Stanoja
Plavšić, Zmijanje kod Banja
Luke 1947. –
Nisam
oblik mjeseca
što me prati
Čitam korake
Tamnih vilajeta
Dok pada iverje
Sa zvijezda
Na staze
Koje se zametnuse u pljuštanje kiše
I grmež sve blizu
Malo je neba u prstima
A previše hladno
Pod oblacima
Spuštenim
Nad urnebesne lobanje naše
Gdje smo to
I gdje bili
Da nismo učili iz tudjih pogleda
I pokaza
Noseći odjeću koja ne pristaje
Uz naše tijelo
Nem hasonlítok kísérőmre
a holdra
Sötét birodalmak
Lépteit számlálom
Míg a csillagokból
Szilánkok hullnak
A záporok által betemetett
Ösvényekre
És a bozót mind közelebb
Darabka éggel az ujjakban
Nagyon hideg van
A koponyánkra
Ereszkedett
Felhők alatt
Hol vagyunk
És hol voltunk
Hogy idegen tekintetetekből
nem tanultunk
És lám
Testünkhöz nem illő
Ruhát hordunk
Fordította: Fehér Illés
Fordította: Fehér Illés
Stanoja
Plavšić rodjen
je na Zmijanju kod Banja Luke 1947.god. Završio je studij Jugoslovenske književnosti
u Novom Sadu. Njeguje poseban književni stil – haiku poeziju. Njegova
poezija predstavlja mješavinu uticaja japanske i srpske tradicije. Do sada je
objavio osam zbirki poezije uglavnom haiku poezije.
Zastupljen je u mnogim svjetskim
Antologijama haiku poezije i preveden na nekoliko jezika.
Plavšić,
Stanoja 1947-ben a Banja Luka melletti Zmijanjeban
született. Újvidéken a Jugoszláv irodalomból diplomált. Elsősorban haiku
költeményei ismertek. Költészetében keveredik a japán és szerb irodalmi
hagyomány. Eddig nyolc verseskötete jelent meg, főleg haiku versek.
A legrangosabb antológiákban szerepel, verseit
több nyelvre fordították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése