Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –
Elhagyottak
szólhatnak így a tudásról
ami a halál véglegességének
bizonyosságához hasonlóan
sújt le az emberre
ez nem velem történik ugye ez nem
mért pont velem
azt hittem mi valamiféle
véd és dacszövetségben
végig egymásnak vetett háttal
szemben bármivel
nopersze
már nem véd a dac
üres kezek
víz
arc helyett
arctalan magány
Napušteni
mogu
tako o znanju
što slično
izvesnošću
konačnosti
preminuća
porazi
čoveka
to se
nije meni desilo o ne
što
baš meni
verovao sam u nekakvom
smo savezu za odbranu i
inat
rame uz rame štiteći jedan
drugog
protiv nemana
nonaravno
sad već te ne štiti inat
prazne su ruke
voda
mesto lica
bezlična samoća
Prevod: Fehér
Illés
The Forsaken
may thus speak about the
knowledge
which like certainty
of the finality of death
smites humans
no it doesn’t happen to
me it doesn’t does it
why exactly to me
I’ve thought we’re a
kind of
shared protection and
alliance
all the time prop our
backs firmly
against whatsoever
sure enough
no more shared
protection
empty hands
water
instead of a face
faceless solitude
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése