Eduard Mörike Das verlassene Mägdlein – Az elhagyott leányka – Az elhagyott lányka – Napuštena sluškinjica – The Forsaken Maiden



Eduard Mörike

Bleistiftzeichnung von Joseph Wagner

Ludwigsburg , 8. September 1804 – Stuttgart, 4. Juni1875

Illustration von Friedrich Lipps

Das verlassene Mägdlein

Früh, wann die Hähne krähn,

Eh’ die Sterlein verschwinden,

Muß ich am Herde stehn,

Muß feuer zünden.

Schön ist der Flammen Schein,

Es springen die Funken;

Ich schaue do drein,

In Leid versunken.

Plötzlich, da kommt es mir,

Treuloser Knabe,

Daß ich die Nacht von dir

Geträumet habe.

Träne auf Träne dann

Stürzet hernieder;

So kommt der Tag heran –

O ging’ er wieder!

Az elhagyott leányka

Korán, kakas már szól,

Mielőtt a csillagok tűnnek,

Kell tűzhelynél állnom,

Kell gyúlni tűznek.

Aprófa fénnyel ég,

A szikra pattog,

S ahogy nézek belé,

Csak nő bánatom.

Eszembe jutottál

Hűtlen legény, te,

Az elmúlt éjszakán

Álmodtam véled.

Hull a könny szememből

Rá az arcomra,

Napom így kezdődött –

Bár múlna gyorsan!

Fordította: Szalki Bernáth Attila

Az elhagyott lányka

Csillagos még a menny,

s kakas szava kelt fel:
tűzhelyem őrizem
már kora reggel.

Szép, ahogy lángragyúl
és pattog a rőzse:
elnézem szótlanul,
mély gondba dőlve.

Ekkor belémnyilall
fájón az emlék:
a hűtlen ifjúval
álmodtam ismét.

Könnyeim hullanak,
egymásba folyva:
így köszönt rám a nap -
bár vége volna!

                    Fordította: Hárs Ernő

Illustration von Monis-Art

Napuštena sluškinjica

Vatru na ognjištu ložim

rano, pre zore,

dok petlova ori se poj,

dok zvezde još gore.

Lep je varnica let,

lepo kad vatra sjaji:

gledam, a sva se u čemer

pogružih i pritajih.

I tad se, o dragi moj,

nevero mila,

sećam da svu sam noć

o tebi snila.

Suza zza suzom sad

niz obraz ni teče;

tako dolazi dan –

o, kad će veče!

Prevod: Velimir Živojinović

The Forsaken Maiden

Early when the cock crows
Ere the stars retire,
I must stand at the hearth,
I must tend the fire.

What beauty in the fire's light,
When the sparks are leaping,
I stand gazing long at them,
Lost now in my grieving.

Suddenly I remember,
Unfaithful Lad,
'Twas you I was dreaming of
Until the night had ended.

Tears well up and fall
One upon the other;
So the day has come -
Would that it were over!

Translation: Charles L. Cingolani

 

Eduard Mörike Um Mitternacht – Éjfél – U ponoć – At Midnight



Eduard Mörike

Ludwigsburg , 8. September 1804 – Stuttgart, 4. Juni1875

Illustration: Hannes Binder

Um Mitternacht

Gelassen stieg die Nacht ans Land,
Lehnt träumend an der Berge Wand,
Ihr Auge sieht die goldne Waage nun
Der Zeit in gleichen Schalen stille ruhn;
     Und kecker rauschen die Quellen hervor,
     Sie singen der Mutter, der Nacht, ins Ohr
          Vom Tage,
     Vom heute gewesenen Tage.

Das uralt alte Schlummerlied,
Sie achtet's nicht, sie ist es müd;
Ihr klingt des Himmels Bläue süßer noch,
Der flücht'gen Stunden gleichgeschwungnes Joch.
     Doch immer behalten die Quellen das Wort,
     Es singen die Wasser im Schlafe noch fort
          Vom Tage,
     Vom heute gewesenen Tage.

Éjfél

Megjött az éj, s merengve áll

a hegynek támaszkodva már,
s a nagy idő aranyló mérlege
nem leng. Egyenlő súllyal van tele.
S hetykén duruzsolnak, - a hold kiragyog, -
anyjuknak, az éjnek, a friss patakok
a napról,
az elpihenő mai napról.

Egy ős gyerekdalt döngicsél
a víz, de unja már az éj,
a csengő égi kék, az vonzza őt,
azt kedveli, az illanó időt.
S álmos patakok puha medreikben
tovább duruzsolnak azért szelíden
a napról,
az elpihenő mai napról.

                        Fordította: Radnóti Miklós

U ponoć

Spokojno kroči noć u svet,

na gorski oslonjena splet,

vremena zlatne terazije sad

gleda, i njinog ravnomjerja sklad;

a obesnih vrela javlja se roj

što materi noći žubore poj

o danu,

o maločas minulom danu.

Ne voli ona drevnu tu

uspavanku, nit sluša nju;

nebeska plavet njoj je slađi zvuk,

časova hitrih ujednačen luk.

Al žubor se vrela ne gubi nit mre,

i u snu još pevaju vode ko pre

o danu,

o maločas minulom danu.

Prevod: Velimir Živojinović

At Midnight

Serene, the night came over the land,
Leans on the mountain face and dreams,
Her eye beholds the golden scales now
Time at rest, balanced motionless;
   More boldly now the springs gush forth,
   They sing to the mother, to the night, to hear
        About the day,
   About the day that was.

That ancient old lullaby,
She heeds it not, 'twas heard too oft,
Sweeter the sound of the heavenly blue,
   Of the fleeing hours evenly-arched yoke.
   Yet the springs prevail as always they do,
   The waters go on singing in their sleep
          About the day,
   About the day that was.

                        Translation: Charles L. Cingolani

 

Eduard Mörike Auf eine Lampe – A lámpához – Jednoj svetiljci – To a lamp



Eduard Mörike

Ludwigsburg , 8. September 1804 – Stuttgart, 4. Juni1875

Auf eine Lampe

Unverrückt, o schöne Lampe, schmückest du,
An leichten Ketten zierlich aufgehangen hier,
Die Decke des nun fast vergeßnen Lustgemachs.
Auf deiner weißen Marmorschale, deren Rand
Der Efeukranz von goldengrünem Erz umflicht,
Schlingt fröhlich eine Kinderschar den Ringelreihn.
Wie reizend alles! lachend, und ein sanfter Geist
Des Ernstes doch ergossen um die ganze Form –
Ein Kunstgebild der echten Art. Wer achtet sein?
Was aber schön ist, selig scheint es in ihm selbst.

A lámpához

Állandó ékszerként, te kecses lámpa,

könnyű láncon csüngve ékesíted az egykor,

neked köszönve, fényárban úszó nyaraló

boltívét.  Fehér márványpalástodat,

szélén az aranyzöld bronzkoszorúval,

borostyán és a gyerekek körtánca vidítja.

Micsoda vonzerő! az önfeledt kacaj, de

szobrásza a gyöngéd szellem bölcsessége. –

Művészi alkotás. Ki veszi észre?

De a szépség önmagában is ragyogó.

Fordította: Fehér Illés

Jednoj svetiljci

Svetiljko lepa, još na istom mestu ti,

a osakačena preljupko o lanac lak,

zaboravljenog letnjikovca krasiš svod.

Po tvojoj beloj plitici od mermera,

duž čijeg ruba zlaćano-zelena tuč

u bršljanov se venac plete, veselo

u kolu deca igraju. Kolika draž

u svemu tom! Sve smehom diše, ali blag

duh zbilje ipak celi oblik zaliva. –

Istinsko umetničko delo. Ko ga još

primećuje? Al što je zbilja lepo, to

u sebi samom blaženo i čisto sja.

Prevod: Velimir Živojinović

To a lamp

Yet unmoved, you beautiful lamp, gracefully suspended
Here by light chains, you adorn
The ceiling of this almost forgotten folly
About your cup of white marble, whose rim
Is enshrouded with a wreath of ivy golden-green,
A group of children join hands in a circle dance.
How charming is this! Smiling, a gentle spirit
Of gravity descends indeed about the image –
An artwork of the authentic form. Who notices it?
True beauty radiates from a light within.

Translated by Scott Horton