Ady Endre – Endre Adi (Érmindszent 1877. november 22. – Budapest 1919. január 27)
A halál rokona
Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.
Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Õsz-időket.
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Õsz-időket.
Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.
Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.
Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.
Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.
Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.
Rođak smrti
Ja sam rođak Smrti,
volim ljubav kad već prolazi,
volim cjelivati onog
koji odlazi.
Volim bolesne ruže,
žene, kadvenu žudnjom bičevane
i jesenje oplakane
hladne dane.
Volim žalosnih sati
sablasne pozive, hitranje,
Velike Smrti, da, Svete Smrti
dvojno plesanje.
Volim one koji putuju,
koji se bude, plač koje topi,
i hladne zore kad ledeni dadž
poljane škropi.
Volim umorno odricanje,
besuzni plač, izmirenje,
mudraca, pjesnika i bolesnika
zbjeg i smirenje.
Volim razočaranog koji
ukočen stao: u što uprijet?
Koji ne veruje, tužan, zabrinut:
ja volim svijet.
Ja sam rođak Smrti,
volim ljubav kad već prolazi,
volim cjelivati onog
koji odlazi.
Preveo: Enver Čolaković
Izvor: E. Čolaković – Zlatna knjiga mađarske poezije (1978),
Nakladni Zavod Matice Hrvatske, Zagreb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése