Cseke
Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –
Örömök
vidám leveled lobogtatja a postás
becsiccsentett az egész napi járkálás közben
nem tudja mit rejt a hetedhétországot bejárt hosszúkás kecses boríték de hiányos fogsorát mutatva vigyorog tudja amit tud kacsint
vele ujjong a szívem
micsoda örömök amikor sírni kellene olvasom olvasom és mindent elhiszek az utolsó szóig pedig a szavak hát a szavak éppen ők a vidámságot színlelők konganak
mit váratlanul felrúgunk
üres mosdótál az ágy alatt |
Radosti
poštar
tvojim vedrim pismom maše
nacvrkao
se tokom celodnevnog hodanja
ne
zna šta skriva preko sedam država pređena
duguljasta
ljupka koverta
ali
krevelji pokazivši nepotpuno zubalo
zna
šta zna
namiguje
s
njim se i moje srce klikće
kakve
radosti
kad
bi plakati trebalo
čitam
čitam
i do
poslednje reči sve poverujem
mada
reči
pa
reči
baš
one
predskazivači
radosti
prazno
odzvanjaju
što
iznenada ispod
kreveta
prazan
lavor
prevrnemo
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése