Keresés ebben a blogban

2012. május 28., hétfő

Irfan Horozović Kolo - Kóló

Datoteka:Horozovictataportret.png

Irfan Horozović (Horozovity Irfan) - Banja Luka 27. aprila 1947





Kolo   

I opet kolo lelečno sa svircima nijemim                     
da sruši zemlju trudnu da liječi život trošan              
momak do mome stasite                                            
sa zlatnim niskom dukata                                           
da ti se mozak zamrsi                                                 
da ti se tuga zamori                                                    

Sjećam se momo djetinjstva nevinih darova              
sjećam se raspuklih dana vezenih zarova                   
tužaljka bivšeg svijeta                                                
poreže kolo života                                                      
nek joj se srce otvori i bodež zapjeva                         
nek joj  iz srca prozbori sahranjena djeva                   

Snuj kolo tako bremenito                                           
u vinograd da se pretvoriš sito
momak do mome stasite                                            
zlatni čokot do čokota                                               
da ti se mozak zamrsi                                                 
da ti se tuga zamori                                                    

Sjećam se vilenjaka ludih i svadbe veselja                 
sjećam se đerđefa sna i zabavljenih prelja                  
u pepeo života ja palo                                                
ko srebrnjak vrzino kolo                                             
nek mi se jezik zaledi nek kalem polomi                    
nek piće moje besmrtno drugi iskapi                          

I opet kolo premudro bez žica od tambure                
u tambure se pretvara momak do djevojke                
biće joj dobar domaćin                                               
biće mu dobra družica                                                
nek se opet rakija prolije                                            
opet u grlo presahlo                                                    

Sjećam se govora gluhog i oka čarnog                       
mudrost se boji igre ko slova nevidbog                     
sjećam se riječi bez riječi                                            
i muzike bez muzike                                                   
sjećam se te godine stare kad sve je htjelo poći         
da vidi tek rođeno kolo u odori od noći                    

I opet kolo lelečno sa svircima nijemim                     
da sruši zemlju trudnu da liječi život trošan              
momak do mome visoke                                            
sa ogrlicom zlatnika                                                   
da ti se mozak zamrsi                                                 
da ti se tuga prelomi                                                   
 

Kóló


Újra az a sirató kóló némán is zokogó
az esendő világot leteperő bús lelket felemelő
legény áll a legeslegszebb
törékeny kedvesem mellett
hogy az eszed vesszen
hogy bánatod elvesszen

Emlékszem ártatlan ajándékok ifjúságára
emlékszem veretes ígéret megtört napjára
régmúlt idők gyászdala
az élet láncát szaggatja
néki táruljon a szív s daloljon a gyilkos tőr
a temetőből hozzá szóljon  az elhantolt szerető

Íly gondokkal terhes kólóval álmodj
szikes földet szőlőskertté varázsolj
kedvesem mellett egy legény
levél mellett arany levél
hogy az eszed megvesszen
hogy bánatod elvesszen

Emlékszem tündérekre és lakodalmak táncára
emlékszem az arany fonálra s a szövőnők dalára
ezüstpénzként hullott a hamuba
az örvénylő sistergő hadsereg
fagyjon meg nyelvem törjön le a beoltott ág
igya ki más kupám éltető tartalmát

Újra azt a kólót járják nem létező tamburák
tamburává vált  a legény a leány oldalán
jó embere lesz a lánynak
hitvese lesz a gazdának
locsoljuk újra szerte a pálinkát
öntsd szikkadt torkodba légy vidám


Emlékszem néma beszédekre fekete szemekre
mikor a bölcs a játéktól mint könyvtől a vak rettent
emlékszem szótlan szavakra
dallam nélküli dalokra
emlékszem egyszer éjjel felkerekedtek a sokak
csodálták az újszülött kólót mit addig nem láttak soha

Újra az a sirató kóló némán is zokogó
világot leteperő bús lelket felemelő
legény áll a legkecsesebb
kicsiny szépségem mellett
hogy az eszed vesszen
hogy bánatod szétessen

                                                 Fordította Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése