U sumrak U sumrak pevaju devojke. Njini su
glasovi meki i dahnu svežinom cveća i ljubavi. Njina je pesma blaga, kao kad
behar opada. Ona ima nešto od mojih ljubavi: davno, toplo i lepo. Ona podseća
na sarajske sumrake, kad jablanovi sjaju u crvenu zlatu, kao vitke ponosne
žene. Kao rumene latice zasipaju me glasovi.
Pevaju devojke. Pevaju lepo. To liči na pozdrav od starih prijatelja, na
spomen onoga što proživih u ljubavi i zanosu. One pevaju, u suton, kao sreća
moja da mi rupcem maše. Ali srce je moje tamno jezero, koga
ništa ne diže i u kom se niko ne ogleda.
|
Alkonyatkor Alkonyatkor énekelnek a lányok. Könnyed
énekük friss virágillatot, szeretetet áraszt. A lány hangja selymes, mint a
tavasszal hulló virág. Szerelmem idézi: régi, meleg, csodaszép. Feleleveníti
a szarajevói estéket; büszke, karcsú bakfisokként a jegenyék vörös aranyban
tündököltek. A hangok mint rózsaszínű szirmok
érkeznek hozzám. Énekelnek a lányok. Szépen énekelnek. Régi cimborák
köszöntésére, átélt szerelmekre, izzó percekre emlékeztetnek. Énekelnek, a
naplementébe, mintha felém a búcsúzó gyönyör integetne. De szívem sötét tó, semmi sem borzolja, benne senki sem tükröződik. Fordította:
Fehér Illés |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Keresés ebben a blogban
2013. június 28., péntek
Ivo Andrić U sumrak – Alkonyatkor
Ivo Andrić
Dolac kod Travnika, 9. oktobar 1892. – Beograd, 13 mart 1975.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése