Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Đurđević Željko (Gyurgyevity Zselyko). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Đurđević Željko (Gyurgyevity Zselyko). Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 21., szombat

Željko Đurđević Riječ – Szó

Đurđević, Željko  portréja

Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –



Riječ

Prije rođenja bili smo pjesme
sada tragamo za sobom neispisanim rukopisima
šakama duge rascjepljujemo nebo
na zemlju i podzemlje
zemlju presipamo iz krvi u noć
zalijevamo popadalim suncima
nakon suše nebeskog svoda
kada su nam jezici preotimali ukus vode
u vatri riječi
prije smrti bili smo priče
svaka za sebe i nijedna posebno
sada tragamo za vatrom 
u vodi jezika
isušenom nebu
šakama duge vraćamo sunca
zalijevajući podzemlje noćima
sa krvavom zemljom mukom preotetom
od nezasitih usta priče
presipamo se iz riječi u riječ
i sami smo riječ


Szó

Költemények voltunk születésünk előtt
most a meg nem írt kéziratok után kutatunk
a szivárvány hosszú mancsaival az eget
földre és alvilágra szabjuk
a földet a vérből az éjbe öntjük
az ég szárazsága után
lehullott napokkal locsoljuk
mikor nyelvünk a szavak áradtában
ellopta a víz ízét
az elmúlás előtt mindenki
külön történet volt egy sem különleges
most a nyelv vizében
kutatunk a tűz után
a kiszáradt égboltra
szivárványmancsokkal tesszük vissza a napokat
éjjelekkel a telhetetlen mesékből
kínnal visszaszerzett véres földdel
locsolva az alvilágot
szóból szóba ömlünk
magunk is csak egy szó vagyunk

Fordította: Fehér Illés

2013. december 20., péntek

Željko Đurđević Selidba – Költözködés

Đurđević, Željko  portréja

Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –



Selidba

Zdravku Kecmanu

Smatrali su da im treba mnogo više prostora
Nisu znali gdje će i šta će sa onima
koji već dugo žive tu
Onda su smislili genijalni plan
Preselili su paučinu
i svi pauci krenuli su za njom


Költözködés

Zdravko Kecmanhoz

Úgy érezték sokkal több helyre van szükségük
Nem tudtak mit kezdeni
az itt maradottakkal
Majd zseniális terv jutott eszükbe
Átköltöztették a pókhálót

és a pókok utána eredtek

Fordította: Fehér Illés

2013. december 19., csütörtök

Željko Đurđević Sizif je rođen sa kamenom – Sziszüphosz kővel született

Đurđević, Željko  portréja

Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –




Sizif je rođen sa kamenom

Dušku Trniniću

Uzalud napor
nepremostiv je nagib ka zvijezdama
breme oštro, nepoželjno
krajnji cilj – igra sa vlastitom slabošću?
nebeska poruka na leđima težaka
dvije istine nedovoljno slabe
da se odvoje jedna od druge
pogubno drske da se otkotrljaju
i nose početak kraju
samo gubitnici rađaju se ponovo
ne gledajući unazad


Sziszüphosz kővel született

Dusko Trninichez

Hiába az igyekezet
áthidalhatatlan a csillagok felé vezető ív
súlyos teher, nemkívánatos
a végső cél – játszadozás gyengeségeinkkel?
mennyei üdvözlet a napszámosok hátán
két nem elég gyenge igazság ahhoz
hogy egymástól elváljanak
mélységesen szemtelenek a tovagördüléshez
és viszik a vég kezdetét
csak a vesztesek születnek újra
vissza nem nézve

Fordította: Fehér Illés

2013. október 11., péntek

Željko Đurđević Slikareva opsesija – A festő rögeszméje

Đurđević, Željko  portréja

Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –



Slikareva opsesija

( Sjećanje na Figueres)

Borjani Mrđi

Skinuti se potpuno go. Zamisliti Muzej Mirisa Djetinjstva.
Brijačem iz TV reklame obrijati sve dlačice (čak i one jedva vidljive na satelitskom snimku stolne lampe).
Skupiti dlačice u šaku, zatim ih zadaviti svilenim koncem za čišćenje zuba. Čim ispuste uzdahe ljudske kože, sukrvice i mesa, iz ostave donijeti bambusov štap. Plamen dlačica pričvrstiti na njegov vrh, a baklju umočiti u vulkan boja što urla na paleti.
Na manjem zidu kraj ulaznih vrata ateljea naslikati jaje. Dugo ga posmatrati (kao da je izložen u Muzeju), potom sakriti iza leđa bambusovu baklju koja služi samo za slikanje po zidu.
Otići na tavan. Uzeti kanister benzina.
Još nekoliko sati gledati jaje (opraštajući se od njega) sve dok u skloništu mozga ne ostane svaki njegov djelić.
Posebno obratiti pažnju na neravnine i lebdeću paučinu na zidu (nije propisno gletovan ni očišćen).
Krokodilskom štipaljkom ščepati nozdrve, da miris kasnog proljeća zanijemi.
Udahnuti vibracije zida koji se želi spojiti sa nebom.
Zapaliti atelje.
Istog dana, mladoj agentici osiguranja pokloniti ružu istrgnutu iz planinske rose.
Obećati joj besplatni portret (naglašavajući da bi odsjaj njenih očiju teško mogli vjerno naslikati Dali, Karavađo, Pikaso, pa čak i da Vinči, jer su uvojci vatrene kose i nestvarne linije lica, izazov kojem slikari ne mogu odoljeti).
Uzeti novac od osiguranja.
Sagraditi novo utočište, još svjetliji i raskošniji atelje.
Pariško plavom selotejp trakom preko usta, zabraniti pristup riječima.
Skinuti se go. Dugo plakati, skupljajući na otvrdlim dlanovima suze od boja i dima, sve dok se ne pojavi originalna kopija slika jajeta iz uma.
Ući u jaje pogledom osuđenika na vječnost.
Nakon toga , ukosnicom bjelanjka sloboditi ručne zglobove od lisica žumanjka što sprečavaju cirkulacije slike. Ključem crne boje ispod malog nokta razvijenije ruke otključati ljusku i vratiti se kao vrišteća suza, prvo u lijevo, pa poslije tri treptaja, u desno oko.

A festő rögeszméje

(Figueresre emlékezve)

Borjan Mrdanak

Meztelenre vetkőzni. Elképzelni a Gyerekkori Illatok Múzeumát.
A TV-reklámokról borotvával leborotválni minden szőrszálat (még az asztali lámpa műholdfelvételén alig láthatókat is).
Markunkba szedni a szőrszálakat majd a fogak tisztítására szolgáló selyemszállal megfojtani. Amint emberi bőr, savó és hús módján sóhajtottak, elő a kamrából a bambuszbottal. A szőrszálak lángját a végére erősíteni, a fáklyát pedig a planétán zúgó vulkán színébe mártani.
A műteremben a bejárati ajtó melletti kisebb falra tojást rajzolni. Hosszan figyelni (mintha kiállítási tárgy lenne a múzeumban), majd a bambuszfáklyát mely csak falfestésre szolgált hátunk mögé rejteni.
Fel a padlásra. A benzinnel tele kannáért.
Mindaddig nézni a tojást (búcsúzóul) míg pontos mása ki nem pattan az agyból.
Különös figyelmet szentelni a fal egyenetlenségeire és a pókhálókra (nem előírás szerint glettelt és nem tisztított).
Krokodilcsipeszekkel szorítani össze az orrcimpát, hogy a későtavaszi illat elnémuljon.
Az éggel egyesülni kívánó falvibrációkat belélegezni.
A műtermet felgyújtani.
Ugyanaznap rózsát szakítani a biztosító ügynökasszonyának dombharmatból.
Ingyen önarcképet ígérni neki (kihangsúlyozva, hogy szemvillanását még Dali, Caravaggio, Picasso sőt da Vinci is nehezen tudná visszaadni, mert lángoló hajtincsei és földöntúli arcvonásai a festő számára ellenállhatatlan kihívás).
A biztosítótól átvenni a pénzt.
Új menedékhelyet építeni, világosabb, pompásabb műtermet.
A szájtól párizsikék ragasztószalaggal elzárni a szavakhoz vezető utat.
Meztelenre vetkőzni. Mindaddig sírni és a kérges tenyereken szín- és füstkönnyet gyűjteni míg meg nem jelenik az agyból a tojás pontos másolata.
Örökkévalóságra ítélt tekintettel a tojásba hatolni.
Ezután a fehérje hajtűjével a kép áramlását akadályozó sárgája bilincséből kiszabadítani a csuklókat. A fejlettebb kézen lévő köröm alatti fekete szín kulcsával felnyitni a héjat és visító könnyként előbb a bal, majd három pillantás után a jobb szembe is visszatérni.

Fordította: Fehér Illés



Željko Đurđević Portret živog pijeska – Az élő homok arcképe

Đurđević, Željko  portréja

Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –



Portret živog pijeska



Da li početi sa vagom kojom se mjeri težina Sunca

ali takva vaga još nije konstruisana
niti se Sunce da lako izmjeriti
ono nam nije nadohvat ruke
kao ni Bog koji svakodnevnonoćno ratuje sa našim grijehovima
sigurno je bliži umorni poput pješčanog sata
providni anđeo sa pješčanim vrtlogom u očima
zato ću skloniti vagu Sunce i Boga
a ostaviti umornog providnog anđela

Da li je za pjesmu važna boja anđeoskih očiju
na koju stranu svijeta gleda i čiju dušu pažljivo iščitava
da li su mu bore i krila njegovani samo svjetlošću ili i tamom
ima li Adamovu jabučicu
ako bih ga slučajno olovkom ubo u usnu da li bi mu lice promjenilo boju

Nakon dužeg razmišljanja
odlučio sam otjerati anđela
neka neko još bližnji plače
a umjesto suza
pijesak dugo kaplje po nama premjeravajući vrijeme

izbrisaću i lice
ostaviću samo oči
one su jedine žive i dostojne pijeska

Az élő homok arcképe

Kezdjünk-e a Nap súlyát mérő mérleggel
de ilyen mérleget még nem szerkesztettek
különben se lehet a Napot egykönnyen lemérni
nincs kézközelben
mint ahogyan Isten sem aki éjt nappallá téve bűneink ellen küzd
közelebb van hozzánk szemében homokörvénnyel
a homokórához hasonlóan fáradt áttetsző angyal
hát eltávolítom a Napot és Istent mérő mérleget
meghagyom a fáradt áttetsző angyalt

Fontos-e a költemény számára az angyali szemvillanás
milyen irányba tekint figyelmesen kinek a lelkét méregeti
rajta a ráncok és szárnyai csak fénnyel ápoltak vagy éjsötéttel is
van-e ádámcsutkája
ha ceruzámmal véletlenül megszúrnám ajkát változna-e arcszíne

Hosszas gondolkodás után
elhatároztam elzavarom az angyalt
valaki hozzám közelebb álló sírjon
és könny helyett
időtmérő homok csepegjen ránk

törlöm az arcot is
csak a szemét hagyom meg
az élőt a homokhoz egyedüli méltót

Fordította: Fehér Illés



2013. október 10., csütörtök

Željko Đurđević Vrtoglavica – Káprázat

Đurđević, Željko  portréja

Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –



Vrtoglavica

Мakondo postaje stvaran
                                                                                        

Ne čudi me što tako često padate. Zagonetnije mi je što vam je glava još na ramenu.
Тo nije narkolepsija, već kompleks čestog čitanja. Rečenice su vas opile.
А sa koje strane knjige padate?
Razumijete li postupke svojih junaka i da li bi postali ubica kao neki od njih
samo zato što ste ih osmislili ne daje vam za pravo da vjerujete u Boga
zločin milosrđe slavu propast istoriju filozofiju genetiku
ili bi ipak zagonetnije počeli kako vas ne bi oborio završetak?
Imate li strahove kada dodirnete korice, gori li u vama djetinjstvo
ili ste željeli prečicom odrasti?

Ne znam i ne želim da znam!
Ponekad padajući pomislim da je znatiželja kućica u kojoj je začet univerzum.
Na jednoj strani je krov, prepotstavljam da je gore, ali ne smijem gore, na drugoj su
vrata što trepere kao trup aviona bombardera, na trećoj prozori koji na mogu zaustaviti
promaju kišu i insekte,
a na četvrtoj je veranda sa okačenom mrežom u kojoj drijema čitalac, puštajući um da onjuši i razgleda duge plantaže neobranih knjiga. Ne podnosim nepomično voće, previše je soka u njima. Kućica se sklopi kada se ubere knjiga.Prvo je pomiluju oči, pa usne i jezik.


Káprázat

Macondo megelevenedik

Nem csodálom hogy sűrűn elestek. Számomra titokzatosabb fejetek még nyakatokon van.
Ez nem narkolepszia, olvasászavar. A mondatok káprázata.
A könyv melyik oldalára estek?
Megértitek-e hőseitek cselekedeteit gyilkosokká válnátok-e mint közülük néhány
csak azért mert így terveztétek nincs jogotok hinni Istenben
bűnben irgalomban dicsőségben bukásban történelemben filozófiában genetikában
vagy mégis rejtélyesebben kezdenétek hogy a vég ne teperjen le benneteket?
Féltek-e mikor megérintitek a borítólapot, lángol-e bennetek gyerekkorotok
vagy minden keresztülvágva akartok felnőttekké válni?

Nem tudom, nem is akarom tudni!
Néha zuhanás közben úgy érzem a kíváncsiság kunyhó melyben az univerzum fogant.
Egyik oldalán a tető, feltételezem fenn, de nem merek felmenni, másik oldalán a bombázó törzséhez hasonlóan vibráló ajtó, harmadik oldalán az ablakok huzatot esőt bogarakat nem képesek visszatartani,
negyedik oldalán van a tornác függőhálóval ahol az olvasó szendereg, szabadon szagolja lapozgatja a hosszú még érintetlen könyvültetvényeket. Nem viselem el a mozdulatlan gyümölcsöt, túl sok gyümölcsnedvet tartalmaz. A ház könyvszüretkor áll össze. Először a szem majd az ajak és a nyelv simítja meg.

Fordította: Fehér Illés



Željko Đurđević Crne figure – Fekete bábuk

Đurđević, Željko  portréja

Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –



Crne figure

Na šahovskoj tabli
figure uvijek padaju udesno
nadohvat drhtave ruke

južnom terasom anđeo kači oprani veš
u džepovima i ispod kragni
paunovo perje miriše na biblijsku smolu

gušter zatvoren u flaši nedopijenog mlijeka
jezika sličnog ružinom pupoljku iz bajke

maštaš o figurama od slonovače i rubina
prsti ti kao plima kvase užareni pijesak Perzije
kada su te predstavljali gospodarima
i suočavali sa izazivačima
mogao si jednim potezom osvajati
kraljevstva slavu i najljepše djevice

sada tvoj ispucali glas odzvanja dugom bolesničkom sobom:
– Ti si na potezu.

   Donesi fišek suncokretovih sjemenki.
   Obožavam grickati svjetlost.
   Tako to rade velemajstori.
– U redu!

   reče Smrt
spuštajući telefonsku slušalicu

Fekete bábuk

A sakktáblán
mindig a reszkető kéz közelébe
jobbra esnek a bábuk

a déli balkonon angyal tereget
zsebeiben és gallérja alatt
gyantaillatú szent pávatollak

a teljesen ki nem ürített tejesüvegbe zárt gyík
nyelve talán mesebeli rózsabimbó

elefántcsont és rubin figurákról álmodozol
ujjad mint a dagály áztatja Perzsia forró homokját
mikor bemutattak az uralkodóknak
és szembesítettek a kihívókkal
egyetlen lépéssel dicsőséget szereztél
királyokat gyönyörű szüzeket ejtettél ámulatba

most rekedt hangod visszhangzik a tágas betegszobában:
– Te lépsz.

   Hozd ide a napraforgó magtárát.
   Imádom a fénycsipegetést.
   Így tesznek a nagymesterek.
– Rendben!

   mondta a Halál
és letette a távbeszélőt

Fordította: Fehér Illés



2013. október 9., szerda

Željko Đurđević Haruki Murakami je plavorepa tuna – Haruki Murakami a kékfarkú tonhal

Đurđević, Željko  portréja

Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –



Haruki Murakami je plavorepa tuna

Kafka je dva puta bio u Japanu.

Prvi put kada je otvorio vrata svog praškog stana
ušao je u restoran u predgrađu Tokija
mrtvi Japanci večerali su okean
a mrtve Japanke bile umorne od peglanja kimona
svaka je u lijevoj ruci držala školjku prislonjenu na lijevo uho
a desno uho im je bilo koralni greben
sve su žene pjevale o muževima koji večeraju okean

Konobar odvede Kafku do stola rezervisanog samo na njegovo ime.
Na stolu je bio poslužavnik sa srebrnim poklopcem, pribor za jelo i vaza sa cvijećem.
Kafka sjede, podignu poklopac
a riba progovori:
Dobro veče, gospodine Kafka. Čast mi je da sam vas upoznala. Ovo je jedan
od najdražih dana u mom životu. Ja sam ženka plavorepe tune Haruki Murakami.
U ovom životu biću samo vaš obrok, a već u narednom biću pisac. Podsjećaću na azijskog Kafku sa malo iskošenim očima. Ali, sve ovo desiće se samo pod jednim uslovom.
Morate mi prvo pojesti oči, kako se u narednom životu ne bi sreli.

 – U redu, ali od sada ništa ne progovaraj. Moram se spremiti za večeru.

Plavorepa tuna zaćuta kao tuna.


Kafka uze nož i zasječe lijevi kažiprst. Krv je bila crvena.
Dakle, nije sanjao, jer je poznato da krv u snu ima ukus i miris, ali nema boju.
Zatim uze viljušku. Nožem spretno odsječe rep, nabode na viljušku, proba samo njegov vrh, proguta ga i vrati poklopac na poslužavnik.
Dok je spuštao poklopac, nije ukrstio pogled sa ribom.


Drugi put Kafka je bio u Japanu
kada ga je u šetnji praškim ulicama iznenada zapljusnula jesenja kiša.
U tom trenutku plavorepa tuna Haruki Murakami zagrizla je udicu.


Haruki Murakami a kékfarkú tonhal

Kafka kétszer volt Japánban.

Először mikor kinyitotta prágai lakásának ajtaját
Tokio külvárosában egy étterembe lépett
ahol halott japán férfiak vacsorára óceánt ettek
a halott japán nők meg rogyásig kimonókat vasaltak
bal kezükkel bal fülükre kagylót szorítottak
jobb fülük korallzátony volt
mindegyik férjéről énekelt aki vacsorára óceánt evett

A pincér Kafkát a számára fenntartott asztalhoz vezette.
Az asztalon aranyfedelű tálca, evőeszközök és váza virággal.
Kafka leült, felemelte a fedőt
a hal pedig megszólalt:
Jó estét Kafka úr. Megtiszteltetés számomra, hogy megismerhetem.
Ez életem egyik legboldogabb napja. Én Haruki Murakami, a nőstény kékfarkú tonhal vagyok. Ebben az életben az ön vacsorája, de a következőben író leszek. Kissé ferde szemű ázsiai, Kafkára fogok hasonlítani. De hogy ez megvalósuljon, egy feltételnek eleget kell tennie.
Először szememet kell megennie, hogy a következő életben ne találkozhassunk.

– Rendben, de egy szót se tovább. Fel kell készülnöm a vacsorára.

A kékfarkú tonhal mint tonhal elhallgatott.


Kafka fogta a kést és megvágta bal mutatóujját. A vér piros volt.
Tehát nem álmodott, mert álmunkban a vérnek íze és szaga van, de színe nincs.
Utána a villát fogta meg. Ügyesen levágta a hal farkát, villára szúrta, a végét harapta le, lenyelte, a fedőt meg a tálcára helyezte.
Amíg a fedőt visszatette, nem nézett a hal szemébe.


Másodszor akkor volt Kafka Japánban
mikor Prága utcáin sétálva hirtelen nyakába zúdult az őszi eső.
Ebben a pillanatban Haruki Murakami, a kékfarkú tonhal horogra akadt.

Fordította: Fehér Illés


Željko Đurđević rođen je 29. avgusta 1976. godine u Banjoj Luci.
Do sada je objavio četiri knjige poezije: Korak bliže, Samice ponoći, Kroz sjenke nadzemnica, Jahači pisaćih mašina. Trenutno mu je u  štampi najnovija knjiga poezije, Iznajmljena tuđina.
Pjesme su mu prevođene na engleski, njemački, poljski i slovenački jezik.
Trenutno radi u uredništvu časopisa Putevi i kao recenzent prve knjige mladih autora koju izdaje Narodna i univerzitetska biblioteka Republike Srpske.

Željko Đurđević (Gyurgyevity Zselyko) Banjalukán született. Eddig négy verseskötete jelent meg: Korak bliže (Egy lépéssel közelebb), Samice ponoći (Éjféli magáncellák), Kroz sjenke nadzemnica (Földfeletti árnyakon keresztül), Jahači pisaćih mašina (Az írógépek lovasai). Ötödik verseskötete Iznajmljena tuđina (Bérelt idegen táj) megjelenés előtt.
Verseit eddig német, angol, lengyel és szlovák nyelvekre fordították.
A „Putevi“ irodalmi folyóirat szerkesztősőgének tagja valamint az elsőkönyves fiatal írók recenzense.