N. Ullrich Katalin
Akkor
és most
Végül az ember –
ha engedik az égiek, így-úgy, valahogy – megbékél a halállal.
Most öltözködöm.
Akkor majd öltöztetnek. Most beszélgetek. Akkor majd rólam beszélnek. Most még járok, nézek. Akkor majd ők, lábujjhegyen, s talán könnyes szemmel. Most nekem fáj. Akkor majd nekik, talán… |
Onda i sad
Naposletku
čovek –
ako
oni u nebesima dozvoljavaju,
ovako
ili onako, nekako –
pomiri
se sa preminućem.
Sad
se oblačim.
Onda
će me obući.
Sad
razgovaram.
Onda
će o meni razgovarati.
Sad
još krećem, gledam.
Onda
će oni na prstima hodati
možda
i sa suznim očima.
Sad
meni boli.
Onda
će njih,
valjda...
Prevod:
Fehér Illés
|
Akkor
és most
Végül az ember –
ha engedik az égiek, így-úgy, valahogy – megbékél a halállal.
Most öltözködöm.
Akkor majd öltöztetnek. Most beszélgetek. Akkor majd rólam beszélnek. Most még járok, nézek. Akkor majd ők, lábujjhegyen, s talán könnyes szemmel. Most nekem fáj. Akkor majd nekik, talán… |
Then
And Now
People in the end -
if powers above let, somehow, somewhere come at peace with death.
Now I’m getting dressed.
Then I’ll be dressed by someone else. Now I’m talking. Then I’ll be talked about. Now I’m walking, watching. They’ll be watching and tiptoeing then with tears in their eyes, perhaps. Now it all hurts me. Then it’ll hurt them, maybe…
Translated by N. Ullrich Katalin
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése