Keresés ebben a blogban

2012. november 22., csütörtök

Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma – Nakraj šora


Petőfi Sándor 


Falu végén kurta kocsma

Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.

„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!

Húzd rá cigány, húzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”

Bekopognak az ablakon:
„Ne zúgjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”

„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”

Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.

Nakraj šora

Nakraj šora čađava mehana,
Trska strši, glava nečešljana,
Posrnula od teškog pića,
To je kuća seoskih mladića.

Pomršina, celo selo spava,
Sa tornja ponoć otkucava,
A što kuca? Mari ko za sate!
Sati biju tek za prozanate.

A u krčmi „Kod zlatna bokala“
Razležu se glasi od cimbala;
Momčadija, šalaj, tera kera,
Krčmarica j΄ dobra – ne zamera.

„Amo vina, krčmarice plava,
Iz bureta na kom mačak spava!
Nek je staro ko moj čukumdeka,
A vatreno kao – tvoja kćerka!“

„Sviraj, Cigo, sviraj, razbibrigo,
Ima braca u kesi novaca,
Evo jedna, evo druga banka,
Igraću ti do belog danka.“

Al΄ ko kuca na prozorma tako:
„Zar vi, momci, ne znate polako!
Teraj goste, krčmarice plava,
Moj gospodin ne može da spava!“

„Bre, tornjaj se do stotinu vraga,
A gospodin nek ide bestraga!
Sviraj, Cigo, neće t΄ biti žao,
Ma ti sada i košulju dao!“

Opet neko kroz prozor se vajka:
„Bogom, braćo, bolna mi je majka,
Pa vas molim da se utišate,
Stišajte se, ako boga znate!“

Stade dreka, niko s΄ ne odaziva,
Zaćutala momčadija živa,
Iskapiše, ne iskaše više,
Razlaze se kući šapućući.

                         Preveo: Jovan Jovanović Zmaj

Izvor: Odabrana dela J. J. Zmaja, Knjig X
           Matica Srpska . Novi Sad, str. 110 – 111.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése