Jorge Guillén
Valladolid, 18 de enero de 1893 - Málaga, 6 de febrero de 1984
Primavera delgada
Cuando el espacio, sin perfil, resume
Con una nube
Su vasta indecisión a la deriva...
¿Dónde la orilla?
Mientras el río con el rumbo en curva
Se perpetúa
Buscando sesgo a sesgo, dibujante,
Su desenlace,
Mientras el agua, duramente verde,
Niega sus peces
Bajo el profundo equívoco reflejo
De un aire trémulo...
Cuando conduce la mañana, lentas,
Sus alamedas
Gracias a las estrelas vibradoras
Entre las frondas,
A favor del avance sinuoso
Que pone en coro
La ondulación suavísima del cielo
Sobre su viento
Con el curso tan ágil de las pompas,
Que agudas bogan...
¡Primavera delgada entre los remos
De los barqueros!
Vézna tavasz
Amikor egyetlen felhőben elfér
már a kerek tér
töprengése, hogy vajon merre tart hát;
s nem leli partját ---
Amíg a folyó kanyargó könyökké
állva, örökké
keresi fodra ferde vonalán át
árva magányát - - -
Amíg keményen elrejti halát a
zöld vizek árja
a remegő lég tévetegen halvány
fényei alján - - -
Mikor a reggel, akár sorhajórajt,
lassu fasort hajt
a lombok között megcsillanó rezge,
játszi vizekre,
s a folyókanyar elégedett habja
egyberagadja
a puha áramokkal tele kék ég
lengedezését
s a ladikot, mely buzgón tovaszökdel
gyors evezőkkel --- :
A dereglyések lapátja alatt már
vézna tavasz száll!
Fordította: Tímár György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése