Dobrivoj Vujin – Kikinda, 16. novembra 1949. -
Kada beše samo reč
Učim se hodanju po tankoj liniji
koje poseduje tvoje mrazno srce
nemerljive i raspusne građe
a toliko vapim za početkom
kada beše samo reč
Mikor csak egy szó létezett
Rideg szived által húzott
mérhetetlen, szétmálló
gizda vonalon tanulok járni
mégis a kezdetekre vágyom
mikor csak a szó létezett
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése