Balla Zsófia Kolozsvár, 1949. január 15. –
Ameddig élsz
Amíg az ősz a sziklavár
amíg a fecske visszajár Csak addig élsz csak addig élsz amíg lerogy a gesztenye parázs a forró avaron amíg kihűl a tó vize hal szeme szűkül kékül a tó az őszben kifakul és ringva jár a köd szelíd kutyák ugatnak tépdesik az ehetőt rossz lábbelit szegény rokonok fölveszik Csak addig élsz míg mondhatod van házad és van asztalod mögötted gumitalpú árny hangodon sókristály sirály az ablakodban rózsa ég fehér üvegből vízpalást hogy átöleld a tornyokat hogy este betakard anyád - Csak addig élsz míg van kivel Házadból majd a zaj kiver hideg tél fogja lábadat fagy rángatja kabátodat csókák röpítnek négy kerék összeráz földdé légy derék bogáncssűrű vezényszavak csapdossák szíved Hófalak Csak addig élsz míg bőrödet fagy égeti az őrödet a szégyen mint a hallgatás húsodba kap a földbe ás csak addig élsz csak addig élsz amíg e földön míg a félsz ott suttog minden hajnalon ősz-vonaton sínhajlaton a szíved bírja bírja még a megnevezett kisdedé akit karodban átölelsz síkos az ősz csak vele élsz |
Dotle živiš
Dok je jesen palata
dok se lasta vraća
Samo dotle živiš
samo dotle živiš
dok se sruši kesten
žar na vrućem ševarju
dok se voda jezera ohladi
oči ribe sužavaju poplave
jezero u jesen izbledi
i pitoma magla kruži
psi laju kidaju
jestivo isluženu cipelu
siromašni rođaci nosaju
Samo dotle živiš dok smatraš
poseduješ kuću i nameštaj
iza tebe senka gumenih tabana
na tvom glasu ptica kristalizirana
u prozoru ti ruža gori
vodeni plašt od belog stakla
da bi tornjeve grlila
da bi uveče majku pokrila –
Samo dotle živiš dok imaš nekoga
Iz kuće isteraće te graja
noge ti hladna zima hvata
kaput mraz ciba
čavke te hitaju u zemlju četiri kotača
pretvaraju budi valjana
poput čička guste naredbe
srce ti snežne Stene ranjavaju
Samo dotle živiš dok ti kožu
mraz žari a stražu tvoju
sram kao šutnja
mišiće te zgrabi u zemlju ukopa
samo dotle živiš
samo dotle živiš
dok na toj zemlji
zebnja
svake zore na svakom vozu jeseni
na svakom prevoju tračnica krešti
drži se još ti se srce drži
pripada detencetu
koga rukama grliš
klizava je jesen
samo s njim živiš
Prevod: Fehér Illés
|
Egyik legnagyobb élő költőnk.
VálaszTörlésEgyetértek!
Törlés