Guillaume Apollinaire
Rome 26 August 1880 – Paris 9 November 1918
Illustration: Salvador Dali
La jolie rousse
Me voici devant tous un homme plein de sens
Connaissant la vie et de la mort ce qu'un vivant peut connaître
Ayant éprouvé les douleurs et les joies de l'amour
Ayant su quelquefois imposer ses idées
Connaissant plusieurs langages
Ayant pas mal voyagé
Ayant vu la guerre dans l'Artillerie et l'Infanterie
Blessé ŕ la tęte trépané sous le chloroforme
Ayant perdu ses meilleurs amis dans l'effroyable lutte
Je sais d'ancien et de nouveau autant qu'un homme seul
pourrait des deux savoir
Et sans m'inquiéter aujourd'hui de cette querre
Entre nous et pour nous mes amis
Je juge cette longue querelle de la tradition et de l'invention
De l'Ordre et de l'Aventure
Vous dont la bouche est faite ŕ l'image de celle de Dieu
Bouche qui est l'ordre męme
Soyez indulgents quand vous nous comparez
A ceux qui furent la perfection de l'ordre
Nous qui quętons partout l'aventure
Nous ne sommes pas vos ennemis
Nous voulons vous donner de vastes et étranges domaines
Oů le mystčre en fleurs s'offre ŕ qui veut le cueillir
Il y a lŕ des feux nouveaux des couleurs jamais vues
Mille phantasmes impondérables
Auxquels il faut donner de la réalité
Nous voulons explorer la bonté contrée énorme oů tout se tait
Il y a aussi le temps qu'on peut chasser ou faire revenir
Pitié pour nous qui combattons toujours aux frontičres
De l'illimité et de l'avenir
Pitié pour nos erreurs pitié pour nos péchés
Voici que vient l'été la saison violente
Et ma jeunesse est morte ainsi que le printemps
O Soleil c'est le temps de la Raison ardente
Et j'attends
Pour la suivre toujours la forme noble et douce
Qu'elle prend afin que je l'aime seulement
Elle vient et m'attire ainsi qu'un fer l'aimant
Elle a l'aspect charmant
D'une adorable rousse
Ses cheveux sont d'or on dirait
Un bel éclair qui durerait
Ou ces flammes qui se pavanent
Dans les rose-thé qui se fanent
Mais riez riez de moi
Hommes de partout surtout gens d'ici
Car il y a tant de choses que je n'ose vous dire
Tant de choses que vous ne me laisseriez pas dire
Ayez pitié de moi
Egy szép vörösesszőkéhez
Imé ember vagyok megfontolt és okos
Már ismerem az életet s halált mindazt mit ismerhet ki élt
Kit fájdalom gyötört s emelt öröm szerelmi szenvedély
Ki elhitte már eszméit néha-néha
Sok nyelvet ismer és mindenfelé
Sok tájon át utazgatott
Járt háborúban s látta a Gyalogság és Tüzérség harcait
Fejsebet kapott meglékelték míg kloroformtól részegen aludt
S a szörnyű küzdelemben elvesztette legjobb társait
Mindazt tudom az újról s régiről amit ezekről így egy ember egymagában tudhat
És anélkül hogy feldúlna ma ez a közöttünk
S értünk zajló harc barátaim
Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját
A Kaland s a Rend pörpatvarát
Ti akiknek a szája Isten szájához hasonló
E száj maga a rend
Legyetek elnézők ha minket összemértek
Azokkal akik ápolják és folytatják e rendet
Mi a kalandot kergetjük mindenfelé
Nem ellenetek harcolunk mi
Csak az óriási s furcsa birtokokra vágyunk
Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk
Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott szinek
Ezernyi súlytalan lebegő látomás
S ezekből kell valóságot teremtenünk
Fel akarjuk kutatni a jóság tájait hatalmas ország s minden hallgat ott
Imé az idő is amit kergetni s visszacsalni éppen úgy lehet
Irgalmazzatok nekünk mi folyton a jövő s a végtelen határain
Harcolunk az emberek helyett
Irgalom tévedéseinkért a bűneinkért irgalom
Imé megjön a nyár e perzselő vad három hónap
S mint a tavasz halott immár az ifjuságom
Az izzó Értelem évadja ez ó lángoló Nap
S én vágyom
Lesem a formát édes és előkelő
Az értelem csábítgat véle hogy kövessem
Mint mágnes a vasat magához vonz ma engem
Jön és a haja lebben
Csodás vörösesszőke nő
Haja arany mi lenne más
Szép hosszantartó villanás
Vagy láng mely lobot vet keményen
A rózsán hogyha hervad éppen
Nevessetek hát rajtam emberek
Mindenhol mind nevessetek de főképpen ti itt
Mert annyi mindent nem merek elmondani ma néktek
S nem hallgatnátok meg ha tán elmondanám ma néktek
Ó irgalmazzatok nekem
Fordította: Radnóti Miklós
Lepa riđokosa
Evo me pred svima čovek sam pun razuma
Koji poznaje život a o smrti ono što živ čovek može da zna
Koji je otrpeo bolove i radosti ljubavi
Koji je ponekad umeo da nametne svoje pojmove
Koji zna nekoliko jezika
Koji je prilično putovao
Koji je upoznao rat u artiljeriji i pešadiji
Ranjen u glavu trepaniran pod hloroformom
Koji je izgubio najbolje svoje prijatelje u strahovitoj borbii
O starom i novom znam koliko jedan čovek može o tome da zna
I ne brinući se danas zbog tog rata
Među nama i za nas prijatelji moji
Ja sudim tu dugu kavgu tradicije i invencije
Poretka i pustolovine
Vi čija su usta sačinjena na sliku usta božjih
Usta koja su poredak sam
Budite milosrdni kada nas upoređujete
Sa onima koji behu savršenstvo poretka
Nas koji svuda tragamo za pustolovinom
Mi nismo vaši neprijatelji
Mi hoćemo za sebe prostrana i neobična područja
Gde se tajna rascvetana nudi onom ko hoće da je bere
Ima tamo novih vatri boja nikada viđenih
Hiljadu nesamerljivih snohvatica
Kojima treba dati stvarnost
Mi hoćemo da istražimo dobrotu ogromnu zemlju u kojoj sve ćuti
A tu je i vreme koje se može prognati ili prisiliti na povratak
Milost za nas koji se večno borimo na granicama
Bezgraničnog i budućnosti
Milost za naše zablude milost za naše grehove
Evo dolazi leto silovito godišnje doba
A mladost moja mrtva je kao i proleće
O sunce to je vreme žarke Razboritosti
I ja čekam
Da zauvek pratim oblik plemeniti i blagi
Koji ona uzima da bih voleo samo nju
Ona ima ljupki vid
Jedne divne riđokose
Kao da je zlatna kosa njena
lepa munja za vremena
Ili kao plamen što se leluja
Na zreloj ruži usred ruja
Ali smejte se smejte mi se
Ljudi odasvud naročito svete ovdašnji
Jer toliko toga ne smem da vam kažem
Toliko toga što mi ne bi dozvolili da kažem
Smilujte se meni
Prevod: Ivan V. Lalić
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése