Željko Đurđević Banja Luka 29. 08. 1976 –
Riječ
Prije rođenja bili smo pjesme
sada tragamo za sobom neispisanim rukopisima
šakama duge rascjepljujemo nebo
na zemlju i podzemlje
zemlju presipamo iz krvi u noć
zalijevamo popadalim suncima
nakon suše nebeskog svoda
kada su nam jezici preotimali ukus vode
u vatri riječi
prije smrti bili smo priče
svaka za sebe i nijedna posebno
sada tragamo za vatrom
u vodi jezika
isušenom nebu
šakama duge vraćamo sunca
zalijevajući podzemlje noćima
sa krvavom zemljom mukom preotetom
od nezasitih usta priče
presipamo se iz riječi u riječ
i sami smo riječ
Szó
Költemények voltunk
születésünk előtt
most a meg nem írt
kéziratok után kutatunk
a szivárvány hosszú mancsaival
az eget
földre és alvilágra szabjuk
a földet a vérből az éjbe
öntjük
az ég szárazsága után
lehullott napokkal
locsoljuk
mikor nyelvünk a szavak
áradtában
ellopta a víz ízét
az elmúlás előtt mindenki
külön történet volt egy sem
különleges
most a nyelv vizében
kutatunk a tűz után
a kiszáradt égboltra
szivárványmancsokkal
tesszük vissza a napokat
éjjelekkel a telhetetlen
mesékből
kínnal visszaszerzett véres
földdel
locsolva az alvilágot
szóból szóba ömlünk
magunk is csak egy szó vagyunk
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése