Vörösmarty Mihály (Mihalj Verešmarti)
Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.
Laurához
|
Rád nézek, mert szeretlek,
Rád nézek, mert gyülölsz;
Míg bájaid veszélyes
Dacával meg nem ölsz.
Rád nézek, mert gyülölsz;
Míg bájaid veszélyes
Dacával meg nem ölsz.
Rád nézek, mert gyönyört ád
Szemlélnem arcodat;
Rád nézek, mert öröm lesz
Meghalnom általad.
Szemlélnem arcodat;
Rád nézek, mert öröm lesz
Meghalnom általad.
Rád nézek, mert talán még,
Egy kisded percre bár,
Gyülölség és szerelmünk
Cserében visszajár.
Egy kisded percre bár,
Gyülölség és szerelmünk
Cserében visszajár.
Még akkor érzenéd csak
Mi a szívgyötrelem,
A mostohán viszonzott,
A gyűlölt szerelem.
Mi a szívgyötrelem,
A mostohán viszonzott,
A gyűlölt szerelem.
Még akkor sínlenéd csak
Kegyetlenségedet,
S nem hagynád ennyi kín közt
Elveszni lelkemet.
Kegyetlenségedet,
S nem hagynád ennyi kín közt
Elveszni lelkemet.
Lauri
Gledam te, jer te volim.
Gledam te, jer me mrziš;
Opasnim dražima ćeš
Prkosno da me spržiš.
Gledam te, jer divotom
Lice zna zanijeti,
Gledam te, jer je radost
Zbog tebe umrijeti.
Gledam te, jer će možda
Tren jedan planut smjesta,
Kad mržnja ta i ljubav
Zanijet će mjesta.
Tad bi bar osjetila
Jad srca čemeran, gol
I patnju koju nanosi
Omrzle ljubavi bol.
Tad bi tek spoznat mogla
Nepravde svoje vlast
I ne bi patnje duše
Promatrala u slast.
Prevod: Enver Čolaković
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése