Keresés ebben a blogban

2013. május 23., csütörtök

Emily Dickinson There came a Wind like a Bugle – Szél támadt, mint a kürtszó – Dođe neki vetar ko zvuk roga – Ein Wind kam auf wie ein Trompetenstoß




Emily Elizabeth Dickinson
Amherst (Massachusetts) December 10, 1830 –  Amherst May 15, 1886


There came a Wind like a Bugle

There came a Wind like a Bugle -
It quivered through the Grass
And a Green Chill upon the Heat
So ominous did pass
We barred the Window and the Doors
As from an Emerald Ghost -
The Doom’s electric Moccasin
That very instant passed -
On a strange Mob of planting Trees
And Fences fled away
And Rivers where the Houses ran
The Living looked that Day -
The Bell within the steeple wild
The flying tiding whirled -
How much can come
And much can go,
And yet abide the World!

Szél támadt, mint a kürtszó

Szél támadt, mint a kürtszó,
megborzongott a fű,
baljós zöld hűvösség suhant
a forróság fölé,
zártunk a smaragd rém elől
ajtót és ablakot;
kinn az ítélet villamos
mokaszinja futott.
Lihegő fák torz tömegén,
sövényen menekült,
s házakkal hömpolygő folyót
formázott, ami élt.
Tornyokban a harag vadul
zúgta a hírt tovább.
Mi minden jön,
mi minden megy,
mégis áll a világ!

Fordította: Tótfalusi István

Dođe neki vetar ko zvuk roga

Dođe neki vetar ko zvuk roga,
Travom u trepetu lakom,
I zelen jeze neke nad jarom
Prođe zloslutno tako.
Zabravismo prozore i vrata
Ko pred smaragdnim duhom.
Munjeviti mokasin kobi
Upravo prolomi utom.
Čudnu vrevu dahtavog drveća
I ograde razbežane
I reke tokovima kuća
Živi su gledali tog dana.
Zvono je u zvoniku divlje
Vitlalo poruke u letu –
Da mnogo toga
Dođe i ode
A ipak bude verno svetu!

Prevod: Branka Lalić i Ivan V. Lalić


Ein Wind kam auf wie ein Trompetenstoß

Ein Wind kam auf wie ein Trompetenstoß -
Es bebte über das Gras
Und eine grünfröstelnde Hitze
Strich drohend vorüber – so dass
Wir Fenster und Türen verschlossen
Vor dem grünlichen Gespenst -
Des Todes elektrische Sandalen
Sie glitten plötzlich vorbei -
An einem Gehudel zitternder Bäume
Und Zäune flohen dabei
Und Fluten, in denen Häuser rannten
Die staunten, die jenen Tag erlebten -
Die Glocke im Kirchturm wild
Berichtet die fliegende Botschaft -
So viel kann kommen
So viel kann gehen,
Und doch bleibt die Welt!

Übersetzung: Gertrud Liepe
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése