Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –
Blaise
Pascal emlékezetére
„Le
silence éternel des
espaces infinis m’effraie.”
espaces infinis m’effraie.”
„Félek
a végtelen terek
soseszűnő csendjétől.”
soseszűnő csendjétől.”
Ha összeadod a csend minden másodpercét
amely az első, a második, és a mindezidáig
legutolsó szívdobbanásod között eltelt,
megérted: az Idő, mint ez a papír, üresen áll.
Arra számít, hogy egy gusztustalanul magas
egész számnál abbahagyod matematikád,
megrettenve a halhatatlanságodat jelentő és
gyönyörű sorozat egyszeri kihagyásától,
önmagadtól és attól a Hatalmasságtól, amely
bármikor kijelentheti: beszüntetem a lüktetést.
amely az első, a második, és a mindezidáig
legutolsó szívdobbanásod között eltelt,
megérted: az Idő, mint ez a papír, üresen áll.
Arra számít, hogy egy gusztustalanul magas
egész számnál abbahagyod matematikád,
megrettenve a halhatatlanságodat jelentő és
gyönyörű sorozat egyszeri kihagyásától,
önmagadtól és attól a Hatalmasságtól, amely
bármikor kijelentheti: beszüntetem a lüktetést.
U spomen Bleza Paskala
„Le
silence éternel des
espaces infinis m’effraie.”
espaces infinis m’effraie.”
„Bojim se od stalne tišine
bezgraničnih
prostora.”
Sabereš li svaku sekundu
tišine koja je
istekla između tvog prvog,
drugog i
do sada zadnjeg otkucaja
srca, shvatićeš:
Vreme je kao i ovaj papir prazan. Računa
na to da kod jednog
neukusno velikog
celog broja ostavićeš svoju
matematiku
uplašivši od jednokratnog
izostanka
prekrasnog niza koja ti
besmrtnost obezbeđuje,
od sebe i od one Sile koja
svakog momenta
može kazati: prekidam
pulsiranje.
Prevod: Fehér
Illés
In
Memory Of Blaise Pascal
„Le silence éternel des
espaces infinis m’effraie.”
espaces infinis m’effraie.”
„The eternal silence of these
infinite spaces frightens me.”
infinite spaces frightens me.”
If you add up each second of silence
that elapsed between the first, the second,
and up to now your last beartbeat,
you’ll realize: Time, like this paper, is empty.
It hopes that you’ll give up your maths
at a repulsively high whole number,
dreading the one-time failure of this
wonderful series meaning your immortality,
dreading yourself and the Power, who
might say any time, ʼI’ll stop this throbbing’.
that elapsed between the first, the second,
and up to now your last beartbeat,
you’ll realize: Time, like this paper, is empty.
It hopes that you’ll give up your maths
at a repulsively high whole number,
dreading the one-time failure of this
wonderful series meaning your immortality,
dreading yourself and the Power, who
might say any time, ʼI’ll stop this throbbing’.
Translated by N.
Ullrich Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése