Emily Dickinson There came a Wind like a Bugle – Szél támadt, mint a kürtszó – Dođe neki vetar ko zvuk roga – Ein Wind kam auf wie ein Trompetenstoß



Emily Elizabeth Dickinson

Amherst (Massachusetts) December 10, 1830 –  Amherst May 15, 1886

There came a Wind like a Bugle

There came a Wind like a Bugle -
It quivered through the Grass
And a Green Chill upon the Heat
So ominous did pass
We barred the Window and the Doors
As from an Emerald Ghost -
The Doom’s electric Moccasin
That very instant passed -
On a strange Mob of planting Trees
And Fences fled away
And Rivers where the Houses ran
The Living looked that Day -
The Bell within the steeple wild
The flying tiding whirled -
How much can come
And much can go,
And yet abide the World!

Szél támadt, mint a kürtszó

Szél támadt, mint a kürtszó,

megborzongott a fű,

baljós zöld hűvösség suhant

a forróság fölé,

zártunk a smaragd rém elől

ajtót és ablakot;

kinn az ítélet villamos

mokaszinja futott.

Lihegő fák torz tömegén,

sövényen menekült,

s házakkal hömpolygő folyót

formázott, ami élt.

Tornyokban a harag vadul

zúgta a hírt tovább.

Mi minden jön,

mi minden megy,

mégis áll a világ!

Fordította: Tótfalusi István

Dođe neki vetar ko zvuk roga

Dođe neki vetar ko zvuk roga,

Travom u trepetu lakom,

I zelen jeze neke nad jarom

Prođe zloslutno tako.

Zabravismo prozore i vrata

Ko pred smaragdnim duhom.

Munjeviti mokasin kobi

Upravo prolomi utom.

Čudnu vrevu dahtavog drveća

I ograde razbežane

I reke tokovima kuća

Živi su gledali tog dana.

Zvono je u zvoniku divlje

Vitlalo poruke u letu –

Da mnogo toga

Dođe i ode

A ipak bude verno svetu!

Prevod: Branka Lalić i Ivan V. Lalić

Ein Wind kam auf wie ein Trompetenstoß

Ein Wind kam auf wie ein Trompetenstoß -
Es bebte über das Gras
Und eine grünfröstelnde Hitze
Strich drohend vorüber – so dass
Wir Fenster und Türen verschlossen
Vor dem grünlichen Gespenst -
Des Todes elektrische Sandalen
Sie glitten plötzlich vorbei -
An einem Gehudel zitternder Bäume
Und Zäune flohen dabei
Und Fluten, in denen Häuser rannten
Die staunten, die jenen Tag erlebten -
Die Glocke im Kirchturm wild
Berichtet die fliegende Botschaft -
So viel kann kommen
So viel kann gehen,
Und doch bleibt die Welt!

Übersetzung: Gertrud Liepe

 

Emily Dickinson I felt a Funeral, in my Brain (280) – Agyamban van a temetés... (280) – Osetih pogrem u svom umu – Begräbnis fühlt’ ich im Gehirn



Emily Elizabeth Dickinson

Amherst (Massachusetts) December 10, 1830 –  Amherst May 15, 1886

 

Manuscript from The Manuscript Books of Emily Dickinson, Volume I.
Ed. R. W. Franklin. Cambridge, MA: The Belknap Press of Harvard University Press, 1981.

I felt a Funeral, in my Brain (280)

I felt a Funeral, in my Brain,

And Mourners to and fro

Kept treading--treading--till it seemed

That Sense was breaking through--

And when they all were seated,

A Service, like a Drum--

Kept beating--beating--till I thought

My Mind was going numb--

And then I heard them lift a Box

And creak across my Soul

With those same Boots of Lead, again,

Then Space--began to toll,

As all the Heavens were a Bell,

And Being, but an Ear,

And I, and Silence, some strange Race

Wrecked, solitary, here--

And then a Plank in Reason, broke,

And I dropped down, and down--

And hit a World, at every plunge,

And Finished knowing--then—

Agyamban van a temetés... (280)

Agyamban van a temetés,

Éreztem: gyászmenet

Lépked, lépked, míg úgy tünik,

A tudat átreped.

S hogy mindnyájan leültek,

Szertartás, mint a dob

Döngött, döngött, míg gondolom,

Hogy elmém megfagyott.

Hallottam: ládát vonnak ők,

És lelkemben recseg

Az ólomcsizma-hang megint,

A tér meg kongni kezd

Akár harang lenne az ég,

S a lét csak puszta fül,

És én s a csönd de furcsa faj,

Zátonyon, egyedül.

Elmémben deszkaszál törik

S fokonként zuhanok,

Egy-egy világhoz ütközöm

S az eszmélet halott. 

Fordította: Károlyi Amy

Osetih pogreb u svom umu

Osetih pogreb u svom umu

I žalobnika korak da se

Vrzma i stupa, stupa, sve dok

Ne bi ko svest da probija se.

A kada svi su posedali

Ko bubanj stade obred neki

Da tutnji, tutnji, pa pomislih

Da će mi pamet obamreti.

A tada čuh da dižu kovčeg,

I kroz dušu mi istih onih

Olovnih čizmi začuh škripu;

Tad prostor započe da zvoni,

Ko sva nebesa da su zvono,

A sve je jedno uho samo,

A ja i tišina čudna bića

Samotno nasukana amo.

I tad u razumu puče daska,

I ja sve dublje padah, padah,

I po svet zgodnih svakim padom,

I znanjem okončah tada.

Prevod: Ivan V. Lalić

Begräbnis fühlt’ ich im Gehirn

Begräbnis fühlt’ ich im Gehirn,
Und eine Trauerschar,
Die stapfte – stapfte – bis der Sinn
Aus seinen Fugen brach –

Und als sie alle sich gesetzt,
Dröhnte die Andacht fort
Wie eine Trommel – Schlag auf Schlag -
Bis mein Gemüt erstarrt’ –

Sie haben eine Kiste dann
Und bleigestiefelt drang
Ihr Knirschen durch die Seele mir,
Dann ward der Raum zu Klang,

Ein Glockenrund das Firmament
Und nur ein Ohr das Sein,
Gestrandet ich und Schweigen hier,
Ein fremder Stamm, allein –

[Dann brach ein Balken im Verstand,
Und ich fiel tief und schwer -
Stieß Welten an bei jedem Sturz,
Und wusste nichts mehr - dann -]

Übersetzung: Lola Gruethal

 

Emily Dickinson Because I could not stop for Death (712) – Nem várhattam be a Halált (712) – Jer nemogoh po smrt da svratim – Der Tod hielt freundlich für mich an



Emily Elizabeth Dickinson

Amherst (Massachusetts) December 10, 1830 –  Amherst May 15, 1886

Because I could not stop for Death (712)

Because I could not stop for Death --

He kindly stopped for me --

The Carriage held but just Ourselves --

And Immortality.

We slowly drove -- He knew no haste

And I had put away

My labor and my leisure too,

For His Civility --

We passed the School, where Children strove

At Recess -- in the Ring --

We passed the Fields of Gazing Grain --

We passed the Setting Sun --

Or rather -- He passed Us --

The Dews drew quivering and chill --

For only Gossamer, my Gown --

My Tippet -- only Tulle --

We paused before a House that seemed

A Swelling of the Ground --

The Roof was scarcely visible --

The Cornice -- in the Ground --

Since then -- 'tis Centuries -- and yet

Feels shorter than the Day

I first surmised the Horses' Heads

Were toward Eternity –

Nem várhattam be a Halált (712)

Nem várhattam be a Halált,

Bevárt hát szépen Ő,

Ketten voltunk csak kocsiján

S a méretlen Idő.

Kocogtunk csak — ráért, s mivel

Oly nyájas volt velem,

Feladtam mind, mi rég kötött:

Kényelmem s gondjaim.

Iskolát hagytunk el – szünetben

Kölykök birkóztak ott –,

Ránk bámuló búzamezőt,

Majd a nyugvó napot.

Vagy – Ő haladt tovább?

A harmat hullt, borzongva hűlt,

Ökörnyál volt a köntösöm,

A sálam könnyű tüll.

Megálltunk egy háznál: talaj-

Dudornak vélhető

Volt, a párkánya föld alatt

S csak sejlett a tető.

Hány százada már! ám a nap

Hosszabbnak tűnt, melyen

Láttam: az Öröklét felé

Fut a fogat velem.

Fordította: Tóthfalusi István

Jer nemogoh po smrt da svratim

Jer nemogoh po smrt da svratim,

Ljubazno svrati ona sama.

U kočiji smo sami bili,

I besmrtnost sa nama.

Vozismo se polako. Njoj se

Žurilo nije, a za mene

Presta i rad i dokolica,

Za ljubav uljudnosti njene.

Prošli smo školu, vrevu dece

U dvorištu, na odmoru,

I polja okatoga žita;

Prošli smo sunce na zalasku –

Il bolje, ono nas je prošlo,

Sve svežija je rosa bila

Jer haljina mi paučina

Beše, ogrtač od tila.

Zastasmo pred kućom nekom

Koja na otok zemlje liči,

Jedva da vidljiv krov joj beše,

Sa vencem koji tle dotiče.

Otad vekovi su prošli,

Al svaki kraći je za mene

Od dana slutnje da su glave

Konja u večnost usmerene.

Prevod: Ivan V. Lalić

Der Tod hielt freundlich für mich an

Der Tod hielt freundlich für mich an

Als ich vorbeigeeilt

Im Karren war nur Platz fur Uns

Und für Unsterblichkeit.

Wir fuhrn nicht schnell – Er hatte Zeit

Und so legt ich beiseit

Mein Handwerk, meinen Müßiggang

Für seine Freundlichkeit –

Am Schulhof kamen wir vorbei

Wo Kinder warn beim Kampf –

An Feldern, wo das Korn geschaut –

Am Sonnenuntergang –

Ein Haus war schließlich unser Halt

Das sich im Erdgrund wölbt

Das Dach war kaum erkennbar und

Der Fries – nur Bodenwelln –

Seitdem – Jahrhunderte ist's her –

Doch jedes scheint nur'n Tag

Als ich begriff: Der Pferdehuf

Zur Ewigkeit er trabt –

Übersetzung: Eric Boerner