Louis Aragon
Louis Andrieux October 3, 1897 – Paris December 24, 1982
ci-dessus peinture de William Schneider
Elsa au miroir
C'e'tait au beau millieu de notre trage'die
Et pendant un long jour assise `a son mirroir
Elle peignait ses cheveux d'or je croyais voir
Ses patientes mains calmer un incendie
C'e'tait au beau millieu de notre trage'die
Et pendant un long jour assise `a son mirroir
Elle peignait ses cheveux d'or et j'aurais dit
C'e'tait au beau millieu de notre trage'die
qu'elle jouait un air de harpe sans y croire
Pendant tout ce long jour assise a son mirroir
Elle peignait ses cheveux d'or et j'aurais dit
Qu'elle martyrisait `a plaisir sa me'moire
Pendant tout ce long jour assise `a son mirroir
A ranimer les fleurs sans fin de l'incendie
Sans dire ce gu'une autre `a sa place aurait dit
Elle martyrisait `a plaisir sa me'moire
c'e'tait au bon millieu de notre tragedie
Le monde ressemblait `a ce mirroir maudit
Le peigne partageait les feux de cette moire
Et ces feux e'clairaient des coins de ma me'moire
C'e'tait au beau millieu de notre trage'die
Comme dans la semaine est assis le jeudi
Et pendant un long jour assise `a sa me'moire
Elle voyait au loin mourir dans son mirroir
Un `a un les acteurs de notre trage'die
Et qui sont les meilleurs de ce monde maudit
Et vous saves leur noms sans que je leur aie dits
Et ce que signifient les flammes des longs soirs
Et ses cheveux dore's quand elle vient s'assesoir
Et peigner sans rien dire un reflet d'incendie
Peinture de François Gall
Elza a tükör előtt
Mikor beteljesült sorsunk tragédiája
Ott ült tükre előtt egy álló napon át
Fésülte egyre csak fésülte láng haját
Ujja türelmesen mintha tűzvészt juházna
Mikor beteljesült sorsunk tragédiája
Ott ült tükre előtt egy álló napon át
S míg fésülte haját esküdtem volna látva
Mikor beteljesült sorsunk tragédiája
Hogy hárfán játszik úgy hogy nem hiszi dalát
Míg ült tükre előtt egy álló napon át
Fésülte láng haját s esküdtem volna látva
Kedvét abban leli hogy kínozza magát
Míg ült tükre előtt egy egész napon át
S lobbant ujja alatt a tűzvész lángvirága
Más szólt volna neki nem emlékszem szavára
Kedvét találta benn hogy kínozza magát
Mikor beteljesült sorsunk tragédiája
Hasonlított gonosz tükre a torz világra
Szelte fésűje a tűzvész zuhatagát
S beragyogta a tűz emlékeim zugát
Mikor beteljesült sorsunk tragédiája
Mint a csütörtök a hetet két félre vágja
Emlékei előtt ült álló napon át
S tükrében nézte elhullni azok sorát
Akiket elsodort sorsunk tragédiája
Virág volt mindahány e torz világ virága
Nem mondom nevüket mindenki kitalálja
S hogy mit jelent a láng hosszú estéken át
Vagy ha tükre elé ül fésüli haját
S hallgat s villog a tűzvész visszfény-lobogása
Fordította: Rónay György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése