Slobodan Boco Bajić (Banja Luka 1951 - )
Spoznaja
Na trenutak
prekinu peglanje
i pogleda
Na trenutak
prekinu peglanje
i pogleda
kroz prozor
niz ulicu
srebrna
kap nemoći,
skliznu niz obraz
na zgrčenu
šaku majčinu
usne
niz ulicu
srebrna
kap nemoći,
skliznu niz obraz
na zgrčenu
šaku majčinu
usne
priljubljene
na toplu bluzu
djevojačku
činile su
taj nesklad
podnošljivim
bila je to
rijetka toplina
koju je osjećala
nakon
dugo vremen
čekajući
nikad dočekano
nije primijetila
da život
negdje
nepovratno
nestaje.
na toplu bluzu
djevojačku
činile su
taj nesklad
podnošljivim
bila je to
rijetka toplina
koju je osjećala
nakon
dugo vremen
čekajući
nikad dočekano
nije primijetila
da život
negdje
nepovratno
nestaje.
Felismerés
Egy pillanatra
abbahagyva
a vasalást
kitekintett
az utcára
az ezüstcseppek
tehetetlenségére,
édesanyja arcáról
görcsös kezére
siklott tekintete
a langyos
leányingre
simuló
ajkai
elviselhetővé tették
az összhang
hiányát
ez volt az
a ritka meleg
perc
melyet hosszú idő
után érzett
várva
a soha valóra nem váltat
észre sem véve
az élet
valahol
visszavonhatatlanul
elillan.
abbahagyva
a vasalást
kitekintett
az utcára
az ezüstcseppek
tehetetlenségére,
édesanyja arcáról
görcsös kezére
siklott tekintete
a langyos
leányingre
simuló
ajkai
elviselhetővé tették
az összhang
hiányát
ez volt az
a ritka meleg
perc
melyet hosszú idő
után érzett
várva
a soha valóra nem váltat
észre sem véve
az élet
valahol
visszavonhatatlanul
elillan.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése