Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –
Szicílai
védelem
Most földrészeket rajzol a parti homokba.
Városokat és fákat és városok kincseit. Királyt és gyermeket, az utolsó patkányt
is. Sivatagot vés a sebesült anyagba mikor a tajték hátrahord minden kihagyott
szívdobbanást. Sivatagot, hogy a közepén felsorakozzanak az angyalok, a
bukottak, a jók és azok is, akik szétszerelik a világ másodperceit. Vád alá
helyezi magát, itt és most és akkor, amikor beporzatlanul maradnak a virágok és
a nők haja Meduszát dicséri. Levon minden következtetést, azokat is, melyekben
nincsen dolga senkinek és semminek.
Létezik, látja, az egész világ, minden, amit
az ostromolt emlékezetbe még belekapart. Az angyalok a vizek széléig
merészkednek, a tenger már nem birodalma a mélységeknek és elkezdődik az első
kihallgatás. Felveszik az írásba adható legrövidebb vallomást, ami vagy vers
vagy az igazság maga. Öt perc vagy annyi sem, kiterjed a dagály, a város falai
állnak és áznak, bennük a dolgok rétegeivel és egy toronnyal, melynek tetején
egy óra képtelen számol pálmafát, sós habokat, a magány erődítményeinek minden
homokszemét.
Sicilajska odbrana
U obali peska sad
kontinente crta. Gradove i drveća i riznice gradova. Kralja i deteta i
poslednjeg štakora. Kad talas svakog izostalog udrca srca uzmiče u ozleđenu
materiju pustinju teše. Pustinju da bi se u sredini u redove anđeli svrstali,
propali, dobri i oni koji rasklapaju sekunde sveta. Protiv sebe diže optužbu,
tu i sad i onda, kad cveće ostanu neoprašeni a kose žena Medusu veličaju. Povlači
sve zaključke i one u kojima niko i ništa nema udela.
Postoji, vidi, celi svet,
sve što je još opsednuto sećanje utario. Anđeli su se do rubova voda drznuli,
more više nije carstvo dubina i počinje prvo saslušanje. Preuzimaju najkraće
priznanje što se pismeno može dati, a to je ili pesma ili sama istina. Pet
minuta ili ni toliko, rasprostire se plima, zidovi grada stoje i vlaže se, u njima i stvari sa slojevima i sa jednim
tornjem na čijem vrhu jedan sat je nesposoban prebrojati palme, slane valove,
svakog zrna peska utvrđenja samoće.
Prevod: Fehér
Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése