Keresés ebben a blogban

2014. december 8., hétfő

Stevan Raičković Strah – Félelem – Angst

Stevan Raičković
Neresnica kod Kučeva, 5. jul 1928. – Beograd, 6. maj 2007.



Strah

Nalazim velike sličnosti između mojih sve
više proređenih poseta operi i cirkusu.

U zdanju
Ili u šatri:

Moja početna zebnja
Polako
Uzima oblik rastuće i nezadržive panike

Nad onim što se tako opasno i nezaštićeno
dešava nada mnom u vazduhu

Sa artistkinjom
Na zategnutom i gotovo nevidljivom konopcu

I primadonom
Usamljenom na vrhu arije.

I ja treperim

(I znojim se kao krivac)

Podjednako
U oba slučaja:

Da se njihova tanana žica
Na kojoj žive

Od mog straha

Ne prekine.

Félelem

Az általam egyre gyérebben látogatott opera és
cirkuszi előadások között sok a közös ismérv.

Épületben
Vagy sátorban:

Kezdeti szorongásom
Lassan
Fékezhetetlen rémületté fokozódik

Attól a veszélytől és kiszolgáltatottságtól
ami felettem a levegőben lebeg

Artistanő
A kifeszített szinte láthatatlan kötélen

És primadonna
vészes magányában az ária csúcsán.

Én is reszketek

(És holmi bűnösként izzadok)

Mindkét esetben
Egyaránt:

Hogy az őket éltető
érzékeny szál

Félelmemben

El ne szakadjon.

Fordította: Fehér Illés



Angst

Ich finde große Ähnlichkeiten zwischen meinen
       immer selteneren Besuchen von Oper und Zirkus.

Im Haus
oder im Zelt:

Meine anfängliche Befürchtung
bekommt allmählich
die Form einer unaufhaltsam wachsenden Panik

darüber was so gefährlich und ungeschützt
über mir in der Luft geschieht

mit der Artistin
auf dem gespannten fast unsichtbaren Seil

und der Primadonna
einsam auf der Höhe der Arie.

Und ich zittere

(und schwitze wie ein Schuldiger)

gleichermaßen
in beiden Fällen:

Dass das dünne Seil das dünne Stimmband
auf dem sie leben

durch meine Angst

nicht reißen.

                             Übersetzung: Astrid Philippsen



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése