Stevan Tontić (Sanski Most, 30. 12. 1946 - )
Čas je
Došlo je vrijeme da se pišu stroge pjesme
dugo smo se, smrti moja, udvaali jedno drugome
došlo je vrijeme, de se ubiju bližnji
sin tvoj, majčice, uza zid da stane
došlo je vrijeme da te spalimo, oče
hoćemo najzad da se oslobodimo
došlo je vrijeme Isusa da zakoljemo
svjetiljku krvi da podignemo
došlo je vrijeme da djevojčice silujemo
hoćemo u sebe da poverujemo
došlo je vrijeme oči da vadimo
čarne oči da bi ne gledale
čas je da ruknem sa dvanaestog sprata
da bi se drugi odlučili
dođe doba da sunem iz groba
nojca tavna neka se poravna.
Itt az idő
Eljött az idő, mikor kemény sorokat kell írni,
én halálom, sokáig udvaroltunk egymásnak,
eljött az idő, mikor ölni kell szerettünket,
fiad, kedves anyám, a fal elé áll,
eljött az idő, mikor el kell égetnünk, apám,
hogy végre felszabadulhassunk,
eljött az idő, mikor Istent kell eltiporni
hogy vérrel teli kelyhet felmutathassunk,
eljött az idő, hogy lányokat erőszakoljunk,
magunkban így bízhatunk,
eljött az idő, hogy szemeket kivájjunk,
sötét szemek ne nézzenek,
itt az idő, hogy a mélybe vessem magam.
mások is határozzanak,
a sírból kell felkelnem,
vészthozó szél símítson el mindent.
Fordította: Fehér Illés
Megjelent: Magyar Szó – 1986. 04. 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése