Mirtse
Zsuzsa (Žuža Mirče)
Anna
Ahmatova kései levele
Komor ma, kedves, pedig minden télen
Ugyanott árulnak még ma is gesztenyét,
Néva-parton vagy a Váci utcán,
Moj daragoj , hamar eltelik hatvan év.
Itt e női hang már fél százada hallgat,
Kedvelni nem tud, teste élő félelem,
Lehoztak érte mégis minden csillagot -
Ócska konflison magához este érkezem.
S bár Önt, azt mondják, nem is ismerem,
Néhány évtized választ el, maroknyi föld;
A birodalom, mit odabent építünk,
Kegyes hazugság vagy világrend, összeköt.
Szeretném, ha idejönne mellém
Üldögéljünk porceláncsészék felett
Legyen az Néva-part vagy épp a Váci utca,
Emlékezem, ha hagynak, emlékeztetek.
Tegnapi bor kerül elő, s leszünk
Évszázadok alján gyűlő ébredés,
Szökőkutak vagyunk, szökésnek indult évek,
Néma párbeszédet játszunk, maga meg én.
A múltja lettem, s Ön a jövőm, ha úgy tetszik
Posztamens, műkő, meg némi füstarany,
Ránk gyűrődik minden ruhánk, késik
A kérdező, a válasz elmarad.
Ugyanott árulnak még ma is gesztenyét,
Néva-parton vagy a Váci utcán,
Moj daragoj , hamar eltelik hatvan év.
Itt e női hang már fél százada hallgat,
Kedvelni nem tud, teste élő félelem,
Lehoztak érte mégis minden csillagot -
Ócska konflison magához este érkezem.
S bár Önt, azt mondják, nem is ismerem,
Néhány évtized választ el, maroknyi föld;
A birodalom, mit odabent építünk,
Kegyes hazugság vagy világrend, összeköt.
Szeretném, ha idejönne mellém
Üldögéljünk porceláncsészék felett
Legyen az Néva-part vagy épp a Váci utca,
Emlékezem, ha hagynak, emlékeztetek.
Tegnapi bor kerül elő, s leszünk
Évszázadok alján gyűlő ébredés,
Szökőkutak vagyunk, szökésnek indult évek,
Néma párbeszédet játszunk, maga meg én.
A múltja lettem, s Ön a jövőm, ha úgy tetszik
Posztamens, műkő, meg némi füstarany,
Ránk gyűrődik minden ruhánk, késik
A kérdező, a válasz elmarad.
Pozno pismo Ane Ahmatove
Tmurni ste danas, draga, ali
svake zime
Na
istom mestu prodavaju marone
Na
obali Neve ili u ulici Vaci,
Moj
daragoj, šezdeset godina brzo prođe.
Tu taj
ženski glas već pola stoleća šuti,
Voleti
ne zna, telo joj pretvoren u strah,
Ipak
su skinuli zbog nje zvezde –
Večeras
na trošnom fijakeru stižem do vas.
Iako
kažu da Vas ni ne poznajem,
Nekoliko
desetleća, parče zemlje nas razdvaja;
Al
carevina što iznutra gradimo,
Velikodušna
laž ili poredak sveta ipak spaja.
Volela
bi da mi priđete
Neka
zasednemo uz porculanski fildžan
Bilo
da je obala Neve ili baš ulica Vaci,
Sećam
se, ako dozvole, i podsećam.
Na
stolu je jučerašnje vino, i bićemo
Zborište
buđenja na dnu stoleća,
Vodoskoci
smo, godine u bekstvu,
Igrači
nemog dijaloga, vi i ja.
Postala
sam prošlost a Vi ste mi budućnost,
Po
volji postament i prah u obliku zlata,
Naboraju
se naše haljine, kasni
Pitanje,
odgovora nema.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése