Guillaume Apollinaire Le Pont Mirabeau – A Mirabeau-híd – Mirabeau Bridge – Most Mirabo

Guillaume Apollinaire

Rome 26 August 1880 – Paris 9 November 1918

Sous le pont Mirabeau coule la Seine

Le Pont Mirabeau

 Sous le pont Mirabeau coule la Seine
            Et nos amours
       Faut-il qu'il m'en souvienne
La joie venait toujours après la peine

     Vienne la nuit sonne l'heure
     Les jours s'en vont je demeure

Les mains dans les mains restons face à face
            Tandis que sous
       Le pont de nos bras passe
Des éternels regards l'onde si lasse

     Vienne la nuit sonne l'heure
     Les jours s'en vont je demeure

L'amour s'en va comme cette eau courante
            L'amour s'en va
       Comme la vie est lente
Et comme l'Espérance est violente

     Vienne la nuit sonne l'heure
     Les jours s'en vont je demeure

Passent les jours et passent les semaines
            Ni temps passé
       Ni les amours reviennent
Sous le pont Mirabeau coule la Seine

     Vienne la nuit sonne l'heure
     Les jours s'en vont je demeure

Aquarelle: Mona Fontina

A Mirabeau-híd

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
      S szerelmeink
    Emléke mért zavar ma
Mi volt az öröm ráadás a jajra

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Kéz kézben nézz szemembe s közbe tudnám
      Hogy karjaink
    Hídja alatt a hullám
Fut az örök tekinteteket unván

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Mint ez a víz elfolyó messzeség lett
      A szerelem
    Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Jön napra nap új év válik tavalyra

      Nincs ami a
    Szerelmet visszacsalja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

      Jöjj el éj az óra verjen
      Száll az idő itthagy engem

Fordította: Vas István

Bridges Across The Seine At Asnieres by Vincent van Gogh

 

A Mirabeau-híd

A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
S szerelmeink
Mért kell gondolnom arra
Hogy az öröm nem jöhet csak a jajra

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Maradjunk szemközt kéz a kézbe zárva
Míg fut örök
Szemektől elcsigázva
Karunk hídja alatt a Szajna árja

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Fut a szerelem akár ez a gyors hab
A szerelem
Az élet vánszorog csak
És a Reményben mily sok az erőszak

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Tűnnek a napok a hetek suhanva
Vissza se tér
Múlt és szerelem habja
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna

Óra verj az éjszakában
Megy az idő én megálltam

Fordította: Eörsi István

Aquarelle: Mona Fontina

Mirabeau Bridge

Under the Mirabeau Bridge there flows the Seine
Must I recall
Our loves recall how then
After each sorrow joy came back again

Let night come on bells end the day
The days go by me still I stay

Hands joined and face to face let's stay just so
While underneath
The bridge of our arms shall go
Weary of endless looks the river's flow

Let night come on bells end the day
The days go by me still I stay

All love goes by as water to the sea
All love goes by
How slow life seems to me
How violent the hope of love can be

Let night come on bells end the day
The days go by me still I stay

The days the weeks pass by beyond our ken
Neither time past
Nor love comes back again
Under the Mirabeau Bridge there flows the Seine

Let night come on bells end the day
The days go by me still I stay

Translated by Richard Wilbur

Tableau de Serge Henry Lupano

Most Mirabo

Pod mostom Mirabo teče Sena

     A naše ljubavi

Zar da se seća voda njena

Patnja pa radost posle kratkog trena

     Nek dođe noć i sata zvuk

     Dani odlaze ja sam tu

S rukom u ruci stanimo oči u oči danas

     Dok ispod mosta

Od naših ruku prolazi za nas

Večnih pogleda tako umoran talas

     Nek dođe noć i sata zvuk

     Dani odlaze ja sam tu

Ljubav odlazi kao ova voda što teče

     Ljubav odlazi

Kako se život sporo kreće

I kako nada peče

     Nek dođe noć i sata zvuk

     Dani odlaze ja sam tu

Teče dana i teče nedelja mena

     Nikada više

Ni ljubavi ni prošlih vremena

Pod mostom Mirabo teče Sena

     Nek dođe noć i sata zvuk

     Dani odlaze ja sam tu

Prevod: Ivan V. Lalić



Guillaume Apollinaire La jolie rousse – Egy szép vörösesszőkéhez – Lepa riđokosa



Guillaume Apollinaire

Rome 26 August 1880 – Paris 9 November 1918

Illustration: Salvador Dali

La jolie rousse

Me voici devant tous un homme plein de sens

Connaissant la vie et de la mort ce qu'un vivant peut connaître

Ayant éprouvé les douleurs et les joies de l'amour

Ayant su quelquefois imposer ses idées

Connaissant plusieurs langages

Ayant pas mal voyagé

Ayant vu la guerre dans l'Artillerie et l'Infanterie

Blessé ŕ la tęte trépané sous le chloroforme

Ayant perdu ses meilleurs amis dans l'effroyable lutte

Je sais d'ancien et de nouveau autant qu'un homme seul

pourrait des deux savoir

Et sans m'inquiéter aujourd'hui de cette querre

Entre nous et pour nous mes amis

Je juge cette longue querelle de la tradition et de l'invention

De l'Ordre et de l'Aventure

Vous dont la bouche est faite ŕ l'image de celle de Dieu

Bouche qui est l'ordre męme

Soyez indulgents quand vous nous comparez

A ceux qui furent la perfection de l'ordre

Nous qui quętons partout l'aventure

Nous ne sommes pas vos ennemis

Nous voulons vous donner de vastes et étranges domaines

Oů le mystčre en fleurs s'offre ŕ qui veut le cueillir

Il y a lŕ des feux nouveaux des couleurs jamais vues

Mille phantasmes impondérables

Auxquels il faut donner de la réalité

Nous voulons explorer la bonté contrée énorme oů tout se tait

Il y a aussi le temps qu'on peut chasser ou faire revenir

Pitié pour nous qui combattons toujours aux frontičres

De l'illimité et de l'avenir

Pitié pour nos erreurs pitié pour nos péchés

Voici que vient l'été la saison violente

Et ma jeunesse est morte ainsi que le printemps

O Soleil c'est le temps de la Raison ardente

Et j'attends

Pour la suivre toujours la forme noble et douce

Qu'elle prend afin que je l'aime seulement

Elle vient et m'attire ainsi qu'un fer l'aimant

Elle a l'aspect charmant

D'une adorable rousse

Ses cheveux sont d'or on dirait

Un bel éclair qui durerait

Ou ces flammes qui se pavanent

Dans les rose-thé qui se fanent

Mais riez riez de moi

Hommes de partout surtout gens d'ici

Car il y a tant de choses que je n'ose vous dire

Tant de choses que vous ne me laisseriez pas dire

Ayez pitié de moi

 

Illustration: Salvador Dali

Egy szép vörösesszőkéhez

Imé ember vagyok megfontolt és okos

Már ismerem az életet s halált mindazt mit ismerhet ki élt

Kit fájdalom gyötört s emelt öröm szerelmi szenvedély

Ki elhitte már eszméit néha-néha

Sok nyelvet ismer és mindenfelé

Sok tájon át utazgatott

Járt háborúban s látta a Gyalogság és Tüzérség harcait

Fejsebet kapott meglékelték míg kloroformtól részegen aludt

S a szörnyű küzdelemben elvesztette legjobb társait

Mindazt tudom az újról s régiről amit ezekről így egy ember egymagában tudhat

És anélkül hogy feldúlna ma ez a közöttünk

S értünk zajló harc barátaim

Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját

                A Kaland s a Rend pörpatvarát

Ti akiknek a szája Isten szájához hasonló

E száj maga a rend

Legyetek elnézők ha minket összemértek

Azokkal akik ápolják és folytatják e rendet

Mi a kalandot kergetjük mindenfelé

Nem ellenetek harcolunk mi

Csak az óriási s furcsa birtokokra vágyunk

Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk

Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott szinek

Ezernyi súlytalan lebegő látomás

S ezekből kell valóságot teremtenünk

Fel akarjuk kutatni a jóság tájait hatalmas ország s minden hallgat ott

Imé az idő is amit kergetni s visszacsalni éppen úgy lehet

Irgalmazzatok nekünk mi folyton a jövő s a végtelen határain

Harcolunk az emberek helyett

Irgalom tévedéseinkért a bűneinkért irgalom

Imé megjön a nyár e perzselő vad három hónap

S mint a tavasz halott immár az ifjuságom

Az izzó Értelem évadja ez ó lángoló Nap

                S én vágyom

Lesem a formát édes és előkelő

Az értelem csábítgat véle hogy kövessem

Mint mágnes a vasat magához vonz ma engem

                Jön és a haja lebben

                Csodás vörösesszőke nő

Haja arany mi lenne más

Szép hosszantartó villanás

Vagy láng mely lobot vet keményen

A rózsán hogyha hervad éppen

Nevessetek hát rajtam emberek

Mindenhol mind nevessetek de főképpen ti itt

Mert annyi mindent nem merek elmondani ma néktek

S nem hallgatnátok meg ha tán elmondanám ma néktek

Ó irgalmazzatok nekem

Fordította: Radnóti Miklós

Illustration: Salvador Dali 

Lepa riđokosa

Evo me pred svima čovek sam pun razuma

Koji poznaje život a o smrti ono što živ čovek može da zna

Koji je otrpeo bolove i radosti ljubavi

Koji je ponekad umeo da nametne svoje pojmove

Koji zna nekoliko jezika

Koji je prilično putovao

Koji je upoznao rat u artiljeriji i pešadiji

Ranjen u glavu trepaniran pod hloroformom

Koji je izgubio najbolje svoje prijatelje u strahovitoj borbii

O starom i novom znam koliko jedan čovek može o tome da zna

I ne brinući se danas zbog tog rata

Među nama i za nas prijatelji moji

Ja sudim tu dugu kavgu tradicije i invencije

          Poretka i pustolovine

Vi čija su usta sačinjena na sliku usta božjih

Usta koja su poredak sam

Budite milosrdni kada nas upoređujete

Sa onima koji behu savršenstvo poretka

Nas koji svuda tragamo za pustolovinom

Mi nismo vaši neprijatelji

Mi hoćemo za sebe prostrana i neobična područja

Gde se tajna rascvetana nudi onom ko hoće da je bere

Ima tamo novih vatri boja nikada viđenih

Hiljadu nesamerljivih snohvatica

Kojima treba dati stvarnost

Mi hoćemo da istražimo dobrotu ogromnu zemlju u kojoj sve ćuti

A tu je i vreme koje se može prognati ili prisiliti na povratak

Milost za nas koji se večno borimo na granicama

Bezgraničnog i budućnosti

Milost za naše zablude milost za naše grehove

Evo dolazi leto silovito godišnje doba

A mladost moja mrtva je kao i proleće

O sunce to je vreme žarke Razboritosti

I ja čekam

Da zauvek pratim oblik plemeniti i blagi

Koji ona uzima da bih voleo samo nju

            Ona ima ljupki vid

            Jedne divne riđokose

Kao da je zlatna kosa njena

lepa munja za vremena

Ili kao plamen što se leluja

Na zreloj ruži usred ruja

Ali smejte se smejte mi se

Ljudi odasvud naročito svete ovdašnji

Jer toliko toga ne smem da vam kažem

Toliko toga što mi ne bi dozvolili da kažem

Smilujte se meni

Prevod: Ivan V. Lalić





Guillaume Apollinaire Cors de chasse – Vadászkürt –Lovački rogovi

Guillaume Apollinaire (Portrait: Jean Cocteau)

Rome 26 August 1880 – Paris 9 November 1918

Cors de chasse

Notre histoire est noble et tragique

Comme le masque d'un tyran

Nul drame hasardeux ou magique

Aucun détail indifférent

Ne rend notre amour pathétique

Et Thomas de Quincey buvant

L'opium poison doux et chaste

A sa pauvre Anne allait rêvant

Passons passons puisque tout passe

Je me retournerai souvent

Les souvenirs sont cors de chasse

Dont meurt le bruit parmi le vent

Vadászkürt

Nemes és tragikus akár a

Zsarnok álarca e mese

Szerelmünk sem bűbáj se dráma

Se részletek véletlene

Patétikussá nem csigázza

S az ópium ringatta lágy

Ködben Thomas de Quincey lelkét

Így látogatta Anniját

Gyerünk minden lét vége nemlét

Még visszanézek néha rád

Riadó vadászkürt az emlék

Elviszi a szél a szavát

Fordította: Rónay György

Lovački rogovi

Naša priča otmena je i tragična

Nalik na masku tiranina

Ni drama drska il΄ magična

Ni detalj ravnodušnog čina

Ne čini da je patetična

I Tomas i Kvinsi pun dima

Opijuma otrova slasti nevine

Jadnicu Anu pohodi u snima

Minimo minimo jer sve mine

Vraćaću pogled osvrtima

Kô zvuk rogova spomen pline

Umire među vetrovima

Prevod: Ivan V. Lalić



Guillaume Apollinaire La Loreley – Loreley – Die Loreley

Guillaume Apollinaire (Apollinaires Calligramme)

Rome 26 August 1880 – Paris 9 November 1918

Illustration: Marc Chagall

 

La Loreley

Jean Sève

A Bacharach il y avait une sorcière blonde
Qui laissait mourir d'amour tous les hommes à la ronde

Devant son tribunal l'évêque la fit citer
D'avance il l'absolvit à cause de sa beauté

O belle Loreley aux yeux pleins de pierreries
De quel magicien tiens-tu ta sorcellerie

Je suis lasse de vivre et mes yeux sont maudits
Ceux qui m'ont regardée évêque en ont péri

Mes yeux ce sont des flammes et non des pierreries
Jetez jetez aux flammes cette sorcellerie

Je flambe dans ces flammes Ô belle Loreley
Qu'un autre te condamne tu m'as ensorcelé

Evêque vous riez Priez plutôt pour moi la Vierge
Faites-moi donc mourir et que Dieu vous protège

Mon amant est parti pour un pays lointain
Faites-moi donc mourir puisque je n'aime rien

Mon coeur me fait si mal il faut bien que je meure
Si je me regardais il faudrait que j'en meure

Mon coeur me fait si mal depuis qu'il n'est plus là
Mon coeur me fit si mal du jour où il s'en alla

L'évêque fit venir trois chevaliers avec leurs lances
Menez jusqu'au couvent cette femme en démence

Va t'en Lore en folie va Lore aux yeux tremblants
Tu seras une nonne vêtue de noir et blanc

Puis ils s'en allèrent sur la route tous les quatre
La Loreley les implorait et ses yeux brillaient comme des astres

Chevaliers laissez-moi monter sur ce rocher si haut
Pour voir une fois encore mon beau château

Pour me mirer une fois encore dans le fleuve
Puis j'irai au couvent des vierges et des veuves

Là-haut le vent tordait ses cheveux déroulés
Les chevaliers criaient Loreley Loreley

Tout là-bas sur le Rhin s'en vient une nacelle
Et mon amant s'y tient il m'a vue il m'appelle

Mon coeur devient si doux c'est mon amant qui vient
Elle se penche alors et tombe dans le Rhin

Pour avoir vu dans l'eau la belle Loreley
Ses yeux couleur du Rhin ses cheveux de soleil

Loreley

Jean Sève-nek

Élt Bacharachban egykoron egy szőke szép boszorka
A férfiak epedve mind meghaltak érte sorba

Pörbe idézteté s alighogy látta volt
Nagy szépsége előtt a püspök meghajolt

A szemed csupa drágakő gyönyörü Loreley
Miféle mágustól ered varázslatod felelj

Az életet meguntam a szemem átkozott
Püspök ki belenézett az mind elkárhozott

A szemem lánggal csillogó nem holmi drágakővel
A lángra csak a lángra a férfibűvölővel

A lángjaidban égek gyönyörü Loreley
Megbűvöltél most téged már más ítéljen el

Püspök te nevetsz könyörögj értem inkább a Szűznek
Hogy Isten védje lelkedet adj engem át a tűznek

Kedvesem itthagyott már elment messzire
A halált szeretem s nem vágyom semmire

Szívem úgy fáj úgy fáj már meg kell halni nékem
Magamra nézek és bele kell halnom érzem

Szívem úgy fáj úgy fáj mióta nincs velem
Elindult és szivem megfájdult hirtelen

Rábízta őt a püspök úr három lovas lándzsás vitézre
Az őrült nőt e három a klastromig kisérje

Szemed remeg bolondos Loreley menj tehát
Fekete és fehér lesz kolostori ruhád

És úgy mentek tovább az úton mind a négyen
Könyörgött nékik Loreley szeme mint csillagfény az égen

A sziklafalra föl hadd másszak lovagok
Hadd lássam egyszer még amint a kastélyom ragyog

A tükröm hadd legyen megint a folyam árja
Aztán megyek az özvegyek szüzek kolostorába

A szélbe odafönt kibomló haja szállt
Loreley Loreley három lovag kiált

A Rajnán odalent egy csónakot az ár hoz
Szeretőm benne ül meglátott hív magához

Szívem megédesül lent szeretőm suhan
Előrehajlik és a Rajnába zuhan

Mert látta a szép Loreleyt a folyó habjain
A haja mint a nap ragyog a szeme Rajna-szín

Fordította: Vas István

Die Loreley

Zu Bacharach am Rhein wohnt eine blonde Zauberin
Die machte vor Liebe sterben die Männer ringsumher

Der Bischof ließ sie laden vor geistliches Gericht
Und hat der Schönheit wegen voraus ihr Gnade gewährt

Ich bin müde zu leben meine Augen sind verwunschen
Alle die mich angeschaut Bischof sind vergangen

O schöne Loreley mit Augen wie von Edelsteinen
Von welchem Meister hast du deine Zauberkraft

Meine Augen das sind Flammen und keine Edelsteine
Werft endlich doch ins Feuer die ganze Zauberei

Bin schon von den Flammen erfasst du schöne Loreley
Ein Anderer spreche das Urteil ich fiel deinem Zauber anheim

Sie sollten nicht scherzen sondern Maria bitten für mich
Lasst mich doch sterben und möge euch Gott behüten

Mein Geliebter ist fortgezogen weg in ein fernes Land
Lasst mich doch sterben ich kann nichts mehr lieben

Mein Herz ist so schwer ich muss doch endlich sterben
Wenn ich mich ansehe dann muss ich davon sterben

Mein Herz ist so schwer seitdem er entschwunden
Mein Herz ist so schwer vom Tage des Verlassens an

Der Bischof ließ drei Ritter kommen mit Lanzen in der Hand
Führt diese Frau ins Kloster die den Verstand verlor

Geh Lore im Wahn geh Lore mit zitternden Augen
Du wirst bald Nonne sein mit schwarzem und weißem Habit

Darauf zogen sie alle vier auf der Straße dahin
Lore beschwor die Ritter ihre Augen glänzten wie SterneWind.

Da oben zerzauste der Wind ihr aufgelöstes Haar
Die Ritter schrieen zu ihr hinauf Loreley Loreley

Um mich im Strome noch einmal zu spiegeln
Dann geh ich zu Nonnen und Witwen ins Kloster

Da oben zerzauste der Wind ihr aufgelöstes Haar
Die Ritter schrieen zu ihr hinauf Loreley Loreley

Auf dem Rhein kam unten ein Boot geschwommen
Da ist ja mein Liebster er sieht mich und ruft mich

Mein Herz wird mir so weich beim Kommen des Liebsten
Sie streckt sich vor und stürzt hinab in den Rhein

Denn sie hatte sich selber im Wasser gesehen
Augen von der Farbe des Rheins und Haare von Sonnenschein

Übersetzung: Kurt Roessler