Marija Vasić Donojan (Marija Vasity Donojan) – Senta, 13. 02. 1967 –
Kašika snažna
dok se ogoljene rečenice ne pokrenu
kao ženski udovi
pod haljinom i ne proslave iz potaje
uz navalu pohote
uspenje ljubavi u leto pesma sama
sebe peva
iznad prigušenih reči utopite vi
to u apstraktnom viskiju
i mislite
dobra šala krupna mlada gologlava
u kecelji sada se odmara
cipela joj je u ruci zavlači pažljivo
prste u nju i
izvlači golubovo kopito mali je
strašan tucač i
kako mu se ponovo diže ona se uz
vredni kategorični imperativ
neslućeno kotrlja i
spoznavalački kleči
bez zveckanja
Az erős kanál
ruhával takart női végtagokként
míg meg nem mozdulnak a pőre
mondatok és titokban meg nem ünnepelik
a buja
szerelem ébredését nyár derekán az ének
önmagából fakad
az elnyomott szavakon túl fojtsátok
az absztrakt italba
és gondoljátok
jó vicc testes fiatal facér nő
most kötényébe rejtőzve pihen
cipője kezében ujjaival óvatosan
belenyúl
galambpatákat húz elő a kicsi
jó kefélő és
ahogy most ismét merevedik a nő
szorgos vitathatatlan bizonyossággal
egyre csak hempereg és
csendben a felismerés
tudatával térdepel
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése