Keresés ebben a blogban

2013. június 7., péntek

Dobrivoj Vujin Nemoj me buditi u zoru – Ne ébressz fel hajnalban



Dobrivoj Vujin – Kikinda, 16. novembra 1949. -


Nemoj me buditi u zoru

za Eržebet V.

nemoj me buditi u zoru –
to nije naš krevet,
to nije naša kuća
iz  kojeg izlazim
i u koju ulazim pevajući.

nemoj me buditi u zoru –
to nisu naša svitanja,
to nisu naša deca
(lagana i mirisna kao ljiljan),
to nismo više mi!

nemoj me buditi u zoru –
to nije rađanje novog dana,
to nije kukurek veseli
nad zemaljskim svemirom;
to puca smrznuta grana sna.

nemoj me buditi u zoru –
to nisu vedri zvuci
proleća u bistriku poljupca;
to lipti očaj ljubavi
u zategnutoj žici svezana.

nemoj me buditi u zoru –
to nije plavet razdana,
to nije vidik cvrkuta
u krošnjama hrastova,
to ugušen krik bridi granama!

nemoj me buditi u zoru –
to nisu polja pšenična,
il΄ šljivik visokog beskraja;
to sveže humke tišinama
ravnaju po našim dušama!

nemoj me buditi u zoru –
učvsti brave.
zatvori sve otvoreno.
to nije zemlja koju pamtim,
to nije nebo svitanja.

nemoj me buditi u zoru –
da ne vidim svoje oči
kako trnu u vrisku
nepoznate mi domovine,
nemoj me buditi u zoru.

31. maj 1993.

Ne ébressz fel hajnalban

V. Erzsébethez

hajnalban ne ébressz –
ez nem a mi ágyunk,
nem a mi házunk,
melyet ha reggel el is hagyok,
oda dalolva térek vissza.

hajnalban ne ébressz –
ezek nem a mi virradataink,
nem a mi gyerekeink
(könnyedek, liliomillatúak),
ezek már nem mi vagyunk!

hajnalban ne ébressz –
ez nem az új nap születése,
nem az éterbe kiáltott
első derűs kakasrikkantás;
az álom megfagyott ága roppant.

hajnalban ne ébressz –
ezek nem vidám tavaszi
hangok a csókok áradatában;
a kétségbeesett szerelem gördül
gúzsbakötve a kifeszített kötélen.

hajnalban ne ébressz –
ez nem hajnali kékség,
nem rigófüttyharsogás
a tölgyes lombozatában,
ez elfojtott, ki nem mondott sikoly.

hajnalban ne ébressz –
ezek nem buzamezők,
nem a szilvás termésözöne;
a csend friss sírdombjai
sorakoznak lelkünkben!

hajnalban ne ébressz –
zárkózz be.
zárj be minden nyithatót.
ez nem az emlékeimbe zárt föld,
nem a hajnali nyíló égbolt.

hajnalban ne ébressz –
hogy ne láthassam
szemeim zsibbadását
az ismeretlen hazában,
ne ébressz fel hajnalban.

1993. május 31.

Fordította: Fehér Illés
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése