Juhász Gyula - Đula Juhas
(Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.)
Anna
örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szivemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben,
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Ámen.
|
Večna Ana
Godine su došle, prošle,
izostala
si pomalo iz mog sećanja,
izbledela ti je slika,
sprali
su se obrisi ramena,
iščezli
glasovi i ja nisam išao
za
tobom u sve gušću šumu
života.
Danas ti već mirno
izgovaram ime,
danas već ne zadrhtim od
tvog pogleda,
danas već znam da si
jedna od mnogih,
da je mladost ludost,
ipak ne veruj
draga da je sve uzalud
bilo
i da je sasvim prošlo, o,
ne veruj!
Jer živiš ti u svakoj
nakrivo svezanoj
kravati i pogrešno
izgovorenoj reči,
u svakom iskrivljenom
pozdravu,
u svakom poderanom pismu
i u čitavom mom
promašenom životu
živiš ti i vladaš zauvek,
Amin.
Prevod: Fehér Illés
Objavljeno: Ezüst
híd - Srebrni most (2011) Családi kör, Novi Sad
|
Anna örök
Az évek jöttek,
mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan,
elfakult
Arcképed a
szivemben, elmosódott
A vállaidnak íve,
elsuhant
A hangod és én nem
mentem utánad
Az élet egyre
mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan
ejtem a neved ki,
Ma már nem
reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy
egy voltál a sokból,
Hogy ifúság
bolondság, ó de mégis
Ne hidd szivem,
hogy ez hiába volt
És hogy egészen
elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te
minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és
elvétett szavamban
És minden
eltévesztett köszönésben
És minden
összetépett levelemben,
És egész elhibázott
életemben
Élsz és uralkodol
örökkön, Ámen.
|
Anna ist ewig
Die
Jahre kamen und vergingen, du
Entschwandest langsam meinem Sinn. Dein Bild In mir verblasste, und entfallen sind mir Der Bogen deiner Schultern, deine Stimme. Ich ging im immer tiefern Wald des Lebens Dir nicht mehr nach. Ich spreche deinen Namen Schon ganz gelassen aus und scheue mich Nicht mehr vor deinem Blick. Denn heute weiss ich, Dass du nur eine unter vielen warst, Nur Jugendtorheit, die vergeht. Und dennoch Glaub nicht, mein Herz, dies alles sei umsonst Gewesen und vergangen, glaub es ja nicht. Denn du bist da, wenn mir der Schlips verrutscht, Wenn ich irrtümlich grüsse, mich verspreche, Du bist in jedem Brief, den ich zerreisse, In meinem ganzen fehlgeschlagnen Leben, Du lebst und herrschst in ihm für ewig. Amen.
Übersetzung:
Géza Engl
|
Anna
örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szivemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben,
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Ámen.
|
Forever Anna
Years coming, years passing and you
Losing hold in my mind. Your face Fading in my heart. Your shoulders' curve Just a blur. Your voice Left me behind. And follow I did not In the darkest depth of life. Already I am calm uttering your name, Already I tremble not at your glance, Already I know you are one of many, That youth is foolish, and still, Believe not, my love that all was useless, Believe not that all is gone. For you continue in all my ties askew, In all my words misplaced, In all the greetings wrongly uttered, In all my letters torn to pieces, In all my life fully mistaken You live and rule forever. Amen.
Translated by Meződi Judit
|
Anna
örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szivemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben,
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Ámen.
|
Ana je vječna
Godine
došle, prošle, ti izosta
iz
uspomena mojih, izblijeđe
u
mom srcu tvoj lik, zasjenjen je
luk
ramena tvoga, već odblebđe
tvoj
glas, ja nisam pošao za tobom
kroz
sve gušću šumu životnu.
Danas
već mirno izgovaram ti ime,
danas
na pogled ne zadrhtim tvoj,
danas
već znam: ti jedna si od mnogih
i
da je mladost ludost, al ipak
ne
vjerujj, srce, da je to zalud bi
i
da sve propalo je, o, ne vjeruj,
jer
živiš ti u nemarno svezanoj
kravati
mojoj, u zbunjenoj riječi,
u
svakom pogledu rastresenom,
u
svakom pismu mom poderanom,
u
cijelom promašenom životu
živiš
i vladaš mnome vječno. Amen.
Prevod:
Enver Čolaković
Zlatna knjiga mađarske poezije
Nakladni Zavod Matice Hrvatske
Zagreb – 1978. str. 253.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése