Keresés ebben a blogban

2014. november 23., vasárnap

Cseke Gábor Gépversek – Mašinske pesme

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –


Gépversek

(Madárhangon a macska torkából)

nem sólyom és nem kánya szól
nyomorú csíz talán
vagy alvó pinty
mindenesetre
siralmas panasz világraszóló
leleplezés
csipcsiripp ptyiu ptyiu fííííí
ahogy a macska torkán kifér

(Elfut a láng)

szinte meghaltam e zavaros időkben
mint egy tarkónlőtt túsz
már vallattam is magamat
te gané
miért hallgatsz talán a frász
állt beléd bűnös lélek áruló senki
mert a valaki az mindig más akit a felszín
ringat gyöngéden mintha isten tenyerében
tudom hogy rám mindig ujjal né te né
te gané
jobb ha magamra mutatok
én vagyok az
engem kell gyalázni köpni tűz alá venni
én vagyok a kivégzőosztag
az esküdtszék a felmentő szabadcsapat
az elfutó láng amely a hajnallal
a szívünkön a holnapba fúl

(K.O.)

volt egy lehangoló gondolatom.
felröppent, majd szétfeslett a levegőben.
néztem, mint egy naplementét. szorongva.
hogy majd újabb támad.
súlyosabb. de nem ily sértődött.
a lágy líra most legyen a másé.
kemény szavakat indítok útjukra.
megannyi járőrt.
kevesebb hajlongás. még kevesebb lélek.
balegyenes. jobbegyenes.
K.O.

(Túszul ejtettem magamat)

elkeseredésemben hogy ellopták az életemet
minden amiben nevelkedtem amit az orrom alá dörgöltek
odalett
csupa szakadozott sztaniol pattogzó festék
az nem lehet hogy máról holnapra minden elvész
hogy agyaggá válik az arany porrá a test
az elmúlás a veszteség a fokozatokhoz szokott
az utolsó pillanat bármilyen illó hetek hónapok előzik meg
és utána is kitart még mint egy távolodó bandérium trombitahangja
vagy lehet hogy csak káprázat a múltam
s mint aki sorsába rohan
én vagyok a védő a bíró s a hóhér maga

(Egy óra s minden eldől)

vagy már annyi se a feszült
várakozás lesben álló vadakká tett bennünket
mindent megtanultunk a múltból és mégis semmit
hiába írtak teli könyvtárakat a bölcs
mondásokat is hiába ötölték ki akik tehették
botladozó öszvérekként lépdelünk őseink megkövült
nyomdokába apáink háborús csömöre odalett bennünk
ismét harcra éhesen csattanó vezényszavakkal
ágál a gőg és forr a fej
fel fel vitézek a csatára most vagy soha
ez a harc lesz a végső
csak nehogy igaz legyen
csak nehogy így legyen igaz
amikor már egy óra sincs hátra a beláthatatlan
robbanóképes
ostobaságig.

(A gépversek keltezése: 1990-91)


Mašinske pesme

(Glasom ptice iz grla mačka)

ne čuje se soko niti kobac
možda bedan čiž
ili zaspala zeba
u svakom slučaju
žalna tužba svetskih razmera
raskrinkavanje
cijuk pćiu pćiu fiiiii
kako se iz grla mačka oslobađa

(Odlazi plamen)

kao da sam umro u tim mutnim vremenima
kao u potiljak upucan talac
već i sebe ispitivao
đubre jedno
što šutiš valjda te je obuzeo
fras grešno dušo izdajniče nikogoviču
jer neko je uvek neko drugi koga površina
nežno ljulja kao dlanovi boga
znam na mene uvek prstom upire no ti no
ti đubre jedno
bolje da na sebe pokazujem
ja sam taj
mene treba kaljati pljuvati na vatru staviti
ja sam odred za pogubljenje
porota slobodna vojska spasa
odlazeći plamen koji sa zorom
u našem srcu u sutra tone

(K.O.)

imao sam jednu utučenu misao.
poletila pa se u vazduhu raspršila.
gledao kao zalaska sunca. sa zebnjom.
da će se nova rađati.
teža. al ne tako uvređena.
mekana lira neka sad nekom drugom pripadne.
tvrde rečim otpravim.
bezbroj izviđača.
manje savijanja. još manje duša.
levi direkt. desni direkt.
K.O.

(Postao vlastiti talac)

u ogorčenju što su mi život ukrali
sve u čemu sam odrastao i pod nos tarili
nestade
sve same poderane šarene folije ispucale boje
nije moguće da od danas do sutra sve isčezne
da zlato u ilovaču a telo u prah se pretvara
nestanak gubitak postepeni su
poslednjeg trena iako je hlapljiv nedelje meseci predskazuju
i nakon toga se još drži kao udaljavajući glas trube svečanog orkestra
dal je moguće da mi je prošlost samo utvara
i kao neko ko u svoj usud juri
ja sam branilac sudija i krvnik istovremeno

(Jedan čas i sve će se znati)

ili ni to napeto
isčekinjavanje nas u zvere na zasedi pretvori
iz prošlosti sve smo naučili i ispade da ipak ništa
zalud su ispisane biblioteke zalud
izmišljaji mudre misli oni koji su mogli
poput zabatrgavajućih mulaca koračamo okamenjenim stopama
naših predaka izgubili ratoborni čemer naših očeva
obest ponovo na rat spremne komande
širi i glave su prevrele
u boj navalite junaci sad ili nikad
ta borba biće zadnja
samo nek ne bude tako
samo ne tako nek ne bude tako
kad već ni sat ne preostaje do nepregledne
eksplozivne
pomame.

(Datiranje mašinskih pesama: 1990.-91.)

                             Prevod: Fehér Illés
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése