Kassák Lajos – Tihanyi Lajos festménye
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.
32 (Napok és elszabadult csillagok...)
Napok és elszabadult csillagok száguldanak rajtunk keresztül
bennem esztendők alszanak mint kiéhezett gyerekek
te azt mondod mi is feküdjünk le véglegesen lámpácska lámpácska a nagy számfejtőkben elintéződött minden hiába őgyelegsz a palánkok körül
butaság hidd el köpök az egész ceremóniára
Jézus Krisztus egyszerű kengyelfutó volt prédikációkból élt s ha akart volna ő is átkelhetett volna száraz lábbal a tengeren
Ó jaj jaj de a világ lefelé siet
a világnak nincsenek okos grafikai jelei és egyáltalában nem konyít az államvasutak menetrendjeihez
ebben teljesen igazad van
de gondolj a kiveszőfélben lévő hercegnőkre és a megolajozott tolvajokra
a dolgok gyémánt tengelyen forognak
s délben a madarak kijönnek a fali órából és énekelnek a vonat elé ami megint csak belőlem indult el
fölijedt szemeink átvezetnek bennünket a komplikációkon
a virágok itt állnak és meleg szaguk van mint a szoptatós anyáknak
koporsók elsülyedtek és fényversek lettek belőlük
íme minden erőmet a lassan folydogáló eseményeknek
ne várakozzatok senkire
apám elitta szép gesztenyeszín fürtjeit
anyám szomorú fekete asszonyka a havas vidékről
s én elváltam mindenkitől hogy hazataláljak
ahol nagyszámú testvéreim élnek asztalom kemény morzsáin.
32 (Preko nas sunca i oslobođene zvezde…)
Preko
nas sunca i oslobođene zvezde jure
kao
ogladnela deca spavaju u meni godine
veliš
da i mi definitivno prilegnemo svetiljko svetiljko u velikim obračunima sve je
već sređeno oko plota zalud tumaraš
veruj
mi bedastoća je pljujem na čitavu ceremoniju
Isus
Hrist je običan jahač bio od propovedi živeo da je hteo more bi i on mogao
suhim tabanima preći
Ali
o joj joj svet prema dole juri
svet
nema znakova pametnih grafikona i uopšte se ne razume u red vožnje državne
železnice
tu
si potpuno u pravu
ali
misli na pomalo izumrle grofice i namazane lopove
stvari
se na dijamantnoj osovini vrte
i
ptice iz zidnih satova u podne izlaze i pozdravljaju voz što je opet iz mene
krenuo
naše
prestrašene oči prevode nas preko komplikacija
tu
su cveća sa toplim mirisom dojila
mrtvački
sanduci potonuli i u pesme buktinje pretvorili
eto
svu moju snagu sporo tekućim događajima nudim
nikoga
nemojte čekati
otac
mi je svoje lepe uvojke proćerdario
mati
mi je tužna crna žena sa snežnog kraja
a
ja sam se od svakoga odvojio da kući stignem
gde
mnogobrojna braća na mojim tvrdim mrvicama žive.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése