Milenko
Vujičić Prijedor, 05. 10. 1946 –
Ram za
kišu
Pijem umorne jesenje kiše,
prevrćem noćno nebo,
taj veliki krčag.
Izlazim iz sebe,
ko rijeka iz brijega,
darujući riječ vrelu,
ramenu noći
i jesenje kiše
i ništa više.
Jesen hoće samoće
Esőkeret
Fáradt őszi esővel oltom
szomjam,
azt a hatalmas korsót
az éjszínű eget pörgetem.
Mint patak a hegyoldalból
kilépek önmagamból
a forrásnak igét
vállaknak éjt
és őszi esőt ajándékozva,
és nincs tovább.
Magányos az ősz.
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése