Ferencz Győző Nem kérhetem – Ne mogu zahtevati

Ferencz Győző Budapest, 1954. április 4. –

Nem kérhetem

Hazajött a sárkánykirály, s így szólt:
- Hm, miféle emberszagot érzek itt,
kit mertél ide beereszteni, közönséges
embert, az én hírem, tudtom nélkül?
Nem kérhetem számon múltadat.
Nem kérhetem, tagadd meg magad.
Elmúlt, de él; benned fönnmaradt.
Tiéd. Akármi: néhány adat.
Ha tagadsz is, a múlt nem tagad.
Múlt, de a jelenre visszahat.
Nem kérhetem számon múltadat,
nem kérhetem, tagadd meg magad.
Nem tudtad eltemetni végleg:
(miféle emberszagot érzek?)
előkerül mindig valami;
nem tudom nem látni, hallani.

Ne mogu zahtevati

Stigao je kući kralj zmajeva i oglasio se:

– Avaj, kakvog li ljudskog mirisa osećam tu,

koga si smela pustiti, običnog smrtnika,

bez mog znanja, odobrenja?

Na odgovornost zbog prošlosti ne mogu te prozvati.

Da se od sebe odrekneš ne mogu zahtevati.

Prošla je ali živi; duboko u tebi.

Tvoja je. Bilo šta: samo su podaci.

Ako i poričeš, prošlost neće lagati.

Prošlost je ali utiče na sadašnjost.

Na odgovornost zbog prošlosti ne mogu te prozvati,

da se od sebe odrekneš ne mogu zahtevati.

Nisi mogla zauvek zakopati:

(kakvog li ljudskog mirisa osećam?)

uvek nešto iskrsne;

ne znam, ne vidi se, čuje se.

                             Prevod: Fehér Illés