Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya)
Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –
Lagana pjesma o prolazu
ako pođemo od pretpostavke
kako smo oboje jučer imali loš dan
i kako je pun mjesec uticao
na rast ponosa u koji smo nehotice dirnuli
i kako je moja neprospavana noć
pisala najljubavniju pjesmu tebi
mogli bi jutro započeti jednostavno
prislanjanjem kažiprsta na staklo
za mir do neba uz obavezan osmjeh
mogli bi kad bi htjeli
jer ako trebamo sagledati problem
svatko ih svoje perspektive
onda je najbolje sjesti za stol
i o tome normalno razgovarati
nama je tišina uvijek lomila daljine
da bi nakon toga pustila riječ da se oplodi
i to ne u prolazu i nimalo prolazno
nego zato što je jutro donosilo rješenje
a svaka nastala bol jedino tako i može prolaziti
mogli bi kad bi umjeli
jer sve ono to smo imali naše
nije bilo samo tek tako u prolazu
mi se nismo ni susreli u prolazu
niti smo pamtili takav dodir i riječi
nije naša ljubav bila sjeme
da bi se padom u sibir zaledila
ili na ekvatoru spržila od vreline
niti bi skokom u neki ocean isparila
mi smo se pisali i osjećali ljubavlju
a ona je uvijek imala prolaz za dalje
jer smo je učinili vječnom kategorijom
trebali bi ako još volimo
i dalje nama tišina jača bliskost
da bi pustila želji da se oplodi
i ne u prolazu i ne prolazno
već zato što prolazi sve ono
što zaboli jer se ugriz ispere
najobičnijim dodirom usana
trebalo bi ako vjerujemo
poručujem ti s poravnatog ponosa
kako te u svakom slučaju volim
i evo najavili su prestanak kiše
prolaze oblaci prolaze
ustupajući mjesto suncu
molim te vjeruj mi
svi oni koji su jučer umirali
danas bi se sigurno pokajali
ako pođemo od pretpostavke
kako smo oboje jučer imali loš dan
i kako je pun mjesec uticao
na rast ponosa u koji smo nehotice dirnuli
i kako je moja neprospavana noć
pisala najljubavniju pjesmu tebi
mogli bi jutro započeti jednostavno
prislanjanjem kažiprsta na staklo
za mir do neba uz obavezan osmjeh
mogli bi kad bi htjeli
jer ako trebamo sagledati problem
svatko ih svoje perspektive
onda je najbolje sjesti za stol
i o tome normalno razgovarati
nama je tišina uvijek lomila daljine
da bi nakon toga pustila riječ da se oplodi
i to ne u prolazu i nimalo prolazno
nego zato što je jutro donosilo rješenje
a svaka nastala bol jedino tako i može prolaziti
mogli bi kad bi umjeli
jer sve ono to smo imali naše
nije bilo samo tek tako u prolazu
mi se nismo ni susreli u prolazu
niti smo pamtili takav dodir i riječi
nije naša ljubav bila sjeme
da bi se padom u sibir zaledila
ili na ekvatoru spržila od vreline
niti bi skokom u neki ocean isparila
mi smo se pisali i osjećali ljubavlju
a ona je uvijek imala prolaz za dalje
jer smo je učinili vječnom kategorijom
trebali bi ako još volimo
i dalje nama tišina jača bliskost
da bi pustila želji da se oplodi
i ne u prolazu i ne prolazno
već zato što prolazi sve ono
što zaboli jer se ugriz ispere
najobičnijim dodirom usana
trebalo bi ako vjerujemo
poručujem ti s poravnatog ponosa
kako te u svakom slučaju volim
i evo najavili su prestanak kiše
prolaze oblaci prolaze
ustupajući mjesto suncu
molim te vjeruj mi
svi oni koji su jučer umirali
danas bi se sigurno pokajali
Könnyű dal a megbékélésről
ha feltételezzük hogy tegnap
mindkettőnknek rossz napja volt
és a véletlenül megérintett telihold
hatott büszkeségünk kiteljesedésére
és az átvirrasztott éjszaka után írtam
hozzád a legszebb szerelmes verset
akkor a teljes békesség jegyében
mutatóujjunk üvegre nyomásával
kezdhetnénk a reggelt kötelező mosollyal
tehetnénk ha akarnánk
mert ha mindenki szemszögéből
kell átlátni a gondokat
akkor legjobb körülülni az asztalt
és mindenről nyugodtan beszélgetni
a csend eddig megtörte a távolságokat
majd nemes egyszerűséggel megszólalt
nem az átjáróban nem átmenőben
hanem mert a reggellel jött a megoldás
a gyötrelmet feloldó megbékélés
tehetnénk ha tudnánk
mert mindenünk ami volt
nem csak úgy átmeneti volt
nem az átjáróban találkoztunk
nem jegyeztünk ilyen érintéseket szavakat
szerelmünk magja
szibériába esve nem fagyott volna meg
az egyenlítőn nem égett volna meg
az óceánba esve nem párolgott volna el
szerelemmel írtunk és éreztünk
mindég tovább vitt bennünket
mert örökértékű osztályba tettük
kellett volna ha még szeretünk
a csend továbbra is erősíti a bizalmat
megtermékenyíti a kívánságokat
nem az átjáróban nem alkalomszerűen
mert minden mi fájdalmat okoz
elmúlik és a harapást az ajkak
egyszerű érintése lemossa
kellene ha hiszünk
átlépve büszkeségemet üzenem
mindenek felett szeretlek
íme bejelentették az esőzés megszűntét
átengedve helyüket a napnak
vonulnak elvonulnak a fellegek
kérlek bízz bennem
azok akik tegnap meghaltak
ma már biztosan bánnák
Fordította: Fehér Illés
Danja
Gašpar Đokić rođena
je 05.10.1960. u Pločama R. Hrvatska, a živi i stvara u Sarajevu, BiH. Piše poeziju, prozu, književne prikaze i
recenzije. Do sada je objavila sedam zbirki pesama, osma je u pripremi. Zastupljena
je i u mnogim zajednickim zbirkama poezije. Pjesme su joj prevedene na
slovenački, makedonski i francuski jezik.
Danja
Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya) 1960-ban Ploce-ban
(Horvátország) született, Szarajevóban él és alkot. Író, költő, esszéíró. Eddig
hét verseskötet jelent meg, a nyolcadik előkészületben. Számos antológiában
szerepel. Verseit szlovén, francia és makedón nyelvre fordították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése