Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
Minden óra megállt
Ilonkának
nem perelek már senkivel
várok hogy ami kell megessen
várok hogy ami kell megessen
a történtekért senki nem okolható
találkoztunk egyszer mi ketten
találkoztunk egyszer mi ketten
és nem találtunk szebbet-jobbat magunknál
hívtalak s gyanútlanul jöttél
hívtalak s gyanútlanul jöttél
elhitted hogy mindenhatód leszek
s a szavaimban megfürödtél
s a szavaimban megfürödtél
ínyemre volt a póz ostoba uraságok
éreznek így ha udvarolnak nekik
éreznek így ha udvarolnak nekik
már föl sem ismerném azt a világot
melynek eszménye még ma is hevít
melynek eszménye még ma is hevít
arcomról a máz – rossz foncsor – lekopott
s te uram lettél mindenek felett
s te uram lettél mindenek felett
a szívem olykor félrekopogott
nem tudni ki a számkivetett
nem tudni ki a számkivetett
minden óra megállt az élet
szívesen levetné kényszerzubbonyát
szívesen levetné kényszerzubbonyát
vajon le tudom kenyerezni
a lopakodó ránk leső halált?
a lopakodó ránk leső halált?
Svaki sat je stao
Jeleni
nikog više ne utuživam
čekam da se desi što se mora desiti
za događaje niko ne snosi odgovornost
nas dvoje sreli smo se jednom
i nismo od nas lepšeg-boljeg našli
zvao sam te a ti si nepodozrivo došla
verovala biću ti svemogući
i okupala u moji rečima
merak mi je bio tvoj stav glupa gospada
osećaju tako kad im se udvaraju
više ne bi ni prepoznao taj svet
čije savršenstvo me još i danas zanosi
otrcala se prevlaka – loša caklina – sa mog lica
i ti si iznad svega moja gospodarica postala
srce mi koji put nakrivo kucao
ne zna se ko je prognan
svaki sat je stao život
bi rado skinuo ludačku košulju
dal mogu podmititi
smrt koja na nas vreba?
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése