Kemenczky Judit Mitológia – Mitologija



Kemenczky Judit

Budapest, 1948. augusztus 9. – Budapest, 2011. augusztus 19.

Mitológia

. . . elérjük-e valódi életünk?

W. S.

Mikor indultam
az alvó testekből fekete szökőkút lövellt
s mintha folyó lenne vagy tenger a
magasban delfintestű halak röpködtek
TALPAMON GYILKOS KÍGYÓMARÁS
„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek
ha valaki meghallja az én szómat és
megnyitja az ajtót bemegyek ahhoz
és vele vacsorálok és ő én velem"
De oroszlánfejű ló szegődött társamul
mellvértje jácint kénkő szárnya zúg
sörénye asszonyhaj neve pedig Abaddon
kihalt játszótereken csavarogtunk leégett
kaszárnyákban ötszáz emeletet jártunk
lifttel föl meg le éhezés elől
csatornába bújtunk ruhátlan égett a nap
Abaddon míg végül nyerített vidáman:
                                 Melledben izzó
                                           rácsokat
látok s a küldetés számtalan jelét lehetsz
ha akarsz ló te is!
Nem lehet mondtam sánta énekes belül
bordámnak dől tüzes szakállába
kínokról mormol:
                          „az éhes föld farkasai bekerítettek engem"
gyermek-szűzek összetörték áldozatom fénylő poharát
fenyőtűkre nyársalt pacsirtát küldtek nekem a papnők

ZÚZD SZÉT BORDÁD RÁCSAIT SZERELMEM
ELVESZETT ÖRÖMBEN TÁNCOLÓK KEGYELTJE

suttogtam
lásd Orfeusz késő fejem a tenger mély
sziklájára hajtom skorpiók szájában millió
hajszálam feszül;
lány voltam reggel délre férfi
éjszaka bújt ölembe a gyermek
ujjait a sötét résre tapasztva
zöld tenyere átlátszó levél

Mitologija

…dal dostižemo naš stvaran život?

W. S.

Kad sam polazila

iz zaspalih tela crna fontana štrcala

i kao da je reka ili more

u visu ribe s telima delfina prhale

NA MOM TABANU SMRTONOSAN UJED ZMIJA

„Eto pred vratima stojim i kucam

ako neko čuje moje reči i

otvori vrata ući ću kod njega

i večerati njim i on sa mnom“

Ali pratilac mi je konj s lavovskom glavom

gudobran mu je od zumbula huji krilo od sirovog sumpora

griva mu je ženska kosa a ime Abadon

na opustošenim igralištima lutali u izgorelim

kasarnama s liftom gore dole

petsto spratova prešli ispred gladovanja

u kanalizaciju se uvukli sunce bez odela gorelo

na kraju Abadon je veselo rzao:

                U tvojim grudima užarene

                                              rešetke

vidim i bezbroj znakova misije ako želiš

i ti možeš postati konj!

Ne može rekla sam iznutra je na moja rebra

čopav pevač naslonjen sa usijanom bradom

o patnjama mrmlja:

                              „okružili su me vukovi gladne zemlje“

sjajnu čašu moje žrtve su deca-device razbile

kaluđerice su mi na borovu iglu nabodenu ševu slali

MILJENIČE PLESAČA U IZGUBLJENOJ RADOSTI

LJUBAVI MOJA RAZMRVI REŠETKU REBARA

šaptala sam

vidi moju kasnu glavu Orfeja na stenu

u dnu mora priklonila moji vlasi kose

u ustima škorpija napeti;

ujutro sam devojka bila u podne muškarac

prste na tamnu pukotinu lepivši

dete mi se u krilo u ponoć uvukao

zelen dlan mu je proziran list

                             Prevod: Fehér Illés