Keresés ebben a blogban

2015. február 15., vasárnap

Pethes Mária Annyira zuhog – Toliko pljušti

Pethes Mária


Annyira zuhog

Jaj megbocsátod-e valaha
hogy azt hittem
hiányod boldoggá tehet

Lehúzott redőnyön át
gutaütött nyár leselkedett
kicsorbult fegyvert szorongatott a kardvirág
elszáradt növényi szárak
kántáltak sirató zsoltárt

Vízkövesre könnyeztem a párnát
mert nélküled nem leltem magam
És akkor megfogadtam
hogyha még egyszer azzá válok
benned ami voltam
minden elcsépelt szeretlek helyett
azt fogom mondani
jól van
Vagy azt
hogy engedj

Engedj szívedbe hazatalálnom

Soha meg nem érkező vonatok
cúgos kupéjában találj rá
elhagyott esernyő magamra
Szükséged lesz rám
Annyira zuhog

Toliko pljušti

Oprostićeš li ikada
da sam poverovala
tvoj nedostatatk može me usrećiti

Iza spuštenih roletni
vrebao uzeto leto
gladioala okrnjeno oružje držala
tužbalicu isušene stabljike
biljaka naricale

Moje suze na jastuku u kamen pretvorene
jer bez tebe nisam sebe našla
I tad sam se zarekla
ako ću u tebi ponovo ta biti
koja sam bila
umesto otrcanog volim te
rećiću
dobro je
Ili
pusti me

Dopusti mi da u tvom srcu dom nađem

Mene napuštenog kišobrana
u promaji kupea
voza koji nikad ne stiže nađi
Biću ti potrebna
Toliko pljušti

Prevod: Fehér Illés


2 megjegyzés:

  1. Köszönöm, Illés, hogy fáradoztál versem fordításával. Gyönyörű lett :)

    VálaszTörlés