Heinrich Heine Childe Harold – Childe Harold – Childe Harold



Heinrich Heine

Düsseldorf, 13. Dezember 1797. – Paris, 17. Februar 1856

Childe Harold

Eine starke, schwarze Barke

Segelt trauervoll dahin.

Die vermummten und verstummten

Leichenhüter sitzen drin.

Toter Dichter, stille liegt er,

Mit entblößtem Angesicht;

Seine blauen Augen schauen

Immer noch zum Himmelslicht.

Aus der Tiefe klingt's, als riefe

Eine kranke Nixenbraut,

Und die Wellen, sie zerschellen

An dem Kahn, wie Klagelaut.

Childe Harold

Nagy dereglye száll lebegve,

gyászfeketén a vizen.

Arca-rejtő, szót sem ejtő

tetemőrség odabenn.

Holt poéta, ajka néma,

nyugszik szemfödőtlenül;

kék szemével arra néz fel

még, hol napvilág derül.

Zeng a mélység, vőlegényét

hívja egy beteg najád,

és a gyors hab szerteporlad

az uszályon, mint a vád.

Fordította: Kálnoky László

Childe Harold

Jedna jaka crna barka

Na turobni jedri put.

U njoj ćute poniknute

Straže mrtvog, ko kam krut.

Lica snena, otkrivena,

Leži mrtav pesnik bled;

Još dva modra oka s odra

U sjaj neba dižu gled.

Sa dna zvoni kao boni

Verenice nimfe klik,

A valovi o čun ovi

Lome se ko bol i krik.

Prevod: Aleksa Šantić