Pethes Mária
Annyira zuhog
Jaj megbocsátod-e valaha
hogy azt hittem
hiányod boldoggá tehet
Lehúzott redőnyön át
gutaütött nyár leselkedett
kicsorbult fegyvert szorongatott a kardvirág
elszáradt növényi szárak
kántáltak sirató zsoltárt
Vízkövesre könnyeztem a párnát
mert nélküled nem leltem magam
És akkor megfogadtam
hogyha még egyszer azzá válok
benned ami voltam
minden elcsépelt szeretlek helyett
azt fogom mondani
jól van
Vagy azt
hogy engedj
Engedj szívedbe hazatalálnom
Soha meg nem érkező vonatok
cúgos kupéjában találj rá
elhagyott esernyő magamra
Szükséged lesz rám
Annyira zuhog
|
Toliko pljušti
Oprostićeš li ikada
da sam poverovala
tvoj nedostatatk može me usrećiti
Iza spuštenih roletni
vrebao uzeto leto
gladioala okrnjeno oružje držala
tužbalicu isušene stabljike
biljaka naricale
Moje suze na jastuku u kamen pretvorene
jer bez tebe nisam sebe našla
I tad sam se zarekla
ako ću u tebi ponovo ta biti
koja sam bila
umesto otrcanog volim te
rećiću
dobro je
Ili
pusti me
Dopusti mi da u tvom srcu dom nađem
Mene napuštenog kišobrana
u promaji kupea
voza koji nikad ne stiže nađi
Biću ti potrebna
Toliko pljušti
Prevod: Fehér Illés
|
Köszönöm, Illés, hogy fáradoztál versem fordításával. Gyönyörű lett :)
VálaszTörlésÖrömmel tettem! :)
VálaszTörlés