Keresés ebben a blogban

2014. április 25., péntek

Kassák Lajos 32 (Napok és elszabadult csillagok…) – 32 (Preko nas sunca i oslobođene zvezde……)


Kassák Lajos – Tihanyi Lajos festménye
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.




32 (Napok és elszabadult csillagok...)

Napok és elszabadult csillagok száguldanak rajtunk keresztül
bennem esztendők alszanak mint kiéhezett gyerekek
te azt mondod mi is feküdjünk le véglegesen lámpácska lámpácska a nagy számfejtőkben elintéződött minden hiába őgyelegsz a palánkok körül
butaság hidd el köpök az egész ceremóniára
Jézus Krisztus egyszerű kengyelfutó volt prédikációkból élt s ha akart volna ő is átkelhetett volna száraz lábbal a tengeren
Ó jaj jaj de a világ lefelé siet
a világnak nincsenek okos grafikai jelei és egyáltalában nem konyít az államvasutak menetrendjeihez
ebben teljesen igazad van
de gondolj a kiveszőfélben lévő hercegnőkre és a megolajozott tolvajokra
a dolgok gyémánt tengelyen forognak
s délben a madarak kijönnek a fali órából és énekelnek a vonat elé ami megint csak belőlem indult el
fölijedt szemeink átvezetnek bennünket a komplikációkon
a virágok itt állnak és meleg szaguk van mint a szoptatós anyáknak
koporsók elsülyedtek és fényversek lettek belőlük
íme minden erőmet a lassan folydogáló eseményeknek
ne várakozzatok senkire
apám elitta szép gesztenyeszín fürtjeit
anyám szomorú fekete asszonyka a havas vidékről
s én elváltam mindenkitől hogy hazataláljak
ahol nagyszámú testvéreim élnek asztalom kemény morzsáin.


32 (Preko nas sunca i oslobođene zvezde…)

Preko nas sunca i oslobođene zvezde jure
kao ogladnela deca spavaju u meni godine
veliš da i mi definitivno prilegnemo svetiljko svetiljko u velikim obračunima sve je već sređeno oko plota zalud tumaraš
veruj mi bedastoća je pljujem na čitavu ceremoniju
Isus Hrist je običan jahač bio od propovedi živeo da je hteo more bi i on mogao suhim tabanima preći
Ali o joj joj svet prema dole juri
svet nema znakova pametnih grafikona i uopšte se ne razume u red vožnje državne železnice
tu si potpuno u pravu
ali misli na pomalo izumrle grofice i namazane lopove
stvari se na dijamantnoj osovini vrte
i ptice iz zidnih satova u podne izlaze i pozdravljaju voz što je opet iz mene krenuo
naše prestrašene oči prevode nas preko komplikacija
tu su cveća sa toplim mirisom dojila
mrtvački sanduci potonuli i u pesme buktinje pretvorili
eto svu moju snagu sporo tekućim događajima nudim
nikoga nemojte čekati
otac mi je svoje lepe uvojke proćerdario
mati mi je tužna crna žena sa snežnog kraja
a ja sam se od svakoga odvojio da kući stignem

gde mnogobrojna braća na mojim tvrdim mrvicama žive. 

                             Prevod: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése