Vesna Parun
Zlarin, 10. travnja 1922. – Stubičke Toplice, 25. listopada 2010.
Ne pitaj više
Ne pitaj više zašto te ljubim …
Pitaj zašto raste trava i
zašto je nemirno more …
Pitaj otkud stiže vjetar proljetni
i bijelom lađom snova tko krmani
kad noć nad svijetom hladne prostre sjene…
Ne pitaj zašto te voli moje čudno srce ..
Znaš li odakle koralj na dnu oceana
valovi pričaju o zaspaloj ljepoti,
ali ti živiš daleko od glasa valova.
Tvoja je misao strma pećina
o koju se uzalud razbija moj život ….
Ne pitaj zašto te ljubim…
pristupi k’ meni… tužno je moje srce
Ti i mjesec , dva nedohvatna cvijeta
na viskoj planini zaborava…..
Ne pitaj više zašto te ljubim …
Pitaj zašto raste trava i
zašto je nemirno more …
Pitaj otkud stiže vjetar proljetni
i bijelom lađom snova tko krmani
kad noć nad svijetom hladne prostre sjene…
Ne pitaj zašto te voli moje čudno srce ..
Znaš li odakle koralj na dnu oceana
valovi pričaju o zaspaloj ljepoti,
ali ti živiš daleko od glasa valova.
Tvoja je misao strma pećina
o koju se uzalud razbija moj život ….
Ne pitaj zašto te ljubim…
pristupi k’ meni… tužno je moje srce
Ti i mjesec , dva nedohvatna cvijeta
na viskoj planini zaborava…..
Ne kérdezd többé
Ne kérdezd többé miért reszketek érted…
Kérdezd meg miért nő a fű és
miért háborog a tenger…
Kérdezd meg honnan érkezik a tavaszi szellő
ki kormányozza az álmok fehér hajóját
mikor rideg árnyakat terít ránk az éj…
Ne kérdezd miért szeret bolondos szívem…
Tudod-e az óceánok mélyén honnan a korallok
a hullámok szunnyadó szépségről mesélnek,
de te messze élsz a hullámok hangjától.
Gondolatod meredek barlang
melyben hiába verődik életem…
Ne kérdezd miért reszketek érted…
lépj mellém… szívem szomorú
Te és a hold, két elérhetetlen cél
a feledés hegyén…
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése