: Gehorsamkeit! –
umri poslušno da bi u raj stigao –
i naučili smo: Wahrhaftigkeit! -
priznaj iskreno, kako ti se sviđa ovde –
i naučili smo: Fleiss! –
marljivo udišemo cianovodonik –
i naučili smo: Opfersinn! –
daj nešto malo mesa iz tvoje butine siromašnim, gladnim ptičarima –
i naučili smo: Arbeit macht frei! –
– kreni, kreni, diži, nosi, znoji, diši,
kreni, mrdaj, život je to još, jedna jedina, teška, ogavna milošta,
kreni – los! – saginjaj, stenji, jaukaj, urlaj, ako
smeš ili ako možeš udari,
jer tu je najvažnija Čistoća, Tačnost
i to Nemoj Lagati,
i Požrtvovanost, Vrednost,
Mnoštvo Lepih Građanskih Vrlina,
Poslušnost, o čudesna u srcima plamteća
Ljubav Prema Domovini –
dok se srušiš sa potiljka ti sklizne sjaj –
Es gibt nur einen Weg der Freiheit!!
i jedan metak te oslobodi.

                             Prevod: Fehér Illés