Ady Endre - Endre Adi
(Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, 1919. január 27.)
Héja nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás húsába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.
Jastrebov pir na šušnju
Krećemo. U Jesen žurimo,
Klikčući, plačući kružimo,
Dva jastreba umorna krila.
Leto nove pljačkaše ima,
Huje nova jastrebova krila,
Strasne ljubavne bitke besne.
Iz Leta prognano, polećemo,
Negde u Jesen slećemo,
nakostrešeno, zaljubljeno.
Naš poslednji pir sad slavimo:
Kandžama jedno drugo ranimo
I na vlažan šušanj padamo.
Preveo: Illés Fehér (Ileš Feher)
Objavljeno: Ezüst híd - Srebrni most (2011)
Családi kör, Novi sad.
Pir jastrebova u ševarju
Na put se dižemo. U Jesen letimo,
plačuć se ganjamo, mahnito kreštimo,
mlohavih krila jastreba dva.
Grabljivice leta nove već stekeću,
jastrebova novih krila sad lepeću,
borben im cjelov pustošit zna.
Iz Leta letimo strašću uzneseni,
Stat ćemo vijani negde u Jeseni,
čupava perja zaljubljeni par.
Taj zadnji svadben let nas će ukopati,
jedno će drugome meso rasčupati,
u ševar ćemo pasti ko stvar.
Preveo: Enver Čolaković
Izvor: E. Čolaković – Zlatna knjiga mađarske poezije (1978),
Nakladni Zavod Matice Hrvatske, Zagreb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése