Arsen Dedić Šibenik, 28. srpnja 1938. –
Ne daj
se, Ines
Ne daj se Ines
Ne daj se godinama,
Ne daj se godinama,
moja Ines,
drukčijim pokretima i navikama
jer još ti je soba topla;
prijatan raspored i rijetki predmeti.
Imala si više ukusa od mene.
Tvoja soba – divota – gazdarica ti je u bolnici.
Uvijek si se razlikovala
po boji papira svojih pisama, po poklonima,
pratila me sljedećeg jutra oko devet do stanice.
I ruši se zeleni autobus
jer još ti je soba topla;
prijatan raspored i rijetki predmeti.
Imala si više ukusa od mene.
Tvoja soba – divota – gazdarica ti je u bolnici.
Uvijek si se razlikovala
po boji papira svojih pisama, po poklonima,
pratila me sljedećeg jutra oko devet do stanice.
I ruši se zeleni autobus
tjeran jesenjim vjetrom, kao list,
niz jednu beogradsku padinu.
U večernjem sam odijelu i
niz jednu beogradsku padinu.
U večernjem sam odijelu i
opkoljen pogledima.
Ne daj se mladosti moja,
ne daj se Ines.
Dugo je pripremano naše poznanstvo
i onda, slučajno, uz vruću rakiju,
i sa svega nekoliko rečenica, loše prikrivena želja.
Tvoj je način gospođe i obrazi seljanke.
Prostakušo i plemkinjo moja!
Pa tvoje grudi, krevet,
I moja soba obješena u zraku kao naranča,
kao narančasta svjetiljka,
i onda, slučajno, uz vruću rakiju,
i sa svega nekoliko rečenica, loše prikrivena želja.
Tvoj je način gospođe i obrazi seljanke.
Prostakušo i plemkinjo moja!
Pa tvoje grudi, krevet,
I moja soba obješena u zraku kao naranča,
kao narančasta svjetiljka,
nad zelenom i modrom vodom Zagreba;
Proleterskih brigada 39. kod Grković.
Pokisla ulica od prozora dalje i šum predvečernjih tramvaja.
Lijepi trenuci nostalgije, ljubavi i siromaštva,
upotreba zajedničke kupaonice
i – molim Vas ako me tko traži...
Ne daj se Ines – evo me,
Proleterskih brigada 39. kod Grković.
Pokisla ulica od prozora dalje i šum predvečernjih tramvaja.
Lijepi trenuci nostalgije, ljubavi i siromaštva,
upotreba zajedničke kupaonice
i – molim Vas ako me tko traži...
Ne daj se Ines – evo me,
ustajem tek da okrenem ploču.
Da li je to nepristojno u ovakvom času,
Mozart, Requiem, Agnus Dei.
Meni je ipak najdraži početak.
Raspolažem s jos milion nježnih i bezobraznih
Da li je to nepristojno u ovakvom času,
Mozart, Requiem, Agnus Dei.
Meni je ipak najdraži početak.
Raspolažem s jos milion nježnih i bezobraznih
podataka naše mladosti,
koja nas pred vlastitim očima vara, i krade, i napušta.
koja nas pred vlastitim očima vara, i krade, i napušta.
Ne daj se Ines,
poderi pozivnicu, otkaži večeru,
prevari muža odlazeći da se počesljaš
u nekom boljem hotelu.
Dodirni me ispod stola koljenom,
generacijo moja, ljubavnice.
Dodirni me ispod stola koljenom,
generacijo moja, ljubavnice.
Znam da će jos biti mladosti, ali ne više
ovakve;
u prosjeku 1938a.
Ja neću imati s kim ostati mlad,
Ja neću imati s kim ostati mlad,
ako svi ostarite,
i ta će mi mladost teško pasti,
a bit će ipak da ste vi u pravu,
jer sam sam na ovoj obali
koju ste napustili i predali bezvoljno,
a ponovo počinje kiša kao sto već kiši u listopadu na otocima.
More od olova i nebo od borova.
Udaljeni glasovi koji se miješaju:
Glas majke, prijatelja, kćeri, ljubavnice, broda, brata.
Na brzinu pokupljeno rublje pred kišu
i nestalo je svjetla s tom bjelinom.
Još malo šetnje uz more i gotovo;
i ta će mi mladost teško pasti,
a bit će ipak da ste vi u pravu,
jer sam sam na ovoj obali
koju ste napustili i predali bezvoljno,
a ponovo počinje kiša kao sto već kiši u listopadu na otocima.
More od olova i nebo od borova.
Udaljeni glasovi koji se miješaju:
Glas majke, prijatelja, kćeri, ljubavnice, broda, brata.
Na brzinu pokupljeno rublje pred kišu
i nestalo je svjetla s tom bjelinom.
Još malo šetnje uz more i gotovo;
ne
daj se Ines.
Izvor:
Arsen Dedić: Brod u boci, Znanje,
Zagreb, 1982. str. 72-75.
Inez, ne hagyd magad
Inez, ne hagyd magad.
Inezem, ne engedj az
éveknek,
más mozdulatoknak,
szokásoknak,
mert szobád még meleg;
tetszetős berendezés, ritka
tárgyakkal.
Ízlésed finomabb volt az
enyémnél.
Szobád – gyönyör – gazdasszonyod
a kórházban.
Mindig különb voltál,
leveleid színes lapjai,
ajándékaid oly különösek voltak,
másnap reggel kilenc körül
az állomásra kísértél.
És őszi széltől űzött
falevélként,
egy belgrádi lejtőn,
lerogyott a zöld busz.
Alkalmi öltönyben vagyok és
körülvéve tekintetekkel.
Ifjúságom, ne hagyd magad,
Inez, ne hagyd magad.
Ismeretségünkre hosszasan
készülődtünk
és akkor, véletlenül, mézes
pálinka mellett,
és mindössze néhány mondat,
ügyetlenül palástolt kívánság volt.
Modorod előkelő, orcád
parasztlányé.
Zsiványom és úrnőm!
Majd melleid, az ágy
és szobám mint a levegőbe akasztott
narancs,
mint a narancsszínű lámpa
Zágráb zöld és kék vize
felett;
Proletárbrigádok utca 39.
Grkovitynál.
Az ablaktól távolabb az
ázott utca és villamos csörömpölése a félhomályban.
A múltidézés, szerelem és
szegénység meghitt percei,
közös fürdőszoba-használat
és – kérem ha valaki keres...
Inez ne hagyd magad – már
kelek is,
megfordítom a lemezt.
Hát illik ez ilyen
pillanatban,
Mozart, Requiem, Agnus Dei.
Nekem mégis a kezdet a legkedvesebb.
Ifjúságunk számtalan
gyengéd és pimasz
titkával rendelkezem még,
melyek szemünk láttára
csalnak, lopnak, és elhagynak.
Inez ne hagyd magad,
tépd el a meghívót, mondd
le a vacsorát,
csald meg férjed mikor
egy jobb hotelbe fésülködni
mégy.
Érints meg térdeddel az
asztal alatt,
nemzedéktársam, szeretőm.
Tudom lesz még ifjúság, de
már nem ilyen;
átlagban 1938-as.
Nem lesz akivel fiatal
maradhatok,
ha mindannyian megöregedtek,
és az a fiatalság számomra
már nehéz lesz,
de mégis igazatok lehet,
mert egyedül vagyok ezen a
parton
melyet elhagytatok, unottan
átadtatok,
és ismét esik mint
általában szeptemberben a szigeteken.
Ólomból a tenger,
fenyvesből az ég.
Távoli hangok keverednek:
Anyám, barátom, lányom,
szeretőm, hajók, fivérem hangja.
Az eső előtt összekapkodott
ruha susogása
és azzal a fehérséggel a
fény is eltűnt.
Még egy séta a tengerparton
és nincs tovább;
Inez, ne hagyd magad.
Fordította: Fehér Illés
Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során nyújtott
értékes kiegészítéseket.
Zahvaljujem
se Timei Lener Moger za korisne savete tokom prevođenja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése