Dobrivoj Vujin Nemoj me buditi u zoru – Ne ébressz fel hajnalban



Dobrivoj Vujin – Kikinda, 16. novembra 1949. -

Nemoj me buditi u zoru

za Eržebet V.

nemoj me buditi u zoru –

to nije naš krevet,

to nije naša kuća

iz  kojeg izlazim

i u koju ulazim pevajući.

nemoj me buditi u zoru –

to nisu naša svitanja,

to nisu naša deca

(lagana i mirisna kao ljiljan),

to nismo više mi!

nemoj me buditi u zoru –

to nije rađanje novog dana,

to nije kukurek veseli

nad zemaljskim svemirom;

to puca smrznuta grana sna.

nemoj me buditi u zoru –

to nisu vedri zvuci

proleća u bistriku poljupca;

to lipti očaj ljubavi

u zategnutoj žici svezana.

nemoj me buditi u zoru –

to nije plavet razdana,

to nije vidik cvrkuta

u krošnjama hrastova,

to ugušen krik bridi granama!

nemoj me buditi u zoru –

to nisu polja pšenična,

il΄ šljivik visokog beskraja;

to sveže humke tišinama

ravnaju po našim dušama!

nemoj me buditi u zoru –

učvsti brave.

zatvori sve otvoreno.

to nije zemlja koju pamtim,

to nije nebo svitanja.

nemoj me buditi u zoru –

da ne vidim svoje oči

kako trnu u vrisku

nepoznate mi domovine,

nemoj me buditi u zoru.

31. maj 1993.

Ne ébressz fel hajnalban

V. Erzsébethez

hajnalban ne ébressz –

ez nem a mi ágyunk,

nem a mi házunk,

melyet ha reggel el is hagyok,

oda dalolva térek vissza.

hajnalban ne ébressz –

ezek nem a mi virradataink,

nem a mi gyerekeink

(könnyedek, liliomillatúak),

ezek már nem mi vagyunk!

hajnalban ne ébressz –

ez nem az új nap születése,

nem az éterbe kiáltott

első derűs kakasrikkantás;

az álom megfagyott ága roppant.

hajnalban ne ébressz –

ezek nem vidám tavaszi

hangok a csókok áradatában;

a kétségbeesett szerelem gördül

gúzsbakötve a kifeszített kötélen.

hajnalban ne ébressz –

ez nem hajnali kékség,

nem rigófüttyharsogás

a tölgyes lombozatában,

ez elfojtott, ki nem mondott sikoly.

hajnalban ne ébressz –

ezek nem buzamezők,

nem a szilvás termésözöne;

a csend friss sírdombjai

sorakoznak lelkünkben!

hajnalban ne ébressz –

zárkózz be.

zárj be minden nyithatót.

ez nem az emlékeimbe zárt föld,

nem a hajnali nyíló égbolt.

hajnalban ne ébressz –

hogy ne láthassam

szemeim zsibbadását

az ismeretlen hazában,

ne ébressz fel hajnalban.

1993. május 31.

Fordította: Fehér Illés